Különleges ókori aranynyelveket találtak Leukaszpiszban

A Földközi-tenger partvidékén dolgozó egyiptomi régészeti misszió az ásatási szezon során jelentősen kibővítette a település eddig ismert nekropoliszát, így az 1986-os feltárások kezdete óta azonosított sírok száma negyvennégyre emelkedett.

A legújabb felfedezések építészeti sokszínűsége kiemelkedő: a szakemberek tizenegy, teljes egészében a sziklába vájt, átlagosan nyolc méter mély hipogeumot (föld alatti sírkamrát), valamint hét felszíni, mészkőből épített síremléket dokumentáltak. A feltárás jelentőségét növeli, hogy több temetkezési fülkét az ókor óta érintetlenül, kőlapokkal lezárva találtak meg, emellett azonosítottak egy olyan egykori vízkutat is, amelyet a későbbi korszakokban másodlagos temetkezési célokra használtak.

A sírokból előkerült leletanyag az egyiptomi és a görög-római vallási elképzelések sajátos szinkretizmusáról tanúskodik. Az ásatás egyik legfontosabb lelete egy 2,5 méter hosszú gránitszarkofág, amelynek érintetlenül hagyott fedele alatt a csontmaradványok oszteológiai vizsgálata jelenleg is zajlik.

A sírkamra közelében egy stukkóból formázott szfinxszobor töredékei is napvilágot láttak, miközben egy másik szelvényben egy befejezetlen, vélhetően Aphroditét ábrázoló márványszobrot, valamint görög stílusú, madarat tartó férfit ábrázoló sírkövet is felszínre hoztak. Az ókori egyiptomi halottkultusz továbbélését bizonyítja az a mészkőből faragott áldozati oltár, amely a fáraókori hitvilágból ismert, a lélek közlekedését szolgáló úgynevezett „álajtót” imitálja.

A régészek huszonnégy aranyfóliát is találtak, amelyeket a halottak szájába helyeztek. Az úgynevezett aranynyelvek - amelyek közül az egyik a védelmező Hórusz-szemet (udzsat-szemet) formázza - a ptolemaioszi és római kori egyiptomi temetkezések jellegzetes kellékei voltak, céljuk az elhunytak túlvilági beszédképességének, és ezáltal az Ozirisz bírósága előtti sikeres védekezésnek a biztosítása volt. Az egykori lakosok mindennapi életét számos amfora, kerámiaedény, olajmécses és üvegből készült könnygyűjtő edény reprezentálja a leletanyagban.

Az Alexandriától mintegy száz kilométerre nyugatra fekvő Marina el-Alamein a Sztrabón görög geográfus által is említett Leukaszpisz kikötővárosával azonosítható. A település a hellénisztikus kortól a bizánci időszakig virágzott, gazdasági és urbanisztikai fénykorát pedig az időszámításunk szerinti első három évszázadban élte. A jól megőrződött utcahálózattal, kikötővel, középületekkel és kiterjedt temetőkkel rendelkező ókori város a Földközi-tenger medencéjének egyik legfontosabb tengerparti kereskedelmi központja volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• Első világháborús lövészárkokat találtak VIII. Henrik egykori rezidenciájánál
• Első világháborús szellemflotta nyugszik a Mallows-öbölben
• Első világháborús magyar hadifoglyok sírköveit állítják ki Kazahsztánban
• Raszputyin valós és vélt szerepét elemzi Antony Beevor új könyve
• Történészek Trianonról és a nemzeti traumák 21. századi értelmezéséről
• Első világháborús Frommer Stop pisztoly került elő Kecskeméten