2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

Vér és megtorlás 1849-ben: így jutottunk el a szabadságharc tragédiájáig

2020. október 6. 08:17 Szelke László

A dicsőséges tavaszi hadjárat 1849. áprilisi sorozatos sikereire alapozva és a Magyar Királyság korábbi alkotmányos különállását figyelmen kívül hagyó (a magyar területeket csupán a birodalom egyik tartományaként említő, 1849. március elején kihirdetett) olmützi alkotmányra válaszul a magyar országgyűlés április 14-én kimondta a Habsburg–Lotharingiai ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. A magyar seregektől elszenvedett sorozatos vereségek és a Függetlenségi nyilatkozat hatására a bécsi udvar már április 21-én úgy döntött, hogy segítségért fordul az orosz cárhoz. Ferenc József május 1-jén kelt levelében I. Miklós támogatását és beavatkozását kérte. Az orosz uralkodó 200 ezres sereget mozgósított és küldött a magyar szabadságharc leverésére. Az ország sorsa ezzel megpecsételődött.

Az aradi vértanúk kivégzése

Harc a túlerővel

A magyarországi császári csapatok parancsnokává május végén kinevezett Julius Haynau 170 ezer fős seregével együtt így a szintén körülbelül százhetvenezer fős, az ellátásban és a kiképzésben is hátrányban lévő magyar honvédseregnek a továbbiakban több mint kétszeres túlerővel kellett szembeszállnia.

A magyar vezérkarban megfogalmazódott és kidolgozott haditerveknek megfelelően a honvédeknek még az ellenséges seregek egyesítése előtt, külön- külön kellett volna legyőzniük az osztrák és az orosz csapatokat. A ragyogó tehetségű Görgei Artúrnak azonban nem sikerült megállítania Haynau támadásait, és a május 21-én visszafoglalt Pest-Budát már július 11-én ki kellett üríteni, és át kellett adni az osztrákoknak.

A főváros elvesztése után a május 2-án hivatalba lépő, Szemere Bertalan miniszterelnök vezette kormány és a magyar országgyűlés a kedvezőtlen és válságossá váló hadihelyzet következtében előbb Szegedre, majd Aradra kényszerült. 1849 februárjában a kápolnai csata során a határozatlanságáról és következetlenségéről ismertté vált Dembinszky Henrik ismét visszavonult, majd vereséget szenvedett az osztrák csapatoktól, de a korábban sikert sikerre halmozó Bem József sem tudott győzni július 31-én Segesvárnál, majd augusztus 6-án a Nagyszeben melletti Nagycsűrnél, végül immár a teljes magyar haderő főparancsnokaként maradt alul augusztus 9-én Temesvárnál, a szabadságharc utolsó jelentős ütközetében.

A temesvári csatavesztést követően, augusztus 10-én Szemere kormányfő és Batthyány Kázmér külügyminiszter a minisztertanács felhatalmazásával felajánlotta a koronát a cári család valamelyik tagjának, ha az hajlandó biztosítani az 1848-as áprilisi törvények érvényességét, orosz részről azonban teljes elutasításra találtak.

Az utolsó két erődig

Augusztus 11-én az államfő, Kossuth Lajos kormányzó-elnök a teljes katonai és politikai hatalmat Görgeire ruházta át, azaz diktátorrá nevezte ki. A teljhatalommal felruházott tábornok elhagyta Aradot, és még aznap haditanácsot hívott össze. Főtisztjei körében Görgei az oroszok előtti feltétel nélküli fegyverletétellel állt elő, amit a további fegyveres harc kilátástalansága indokolt, hiszen a közel 30 ezer fős seregében több ezer újonc fegyverrel sem rendelkezett, és a lőszerhiány miatt a további csapatok harcképessége is erőteljesen kérdéses és vitatható volt.

A javaslatot a haditanács elfogadta, s így augusztus 13-án a világosi vár alatt húzódó szöllősi mezőn a fősereg letette a fegyvert Fjodor Rüdiger lovassági tábornok előtt, majd még augusztus folyamán a további kisebb csapattestek is megadták magukat, vagy egyszerűen feloszlottak.

Görgei döntésével – miszerint csak az orosz csapatok előtt volt hajlandó a megadásra, utalt arra, hogy az osztrákok nem voltak képesek legyőzni őt – minden bizonnyal több száz, a honvédseregben szolgálatot teljesítő volt császári és királyi katonatiszt életét mentette meg, hiszen a hírhedten kegyetlen Haynau mindezen katonatiszteket rögtönítélő bíróságokon vagy gyorsított eljárásban ítéltette volna el, és a legrövidebb határidőn belül kivégeztette volna őket.

1849 szomorú augusztusát követően csak két erőd, Pétervárad és Komárom tartotta még magát. A körülzárt péterváradi várőrség szeptember 7-én feltétel nélkül átadta az erődöt az ostromlóknak, majd szeptember 27-én a bevehetetlen komáromi erődrendszer átadásának feltételeiről is megállapodás született.

Komáromot Klapka György vezetésével mintegy 20 ezer honvéd védte, ezért a gyors és zökkenőmentes megadás érdekében még az egyéb esetekben kérlelhetetlen és kíméletlen Haynau is komoly engedményekre kényszerült. A komáromi védők végül október 2–4. között teljes körű amnesztia és szabad elvonulás fejében átadták a várat, a politikusok és a katonák is sértetlenül külföldre távozhattak, ha akartak.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A szabadságharc leverését követő megtorlásért felelős Julius Haynaut szó szerint egész Európa gyűlölte. Az „osztrák hentesnek” is nevezett hadvezért az 1850-es londoni útján felismerte a tömeg, és jól elpáholta.Buda 1849-es ostromaA kormányzó hű vezérei körében: Klapka György, Perczel Mór, Dembinszky Henrik, Kossuth Lajos, Bem József és Aulich LajosAz első komáromi csata idejénGörgei ArtúrA küzdelem kilátástalansága miatt a világosi vár alatt letették a fegyvert Klapka átadta a bevehetetlen komáromi erődötKiss Ernő, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid és Schweidel József polgári ruhában rablánc nélkül, beszélgetve mentek kivégzőik elé az aradi vársáncba. Miután bekötötték a négy hős szemeit (Schweidel ezt nem engedte), 12 katona sortüze villant. Mivel Kiss Ernő ezt követően még feltápászkodott, közelről fejbe lőtték.Batthyány Lajos kivégzésénél Pest egész katonasága készenlétben álltKossuth bankókat égetnek 1849. október 18-án Az aradi vértanúk hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni1849 sötét őszén igen kevesen gondolták, hogy 18 évvel később már a véreskezű Habsburg királlyá koronázásán fognak éljenezni, és hogy fél évszázad múltán pedig Ferenc Józsefből Ferenc Jóska válik

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár