Élet a dallamok mögött – 150 éve született Huszka Jenő zeneszerző

Az ifjú Huszka Jenő

Milyen személyes élményei vannak a nagyapjával?

Nagyapámmal először egyrészt a zenéjén keresztül, másrészt a családom révén találkoztam, mivel én később születtem, minthogy ő eltávozott az élők sorából.

Hatéves voltam, amikor apukám elvitt a Bob herceg filmváltozatára, amelyben Nagy Gábor és Szerencsi Éva játszotta a főszerepet. Utána mondta el édesapám, hogy a nagypapám írta a zenéjét. Valami különös, de jó és meleg érzés töltött el, mintha még az is megfogalmazódott volna bennem, hogy ez nekem tetszik és örülök neki. Korábban is vittek hangversenyekre, és tetszett, hogy az apukám (ifjabb Huszka Jenő) a karmester. Később édesapámmal közös utazásainknak jó apropója volt egy-egy vidéki bemutató.

Nekem a Bob herceg maradt a legmélyebb első tudatos élményem nagypapám zenéjéről. A sors ajándékának tartom és kicsit megható is, hogy éppen ez a darab az, amit apukámmal utoljára láttam 2009-ben Sopronban. Az előadás különlegessége az volt, hogy az említett Nagy Gábor akkor már Tom apó szerepét játszotta.

Engem is korán megismertettek a zongorával, már négyéves koromtól vittek zongoraórára, de nálam nem mutatkoztak a csodagyerek ismérvei.

Hogyan találkozott Huszka Jenő a muzsikával és mi inspirálta abban, hogy zeneszerzővé váljon?

Beleszületett ebbe. Nagyapja a szegedi dalárda tagjaként megyeszinten híres volt a „Huszka-hallásról"; törvényszéki bíró édesapja pedig nagyszerűen fuvolázott és hegedülni is tudott. A helyi Szegedi Híradó 1886-ban ezekkel az elismerő szavakkal emlékezett meg tehetségéről:

„Huszka Jenő Szommer Endre legügyesebb tanítványa, kétségkívül az intézetnek egyik legkiválóbb tehetségű növendéke. A jeles kisfiú Bériot 7. hangversenyét adta elő, s korához mért készültsége és értelmes játéka úgy az intézetnek, mint különösen tanárának valóban becsületére válik. Kívánjuk, hogy a közönség elismerése szolgáljon a kis Huszkának ösztönzésül a további fokozott szorgalomra, s akkor eljön az idő, amikor majd díszére válik az intézetnek, amelynek így hálálhatja meg legjobban, amit érte tett.”

A nagy tiszai árvíz után megépült Szegedi Nemzeti Színház előadásain hallott rímes, ritmusos monológokhoz otthon a zongoránál dallamokat komponált. Maga a színdarab, annak felépítése is nagyon érdekelte. Kamasz korában színművet is írt.

Milyen élmények, hatások formálták a zenei ízlését?

Már a gyermekévei alatt sokat járt Szegeden a Nemzeti Színházba. Akkor még főleg angol és német daljátékokat, zenés darabokat mutattak be a legnagyobbaktól, mint Johann Strauss, Suppé, Millöcker. Ezek nagy hatással voltak rá. Egyetemi évei alatt párhuzamosan végezte a jogtudományokat a hegedű tanszakkal Hubay Jenő mesteriskolájában, valamint a zeneszerzést Herzfeld Viktor és Koessler János óráin. 21 évesen, 1896-ban friss jogi és zeneakadémiai diplomával a Kultuszminisztérium művészeti osztályán kapott fogalmazó-gyakornoki munkát.

Ám ő egyéves fizetés nélküli szabadságot kért és tanulmányútra utazott Párizsba, ahová tanárától Hubay Jenőtől ajánlólevéllel a zsebében érkezett. Mégsem kereste fel a párizsi opera zenekarát, hanem próbajátékra jelentkezett az éppen londoni vendégszereplésre induló Lamoreaux zenekarnál, ahol elnyerte a helyettes koncertmesteri kinevezést. A napi próbák rövid szüneteiben boldogan ismerkedett Párizzsal, esténként végigjárta a színházakat. A Pont Neuf, az alig két éve épült Eiffel torony, a Champs-Élysées csodálattal töltötte el. Bár a zenekart a francia zenekultúra ápolása jellemezte, örömmel hallotta viszont Offenbach derűs líráját, buzgón tanulmányozta azt az erőt és lobogást, ami Berlioz briliáns hangszereléséből áradt. Szomjasan ismerkedett az előtte feltáruló új zenei világgal, melyet a klasszikus tisztaság és a könnyed szépség egyaránt jellemzett. Rövid kitérőt tett Londonba, ahol bemutatkozása fényesen sikerült.

Huszka Jenő (Kép forrása: Huszka Zsuzsa)

Ezt követően ismét a kontinensen folytatta tanulmányait. Visszatérve Párizsba, a nemrég még idegennek érzett várost szinte második otthonának érezte. Tetszett neki a franciákban az egymás képességeinek és lehetőségeinek tisztelete és az a hév, ahogy kivívott szabadságukat védelmezték. Az egyéves tanulmányút hamar véget ért. Bár maradhatott volna, egyre többet gondolt a hazautazásra, a „biztos kenyeret” jelentő minisztériumi állásra és a tanulóévek alatt megismert barátaira (pl. Mérei Adolf, Martos Ferenc, Bakonyi Károly). 

Hogyan születtek a művek, honnan szerzett inspirációt?

A sok élmény és a szívében zengő magyar ritmus – a csárdás, a verbunkos, a palotás –, illetve az ő egyénisége, művészi érzékenysége kellett ahhoz, hogy az addigiakhoz képest teljesen új hangzású, gyönyörű dallamok meg tudjanak születni. Fontos volt nagyapámnak a természetközeliség, inkább a város zajától távolabb szeretett komponálni. Fiatalabb korában a szülői házba vonult el Szegeden, később pedig a Fonyód-Bélatelepi villájában gyűjtötte az ihletet a Lili bárónő vagy a Mária Főhadnagy dallamaihoz. A hely bája, gyönyörű kilátása, a Balaton színe, hullámai, mind alkotásra ösztönözték. Késői műveit (Szabadság Szerelem, Szép Juhászné) pedig leginkább a Balatonfüredi szanatórium kertjében, egy diófa alatt jegyezte le.

Jellemzően szöveg alapján komponált, mert számára fontos volt, hogy karaktereket formázzon meg a zenéjével.

Huszka Jenő komponálás közben (Kép forrása: Huszka Zsuzsa)

Inspirációt jelentett számára egy-egy megkeresés is (pl. Gáspár Margit kérte fel a Szabadság szerelem komponálására), a szövegírók által bemutatott librettók elindították gondolatait. Nagymamám a második felesége volt, szintén művészlélek aki Glatz Oszkárnál tanult festeni és a Rádióban Asszonyok tanácsadója címen saját műsora volt. Ő is sokat biztatta az alkotásra, sőt, az Erzsébet című darab előkészületei után már kimondottan kikérte nagyapám a nagymamám véleményét is.

Tud-e arról, hogy valamely karakterét családtagjáról, vagy más valós személyről formálta volna?

Mivel az egyik lányát is Lilinek becézték, elképzelhető, hogy a Lili bárónő róla kapta a nevét. Az viszont biztos, hogy a Gül baba (1905) Leyla alakját egy régebbi barátnőjéről nevezte el. A karakterek megformázása elsőként szövegíró barátai, Bakony Károly, Martos Ferenc, Szilágyi István nagyszerűségét dicsérik, de a zenei inspirációhoz biztos, hogy konkrét emberekkel való kapcsolata is ihlet volt.

A Lili bárónő színlapja, címszerepben Péchy Erzsi (1919) (Kép forrása: Huszka Zsuzsa)

Mi volt a legnagyobb kihívás egy-egy operett megírása során?

Az ő idejében is létezett az „időnyomás” jelensége. Volt, hogy a bemutatókat irreálisan közeli dátumra tűzték ki, vagy hogy a szövegíró elakadt, ezért nagyapám sem tudott úgy haladni, mint szeretett volna. Máskor nagyon gyorsan jött a „múzsa”. A legendák szerint a Daru madár fenn az égen például egy délután során született meg, amikor Sziklay Kornél már sokadszor látogatta meg és kérte, hogy írjon neki egy komolyabb dalt. Megfogadta, hogy nem vállal komponálást a nyári szezonban, de aztán csak ráadta a fejét, és a Szabadság Szerelem kottáit már Balatonfüreden írta meg. A hangszerelési munka nagy élvezetet szerzett neki. Viszont kínlódásnak élte meg, amikor egy-egy színházigazgató spórolásból vett ki hangszereket a zenekarból: hol a második fagottot, hol az oboát, hol a klarinétot. Azt élvezte, amikor ezzel nem volt gondja és a szimfonikus nagyzenekarra írt művei teljes szépségükben tudtak megszólalni, így pedig a közönségnek is örömet okozni.

A Bob herceg szerzői: Huszka Jenő, Bakonyi Károly, Martos Ferenc (1903) (Kép forrása: Huszka Zsuzsa)

Hogyan érezte magát a legnagyobb sikerei idején?

Már az első tapsból felismerte, hogy siker várható-e. Jólestek neki a gratulációk, biztosan inspiráció is volt számára, de leginkább a komponálás folyamatát szerette. Izgatták az emberi karakterek és hogy ezeket hogyan tudja a zene nyelvén kifejezni. Úgy gondolom, elégedett volt, de viselni tudta azt is, amikor valami nem lett annyira népszerű. Udvarias, szerény ember hírében állt, aki tudott határozott lenni, de nem volt harcos természetű.

Jogvédő munkája kiemelkedő jelentőségű. Mi késztette a zeneszerzők jogainak védelmére?l

Azt látta már fiatalon, hogy Magyarországon több száz művész nem kap semmilyen juttatást művei után. Saját maga is tapasztalta, hogy miközben a Bob herceg és az Aranyvirág operettjeinek még Amerikában is nagy sikere volt, ő nem kapott jogdíjat. Ekkoriban volt, hogy a bécsi jogvédő elnöke megkereste őt, mint fiatal jogászt és zeneszerzőt, hogy hozzon létre egy magyar leányvállalatot.

Egykori tanárai véleményét is kikérte és közösen arra a döntésre jutottak, hogy önállóan akarják megalapítani ezt. Az indulásnál még nem ő volt az elnök, de később huszonöt évig vezette az Artisjus jogelődjét, a MARS-ot. Ezenkívül kitűnő francia nyelvtudásának köszönhetően, sokáig a jogvédő társaságok nemzetközi szövetségének (CISAC) is alelnöke volt. Úgy látom, hogy a művészek jogilag is alátámasztott megbecsültsége és nyugdíja is jelentős mértékben a nagyapám komplex tudásának köszönhetően valósult meg.

Hogyan jelent meg a hétköznapjaiban a zene?

Családi látogatások során gyakran eljátszott egy-egy darabot, az unokák kívánsága szerint. Évente egyszer legalább két hétre elutazott, visszavonult, hogy feltöltekezzen a hétköznapok kihívásai előtt. A háború borzalmai után is a zene jelezte a visszatérést. Akkor kezdődött újra az élet, amikor ismét zongorához ült és komponált.

Van-e jövője az operett műfajának a XXI. században?

Amikor a nyolcéves unokámmmal karácsony előtt már harmadjára készültem megnézni a Diótörőt, számomra is meglepő kéréssel állt elém: „Mami, jövőre inkább menjünk el a Máriára” (vagyis a Mária főhadnagyra). Egyszer elvittem korábban a Mária főhadnagy egyik délutáni előadására, ahol a szünetben szabadon dönthetett, maradjunk-e. De esze ágában sem volt hazamenni, annyira lekötötte a zene és a történet. Úgy gondolom, rajtunk múlik, hogy van-e az operettnek jövője. Lehetségesnek tartom, hogy abban a gondolatban, miszerint a fiatal generációknak nem tetszik ez a műfaj, több az előítélet, mint a valóság. Miért ne tetszenének nekik a szép dallamok, a minőségi előadásmód, a látványos díszletek, a különleges jelmezek, a jól koreografált tánc, a kreatív, eredeti rendezés? Meggyőződésem, hogy az operett az ő szívüket is megérintheti, figyelmüket kiérdemelheti.

Mit jelent személyesen önnek Huszka Jenő öröksége?

A nagyanyám könyvét, vagy nagyszüleim levelezését olvasva különleges az őszinteségük, amit mégis áthat az egymás iránt meglévő figyelem és tapintat. Fontos volt nagyapámnak a humánum, ez állt értékrendje középpontjában és ezt magam is igyekszem követni.

Személyiségének örökségét legfőképpen édesapámon keresztül ismertem meg. Hasonlítok rá például abban, hogy ő is mosolygós természetű ember volt, hogy széles érdeklődéssel fordulok a zene és a nyelvek irányába. Úgy gondolom, hogy az érzelmek gazdagságában tudok leginkább kapcsolódni a nagypapámhoz, aki ezt oly könnyedén tudta a zenéjében kifejezni. Én pedig önismereti konzulensként, szomatodráma szakemberként támogatom az engem megkeresőket. 

Hosszú ideig édesapám, ifjabb Huszka Jenő gondozta nagyapám hagyatékát. Pár darabját, mint például az Annabál keringőt, ő fejezte be. Az örökség számomra leginkább azt jelenti, hogy a saját szerény eszközeimmel megtegyek mindent azért, hogy műveit minél gyakrabban játsszák és sokan megismerjék. Szeretném, hogy az előadásokat élvezzék az emberek és felszabadultabb, harmonikusabb életérzéssel térjenek vissza a hétköznapjaikba. Örömmel tapasztalom, hogy sokaknak hasonló az értékrendje és számos intézmény, művész is fontosnak tartja, hogy Huszka Jenő emlékét ápolja. Úgy érzem, sokat tanulhatunk az életéből, a többi emberhez való hozzáállásából.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

őszi különszám
Múlt-kor magazin 2021

• Nők az első világháborúban
• Élet egy XVI. századi hajón
• Indián törzsfőből showman
• Az igazi Robinson nyomában
• Robin Hood históriája
• Nanking meggyalázása
• Az Essex bálnavadászhajó katasztrófája
• A Vezúv 1944-es kitörése
• A Beatles irigyelt titkárnője