A mítosszá vált fesztivál: Woodstock

2009. augusztus 17. 10:38 MTI

Korábban

A fesztiválkultúra bölcsője

Napjaink virágzó fesztiválkultúrája sokat köszönhet Woodstocknak - volt mit tanulni, mind hihetetlen sikeréből, mind szervezési malőrjeiből. "Mindenki fejében úgy maradt meg, mint a kezdet" - mondta Michele Scoleri, az évente több tízezer részvevőt vonzó seattle-i Bumbershoot fesztivál művészeti igazgatója, aki már most készül a jövő májusi rendezvényre.

Woodstock szervezői - Michael Lang, Joel Rosenman, John Roberts és Artie Kornfeld - hitek abban, hogy az utolsó pillanatban tett őrült erőfeszítéseik nyomán végül minden összeáll, és sikerülhet az, amihez manapság egy teljes év módszeres előkészületeire van szükség. A New York megyei Bethelben megtartott koncert, amely több mint 400 ezres tömeget mozgósított 1969. augusztus 15. és 18. között, minden logisztikai malőr (kilométeres dugók, szakadó eső, víz- és élelmiszerhiány) ellenére óriási siker lett, és a felmerült nehézségek végül csak színesítették a róla kialakult legendát.

Woodstock sok minden volt - a béke és a zene rövid, ártatlan pillanata, de az utóbbi években felpezsdült fesztiválkultúra úttörőjeként is meghatározó esemény. "Rengeteg fesztivál számára jelentett mintát Woodstock. Megteremtette a rituálét, amit a többiek lemásolhattak" - magyarázta Lang. Holott nem is Bethelben szervezték az első nagy amerikai rockfesztivált. A legelső a Monterey Pop volt, amit 1967-ben tartottak Kaliforniában, s mintegy 200 ezres közönség gyűlt össze, hogy olyan hihetetlen előadókat hallgasson, mint Jimi Hendrix vagy Sam Cooke.

Ezt az 1968-as Miami popfesztivál követte, amit szintén Lang szervezett. Aztán szinte hetekkel Woodstock előtt tartották az atlantai Nemzetközi Popfesztivált, amelyen a Led Zeppelin, a Creedence Clearwater Revival és Janis Joplin is fellépett. Jellemző, hogy a The New York Times csaknem le is maradt Woodstockról, mivel azt hitték, az csak a korábbi fesztiválok egyik folytatása.

Woodstockot az 1969 decemberében Észak-Kaliforniában megrendezett Altamont követte. Úgy tekintettek rá, mint Woodstock nyugati parti változatára, de annak ártatlanságát elsöpörték az erőszakos cselekmények. Még gyilkosság is történt, éppen az alatt, amíg a Rolling Stones játszott. Korai figyelmeztetés volt ez arra, micsoda kivételes pillanatban született Woodstock. Miközben a hetvenes és nyolcvanas években az európai fesztiválkultúra felszálló ágba került, Amerikában a zenei és kulturális élet változása következtében hanyatlani kezdett. Persze akadtak kivételek, ilyen az 1985-ös nemzetközi Live Aid koncert az éhező Afrika megsegítésére.

Woodstock 30. évfordulója 1999-ben egyfajta mélypont lett: a közönség fel is lázadt a 4 dollárért árult víz és a fesztivál nyilvánvaló elüzletiesedése miatt. Az utóbbi évtizedben néhány jól megrendezett megafesztivál, mint a tennessee-i Bonnaroo, a dél-kaliforniai Coachella, vagy a chicagói Lollapalooza ismét felélesztette Woodstock szellemét. A szervezők pedig nagyon ügyeltek arra, hogy az élmény és a körülmények is rendben legyenek. "Egy csomó most fesztiválozó ember lelkesedését lehet a woodstockiakhoz hasonlítani, egyedül a spontaneitás hiányzik. Ezzel a sok közös szponzorációval ma már egy kicsit nehezebb lehuppanni és mindenedet megosztani egy testvéreddel" - mutatott rá Marley Brant, aki a rockfesztiválok 40 éves történetét dolgozta fel könyvében.

Az internet korában, amidőn a személyes emberi kapcsolat egyre feleslegesebbé válik, a rockfesztiválok még mindig vagy 80 ezres közönséget tudnak összetoborozni, még ha nem is sikerülnek olyan remekül, mint Woodstock. Scoleri szerint a zenei és művészeti élmény és az atmoszféra varázsa sohasem kopik meg, s az emberek igenis vágynak arra, hogy másokkal együtt ünnepeljenek valami fenségeset.