Horn Gyula, a „renitens" diplomata 

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni" - így dorgálták meg 1962-ben a mindössze 30 éves, a szófiai nagykövetségen szolgáló Horn Gyulát. A későbbi miniszterelnököt azzal vádolták, hogy siralmasnak festette le a bolgár gazdasági állapotokat, munkaidőben mosta, illetve szerelte a kocsiját, sőt alkoholos állapotában megrongálta a magyar nagykövetség autóját, tudhatjuk meg Feitl Istvánnak az ArchívNeten megjelent cikkéből.

Diplomáciai intrikák Szófiában

Horn Gyula még 29 éves sem volt, amikor 1961. március 1-ével megkapta a szófiai magyar nagykövetségre a III. osztályú, gazdaságpolitikai titkári állását. Cölöpök címmel megjelent visszaemlékezésében három főnökéről is anekdotázik, humoros és lekezelő hangnemben. Név szerint nem említi őket, bár ennek nem nehéz ma sem utána járni, hiszen az nemcsak a külügyi munkáról szóló évkönyvekben szerepel, de az Eleven erő című kronológiában is. Tény, hogy egyik sem volt hosszú ideig nagyköveti tisztségében. Egyikük, Cséby Lajos altábornagy volt, régi munkásmozgalmi ember, 1919-es, „spanyolos", akit Rákosi lecsukatott, de 1956. november 4-e után szilárdan állt a hatalom mögé, így aztán nyilván Münnich Ferenc protezsáltjaként először megkapta a belgrádi nagykövetséget, majd 1962. február 1-jén 62 éves korában áthelyeztek a kisebb feladatot jelentő szófiai nagykövetségre.

A diplomáciai kolónia Cséby Lajos érkezése előtt is tele volt intrikákkal, harc folyt az első beosztotti posztért, stb. Ezeken Cséby elődje, az 1958 szeptemberében kikerült Kálló Iván nagykövet kemény fegyelmezéssel igyekezett úrrá lenni, de végül maga is belekeveredett a kicsinyes harcokba, és ez oda vezetett, hogy a Külügyminisztérium Kollégiumának kellett foglalkoznia a kolóniával. 1961 elején a minisztérium nem volt teljesen megelégedve a követség belpolitikai jelentő munkájával sem. Bár Kálló 1961. június 9-ei jelentésében igyekezett a helyzet normalizálásáról biztosítani a minisztériumot, erről személyesen sem tudta meggyőzni főnökeit, így végül Puja Frigyes - illetékes miniszterhelyettes - kezdeményezésére 1961 végén követet váltottak Szófiában. Az említett jelentés egyébként már jelezte, hogy megromlott a magyar diplomaták kapcsolata a szófiai szovjet követséggel. Ennek, mint majd látjuk, hamarosan következményei is lettek.

Jött tehát Cséby Lajos. Fiatalok kerültek a keze alá, köztük helyettese, Boros Róbert és a párttitkár, aki történetesen Horn Gyula volt. Horn megfeledkezik visszaemlékezésében, hogy egészen 1963 végi távozásáig párttitkár volt, de ez még érdekesebbé teszi alább dokumentált konfliktusát a nagykövettel. Meg kell jegyezni, hogy a nagykövetségek pártszervezeteit - már jellegüknél fogva sem - jellemezte rendkívüli aktivitás. Az emberek szanaszét, sokszor esti órákban dolgoztak, nem nagyon volt idejük összejönni. Az 1962. október 29-ei taggyűlés jegyzőkönyvéből például kiderült, hogy abban az évben egyetlen taggyűlést és pártaktívaülést tartottak, de rendezvényekben sem dúskált a szervezet.

Ezzel szemben az informális megbeszélések meglehetősen rendszeresnek tűntek, amin természetesen nem mindenki vett részt, egyesek kiközösítve érezték magukat, mások - köztük Horn - beavatottnak. A követség atmoszférája tehát nem volt a legjobb, amihez a kisebb-nagyobb pletykák és intrikák mellett hozzájárult az is, hogy ebben az időben a követségi családok számára még a fővárosban is nehézséget jelentett az alapvető élelmiszerek, például hagyma, burgonya, rizs stb. beszerzése. Horn, mint párttitkár hivatalból ugyan szót emelt a bolgár helyzetet kétségbeejtőnek nevező kollégáival szemben, valójában azonban neki is ugyanaz volt a véleménye a katasztrofális állapotokról. Ebből lett a baj.

Horn bizonyos megbecsülést vívott ki magának Budapesten. 1961. július 13-án átfogó javaslatcsomagot készített a magyar-bolgár gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, amit Boros Róbert ideiglenes ügyvivővel küldte Budapestre. A javaslat kritikus volt a magyar tárgyalók és külkereskedők eddigi tevékenységével, ami visszatetszést szült, a minisztérium azonban nemcsak megvédte a nagykövetséget, hanem elküldte Vályi Péternek az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének. Hasonló javaslatot készített 1962. március 14-ei dátummal, ezt már Cséby Lajos küldte Budapestre. Horn kezdeményezését, hogy a nagykövetség feladatain túlmenően kíván közreműködni a gazdasági kapcsolatok bővítésén, a Külkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályvezetője levélben örömmel üdvözölte.

1962. június 21-22-én Szófiában lezajlott a két ország gazdasági együttműködési bizottságának ülése, amit magyar részről Apró Antal irányított. „Horn Gyula gazdaságpolitikai beosztott elejétől kezdve részt vett az előkészítő munkálatokban, majd Apró elvtárs megérkezése után állandóan vele volt..." Apró Antal a tárgyalásokat követően megkérte Horn Gyulát, hogy állítson össze számára értékelést a bolgár politikai, gazdasági helyzetről. A feljegyzést a Cséby 1962. július 2-án küldte haza. Horn ebben annak adott hangot, hogy a bolgár vezetés a gazdasági hibákat személyi változásokkal vezette le, illetve a fokozott belpolitikai aktivitás és Hruscsov májusi látogatása a gazdasági problémákról való figyelemelterelést szolgálja. Keményen beszámolt a BKP KB ülésein lezajlott gazdaságpolitikai vitákról és a gazdaság egészében mutatkozó súlyos feszültségekről is.

Horn respektje ezzel tovább nőtt, így a minisztérium nemcsak a követség gazdag helyi ismerettel rendelkező beosztottjának nevezte őt, hanem javasolta, hogy vegyen részt az őszi magyar-bolgár árucsere-tárgyalásokon Mulató János külkereskedelmi miniszter-helyettes, illetve Kádár István KÜM illetékes mellett. (Egy 1961. október 17-ei dokumentum szerint ezzel Puja Frigyes egyetértett.) Így is történt, az 1961 októberében megindult tárgyalásokon a bolgárul gyorsan tanuló Horn is ott ült. A megbeszélések különben sikertelenek voltak, de Horn olyan ügyesen forgott az illetékes szervek között, hogy majdhogynem neki tulajdonították a rugalmasabb és konstruktívabb magyar magatartás kialakítására vonatkozó javaslatokat. Nemcsak a Külügyminisztérium, de az MSZMP KB apparátusában is az a vélemény alakult ki, hogy az új gazdaságpolitikai szakreferens beállításával a nagykövetség munkája javult, „sok belső bolgár gazdasági problémával foglalkozó jelentést kapnak tőle, amelyeket megfelelően fel lehet használni."

Autómosás munkaidőben

Már a korábbi szófiai szovjet nagykövet sem volt megelégedve a magyar és a szovjet követség kapcsolatával. Az különféle reprezentatív rendezvényeken való találkozókkal jórészt kimerült. A szovjetek jobbnak látták volna, ha a magyar és orosz munkatársak összejárnak és megvitatnak politikai kérdéseket, tájékoztatják egymás az innen-onnan szerzett információkról.

Az új szovjet nagykövet Georgij Gyenyiszov (vagy Denyiszov) 1962. március 21-én magához invitálta lengyel, csehszlovák és magyar kollégáját, valamint a mongol ügyvivőt azzal, hogy tájékoztatót tart az SZKP KB legutóbbi üléséről különösen amiatt, hogy maga is tagja volt a testületnek, tehát első kézből való értesülésekkel tudta magára vonni a figyelmet. A tájékoztató után kikelt magából, és éles hangon tette szóvá, hogy egyes nagykövetségek diplomatái úgymond a nyugati követségek tagjainak uszályába kerültek, és olyan híreket terjesztenek, hogy katasztrofális a húshiány, bevezetik a jegyrendszert, leállítanak nagyberuházásokat, hogy őrült harc folyik Todor Zsivkov és Sztanko Todorov között a gazdaság átszervezése miatt. Gyenyiszov a lengyel és a magyar apparátust jelölte meg a hírek forrásaként, és erre a csehszlovák, sőt a lengyel kolléga is rálicitált. Cséby Lajos rögtön megkérdezte, kikről van szó? Gyenyiszov nem tudott válaszolni, de ígéretet tett a „híresztelők" megnevezésére.

Az újabb találkozóra 1962 nyarán került sor, most a KGST csúcs szolgáltatott alkalmat a „nagyhatalmú" szovjet diplomata jól értesültségének fitogtatására. Nem feledkezett meg korábbi ígéretéről. Boros Róbertet, a magyar nagykövetség második emberét nevezte meg, és hozzátette, hogy „mi nem avatkozunk be se a magyarok, se mások belügyeibe, hogy kit hova neveznek ki, de Boros nem idevaló, a bolgár valóságot torzítva látja, csak a nehézségeket firtatja". Szerinte hiba, hogy Boros ilyen rangban lehet jelen a követségen. A csehszlovák nagykövet a magyar követség feletti sötét felhőkről beszélt, a lengyel pedig úgy hárította el a felelősségét, hogy egyik beosztottja Boros befolyása alá került. Gyenyiszov ilyen, a többieket mintegy alárendeltségébe tartó fellépése egybevág Horn Gyula visszaemlékezésének azzal a megállapításával, amely a szovjet nagykövet különleges kiváltságait említi, például azt, hogy még a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsági üléseire is hivatalos volt.

Cséby ezt követően felelősségre vonta munkatársait. Boros Róbert természetesen tagadta, hogy ilyen hírek származtak volna tőle, vagy a nagykövetség más dolgozójától. Cséby nem kívánt az ügy felett napirendre térni. Hogy ebben nagykövettársaitól, különösen a szovjet nagykövettől való félelme vagy valóban meggyőződése motiválta, esetleg mindkettő, nem lehet pontosan tudni. A követségről 1962. július 2-án kelt minisztériumi értékelés a munkát jónak minősítette, amivel meg voltak elégedve, bár a részletkérdéseket illetően hiányosságokra, problémákra hívták fel a követ figyelmét. A gazdaságpolitikai munkáról egyenesen azt írták, hogy annak színvonala jelentősen emelkedett, ugyanakkor egyoldalúságok itt voltak leginkább tapasztalhatóak. Annyi bizonyos, hogy a felemás értékelés után júliusban rendcsinálásra szánta rá magát.

Ürügyet a munkafegyelem megsértésében keresett és talált. Kifogásolta például, hogy egyesek munkaidőben saját kocsijukat mossák, javítják, sőt a követség gépkocsivezetőjét veszik igénybe, és többszöri tapintatos figyelmeztetését elengedték a fülük mellett. „Pl. június 27-én du. ½3-kor diplomata kocsitulajdonosok, elsősorban Boros és Horn elvtársak, nekivetkőzve az udvaron kocsijukkal foglalkoztak. Erélyes közbelépéssel szakítottam meg a munkafegyelemnek e kirívó lábbal tiprását." Egy úgynevezett belső rendelkezés másik pontja szerint Horn Gyula alkoholos állapotban a követség kocsijával ment haza, ami megrongálódott. Ezért Horn fegyelmit is kapott. Cséby foglalkozott továbbá a késésekkel, a rendezvények utáni rendetlenséggel, a portaszolgálat lazaságaival, a munkaidő alatti nyelvórákkal, fogyóeszközök nem rendeltetésszerű használatával.

Feitl István teljes cikke az ArchívNet legújabb számában található