1800 éves borászat a föld alatt

A Matiate területén folytatott legfrissebb régészeti feltárások során két ősi borászműhely került napvilágra, amelyek ipari szintű borkészítésről tanúskodnak.

Törökország délkeleti részén, Mardin tartományban egy különleges világ rejtőzik a föld alatt. A Matiate néven ismert sziklavárost az asszír források Matuyatuként említik, és legalább kétezer éves a történelme.visszanyúlva egészen az asszír hódítások koráig. A muyinteresante.com beszámolója alapján a leletek nemcsak helyi, hanem térségi jelentőségűek, új megvilágításba helyezve a Mediterráneum és Mezopotámia közötti gazdasági kapcsolatokat.

Borral fizetett adó

Matiate már az i. e. 9. században stratégiai szerepet töltött be: fontos állomás volt a Kaschiari-hegység erdőségeiből kifelé vezető, nyersanyagokban gazdag útvonal mentén. II. Assurnasirpal és III. Salmanassár feljegyzései szerint a város szőlőborral adózott az asszír uralkodóknak. Ebből is látható, hogy borkészítés már ekkor meghatározó szerepet töltött be a helyi gazdaságban.

A város később a médek, a perzsák, majd a hellenisztikus uralom után a rómaiak és a bizánciak kezére került. A földalatti komplexumot különböző korokban bővítették: gazdasági épületekkel, raktárakkal, szakrális terek sokaságával. A bor itt nemcsak mindennapi ital volt, hanem hatalmi és kulturális jelentőséggel is bírt.

Új technológiák

A római időkből származó borászműhelyek azt mutatják, hogy Matiate-ban hozzáértő szakemberek is éltek. Az egyik helyiségben ékprést alkalmaztak, amely az egyszerűbb, ősi módszerek közé tartozott; míg egy másikban már fejlettebb csavarorsós szerkezetet használtak, amely a római és bizánci technológiák fejlettségét tükrözi. A föld alatti környezet – állandó hőmérséklet és fénymentes tárolás – tökéletes feltételeket biztosított a szőlő feldolgozásához, a must érleléséhez és a bor hosszú távú tárolásához.

Exportáltak is

A Matiate városában talált, mészréteggel kezelt silók nagy mennyiségű bor biztonságos tárolására voltak alkalmasak. Ezek a földbe vájt tárolók megakadályozták a mikroorganizmusok elszaporodását, így a bor hosszabb ideig megőrizhette minőségét.

A leletanyagban előkerült kerámiaedényekből az látszik, hogy a bor nem csupán helyi fogyasztásra készült. Ezek az edénytípusok főként Ciliciában és Cipruson voltak jellemzőek, vagyis Matiate termékei alighanem messzire eljutottak a térség kereskedelmi hálózatain keresztül. A leletek alapján nem túlzás azt állítani, hogy ez volt a térség egyik legjelentősebb föld alatti bortermelő központja.

Epigráfiai és régészeti adatok alapján Matiate aktív szereplője volt annak az ókori kereskedelmi útvonalnak, amely Karkemisből indulva Edesszán, Resainán és Tellán keresztül haladt a Földközi-tenger felé. A város tehát nem elszigetelt termelőhely volt, hanem egy élő gazdasági ökoszisztéma része – olyan csomópont, ahol a bor adót, exportcikket és kulturális értéket egyaránt képviselt.

Borászatból mikve

A feltárások azt sugallják, hogy a borkészítés nem pusztán mesterség, hanem társadalomszervező erő is volt a sziklavárosban. A régészek megállapították, hogy az egyik borászműhely egy idő után zsidó rituális fürdővé (mikvévé) alakult át. Ez a funkcióváltás jól tükrözi a térség vallási és társadalmi dinamikájának átalakulását a késő ókor folyamán. Ugyanakkor arra is utalhat, hogy a borászat jelentősége csökkent, és a közösség új igényei formálták át a föld alatti város tereit. Matiate történelme az emberi találékonyság, alkalmazkodóképesség és kulturális örökség maradandó erejéről tanúskodik.