Háborús bűnösök Kelet-Európában: igazságtétel Romániában

A nemzeti erők és a szovjetbarát kommunisták küzdelme

A főbűnösök mellett több más fontos ügy is a népbíróságok elé került: a legionárius Horia Sima-féle emigráns kormány és híveinek pere, Besszarábia volt kormányzójának, illetve Iaşi egykori polgármesterének, prefektusának és több katonatisztnek a pere - az 1941-es Iasi-i pogrom ügyében. Sima és társai fölött azonban csak távollétükben tudtak ítélkezni a romániai népbíróságok, ők ugyanis az 1941. januári Antonescu-ellenes sikertelen vasgárdista puccsot követően Németországba menekültek. A háború vége is ott érte őket, de még 1944 végén - a román kiugrás után - Bécsben megalakították a nácik mellett továbbra is kitartó emigráns román kormányt, és `nemzeti hadsereget` szerveztek. Sima később Nyugat-Európában élt, Spanyolországban tanított, és ott is halt meg 1993-ban, 86 évesen.

Románok a Kaukázusban

Meg kell még említeni a romániai németség esetét is. A náci ideológia hatása alá került erdélyi németek közül sokan elmenekültek, több tízezer főt a Szovjetunióba vittek kényszermunkára, a német kisebbséget pedig megfosztották jogaitól és vagyonától. A németek diszkriminációja csak fokozatosan szűnt meg, és az ötvenes években lettek ismét teljes jogú állampolgárok.

A magyarokat ugyan hivatalosan nem sújtotta a kollektív bűnösség, de Erdélyben számos atrocitás történt a román bevonulás alkalmával, több tízezer embert internáltak, és a háború után sor került több magyar, háborús bűnösnek bélyegzett személy perére is. Köztük koncepciós perekre is - például így ítélték börtönbüntetésre Bethlen Béla főispánt, Észak-Erdély kormánybiztosát, valamint távollétében halálra - mindmáig vitatott módon - Wass Albertet.

Halálvonat Iasi-ban, 1941

A népbírósági pereket már a kortársak közül is sokan a nemzeti erők és a szovjetek támogatta kommunisták küzdelmeként szemlélték, mint ahogy Antonescu szovjetellenes hadjáratát is jogos - az 1940 nyarán elcsatolt nemzeti területek visszaszerzéséért indított - harcként fogták fel. 1989 után - a román történelem újraértékelésével párhuzamban - kísérlet történt a "Marsall" rehabilitálására is, számos utcát is elneveztek róla (többek közt Marosvásárhelyen, Kolozsvárott, Aradon vagy Nagyváradon), amit csak egy 2002-es kormányrendelettel tiltottak meg.

A romániai fordulatot követően - a sajtószabadság feltételei között - mindenesetre megszaporodtak az Antonescut nemzeti hősként, a szovjetellenes küzdelem mártírjaként beállító publikációk, csakúgy, mint a legionárius mozgalom örökségét ápoló, soviniszta és (neo)fasiszta eszméket hirdető szervezetek.

Terra Recognita Alapítvány

1. Halálra ítélték a vezetőket
2. A nemzeti erők és a szovjetbarát kommunisták küzdelme