Digitális rekonstrukcióval születnek újjá a hazai kerámialeletek

2009. október 1. 10:06

A leletek restaurálása, konzerválása és helyreállítása nélkülözhetetlen a régészet számára. A restaurálás során a szakemberek bizonyos "restaurátori etikai kódexet" követnek, ám néhány esetben ez a szabályrendszer nem teszi lehetővé a műtárgyak eredeti megjelenésének teljes helyreállítását, még akkor sem, ha azok pontosan rekonstruálhatóak lennének - számolt be róla Gucsi László a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat oldalán.

Korábban

Ez a ritka eset jellemző a középső bronzkori (i.e. 1900/2000–1500), Dunántúli Mészbetétes Edények Népének Kultúrájára, amely gazdag mintakinccsel rendelkező kerámiákat hagyott ránk. A szakirodalomban régóta tapasztalható egyfajta törekvés arra, hogy a mészbetéttel ellátott díszítések az eredeti állapotnak megfelelően legyenek megjelenítve.

A megoldásra azonban máig nem alakult ki egyezményes ábrázolási metódus. A hagyományos grafikus rajzok sok esetben inverzben ábrázolják a mészbetétes tárgyakat. Azért alakulhatott ez így, mert a mészbetét többnyire kihullott a régészeti kerámiák felületén kiképzett ún. „mészbetétágyakból”, így a rajzolók – értelemszerűen – árnyékolva jelenítik meg a dísznek bemélyített felület árkocskáit.

Régészeti tárgyú, tudományos publikációban alapvető dolog leírni, ábrázolni a leleteken megfigyelhető technikai jellegzetességeket, készítéstechnikai eljárások nyomait is. Ilyen például a kerámiadíszítés egy speciális módja, az ún. tekercselt pálcika alkalmazásának nyoma. A bronzkori fazekasok a mészbetétes edények készítésekor lószőrrel vagy cérnával spirálisan körbetekert pálcikát nyomtak a nedves agyagedény oldalába a díszítés kialakításához, a mészbetétágy elkészítéséhez.

Ennek lenyomata régészetileg fontos, közlendő információ, melyet a rajzoló csak a sűrű vonalkák ábrázolásával érhet el. Így viszont az ederetileg fehér mészbetét helyén sűrűn rovátkolt sötét felületeket láthatunk a publikációkban. A rajzok tehát a legtöbb esetben éppen fordítva, inverzben ábrázolják a díszítményeket. Ezzel pedig el is veszítik az eredeti, az alkotó szándáka szerint megjeleníteni kívánt esztétikai élményt.

A mészbetétes edényekről készült fotók is csak akkor tudnák a díszítések teljes szépségét visszaadni, ha létezne teljesen sértetlen díszű edény. A digitális rekonstrukció alkalmazásával helyreállítható a műtárgyak eredeti megjelenése, azok bárminemű károsodása nélkül. A helyreállított díszítések sok esetben értelmezhetővé teszik az eredeti kompozíció ritmusát. Az eljárás egyedülálló lehetőséget kínál mind a szakemberek, mind azok számára, akik művészettöreténeti szemmel nézik ezeket a leleteket, vagy egyszerűen a tárgyak szépségében gyönyörködnek.

Az eredeti cikk a KÖSZ oldalán