Végre egy jó kísérlet: kifejezetten érdekes lett az új történelemtankönyv

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából fejlesztett kísérleti tankönyvek az elmúlt hónapokban több szakmai vitát is eredményeztek. A nemrég befejeződött, 2014-2015-ös tanévben már élesben tesztelték az általános iskolák 5., 6., valamint a középiskolák 9. és 10. évfolyamainak szánt történelemtankönyvet, valamint munkafüzetet. Mi most a 7.-es, valamint a 11.-es történelemtankönyvekbe néztünk bele.

Színes, jól tagolt, kedvcsináló

Az új oktatási kerettanterv szerint hatodikban, illetve tizedikben 1849-ig, tehát a magyar forradalom és szabadságharc leveréséig, az egyetemes részt tekintve pedig az 1848-as európai forradalmak bemutatásáig kell eljutniuk a gyermekeknek, míg korábban 1711, vagyis a Rákóczi szabadságharc vége volt a cél (a hagyományos ókor-középkor-kora újkor-újkor-20. század tagolásnak megfelelően). Érdemes megjegyezni, hogy a magyar és egyetemes történelem tananyaga hatalmas, és heti két órában történelemtanár legyen a talpán, aki az előre megtervezett ütemet tartani tudja. Számtalan olyan osztály volt az elmúlt években, évtizedekben, ahol nem tudtak elérni a tanév végére a meghatározott korszakhatárhoz, és a következő év őszén még az előző tanév tankönyveiből dolgoztak.

A hetedik, illetve tizenegyedik osztályosok történelemóráin ezt követően a 19. század közepétől a 20. század közepéig (a második világháború végéig) tartó időszakról lesz szó, míg korábban az 1711-1914 közötti évek voltak porondon.

A hetedikesek számára írt, új kísérleti tankönyv egy egyszerű, kedvcsináló bevezetővel indít. A fejezetek elején a diákok rendszerint egy rövid előzetest találnak, amely néhány pontban összefoglalja az adott fejezet főbb mondanivalóit, ami segíti a diákot a tájékozódásban, valamint tudatja vele, mire számíthat a következő 30-40 oldalon. Gyakorlatilag ezt a hatékony módszert használják bizonyos nemzetközi és hazai online hírportálok is, amelyek a leadet pontokba szedik.

A leckék elején ismétlő kérdéseket találunk, amelyek tanároknak és diákoknak egyaránt segítséget nyújtanak az adott korszak előzményeinek felelevenítésében. A korábbi tankönyvekhez képest több a kép és kevesebb a szöveg, ami színesebbé és vonzóbbá teszi az anyagot a 13-14 éves diákoknak, ám kérdés, hogy elegendő információt közvetítnek-e számukra.

A hetedik évfolyamnak készült kísérleti történelemtankönyv "A gyarmatbirodalmak kora" című leckéjének első oldala

A szöveg jól tagolt, több ún. keretes rész színesíti, a „szárazabb” tananyagon túl érdekességeket is közölve, azonban a főszöveg ezekhez képest mintha sokszor a háttérbe lenne szorítva. A kiadvány egyik nagy előnye, hogy a fejezeteken belüli leckék egyes oldalain is több kérdést tesz fel az adott lecke bizonyos részével kapcsolatban, amelyre a választ – a legtöbb tankönyvvel ellentétben – nem az előtte lévő szövegrészből lehet megtalálni. Például III. Napóleon francia császár uralkodását taglaló szöveg után a tankönyv szerzői azt a kérdést teszik fel, hogy „mit jelent az, ha egy országról azt mondják, hogy nagyhatalom?” Erre nincs meg a konkrét válasz az előtte található két bekezdésben, így gondolkodásra sarkallja a diákot, aki a tanár segítségével megtalálhatja a megfelelő választ. A kérdéses rendszer egyébként magának a tanárnak is segítséget nyújt, hogy a tankönyvben is szereplő adatok mellett mely érdekességeknek érdemes még utánanéznie, amikor az órára készül.

Nagy előnye a nyomdatechnikailag is igényesen kivitelezett kiadványnak, hogy a diákokat gondolkodásra, véleményalkotásra sarkallja, s nem csupán a „magolás” segítségével bővíti az ismereteiket. Az adott lecke végén található kérdések az eddig is megszokott módon már az elolvasottakra kérdeznek rá, amely az ismétlésben és a megértésben segít, továbbá játékos feladatokra buzdítja az osztályt. Külön pozitív és kiemelendő eleme a tankönyvnek, hogy nem a „szájbarágós módszert” fejleszti tovább, ugyanis az eseményeket összekötő láncokra magának a diáknak kell rájönnie. Ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon elegendő lexikális tudást ad-e.

A hetedikes tankönyvet források színesítik, ám nem nevezhető forrásközpontúnak. Látványos, ám egyszerű és közérthető grafikonok segítenek eligazodni a diáknak a számok hálójában, például a „vasútvonalak növekedése a 19. században” című ábra a vizuálisabb típusúaknak is segít az arányok megértésében.

A tankönyv azonban néhány helyen pontosításra szorul, például a 43. oldalon található Magyarország nemzetiségi összetételét bemutató ábrán érdemes lenne odaírni, hogy a Horvátország nélküli Magyar Korona alá tartozó területekre szorítkozik a grafikon. A 126. oldalon található, a két világháború közti német terjeszkedést bemutató térkép pedig kissé torzan ábrázolja a demilitarizált rajnai övezetet. Némileg zavaró, hogy a magyarországi nyilas diktatúrát tárgyaló fejezet bevezetőjénél a híres Ivo Dzsima-i zászlófelállításról készült kép található. Emellett sajnos a helyesíráson is volna még mit csiszolni. Továbbá érdemes lenne megemlíteni például a Távol-Kelet egyik legfontosabb századfordulós összecsapását, az orosz-japán háborút, valamint a szüfrazsett mozgalmat és Mussolini Olaszországát is. Ugyanakkor kifejezetten jó döntés volt külön leckét szentelni a magyar feltalálóknak.

A kísérleti tankönyv nagy erénye a hozzátartozó munkafüzet, amely megkönnyíti a diákoknak a megszerzett tudás otthoni elmélyítését, átismétlését.

Fejlesztő hatású, teli újdonságokkal

Üdvözlendő, hogy bár a 11. évfolyamnak szánt tankönyvben továbbra is a politika- és hadtörténeti megközelítés dominál, a szerzők a fejezetek többségében arra is kitérnek, hogy egyes történelmi események és folyamatok hogyan befolyásolták az emberek mindennapjait. A modern tudomány, kultúra és életmód taglalásának pedig például külön fejezetet szenteltek.

Bár a forrásoknál sok esetben hoznak naplórészleteket, visszaemlékezéseket, levelezéseket példaként, a szemelvények túlnyomó részét törvény-, rendelet- és határozatszövegek teszik ki, amelyek segítik az arra fogékony tanulók történelmi gondolkodásának kialakulását, arra viszont nem alkalmasak, hogy közelebb hozzák a tantárgy iránt közömbös diákokhoz a történelmet.

Ezt ellensúlyozza azonban, hogy a könyv tele van képekkel, valamint érdekes, színes, az adott történelmi korszakhoz tartozó alaptudást kiegészítő információkkal. Valószínűleg a középiskolás oktatáson átesett felnőtteknek is csak kis százaléka van tisztában például azzal, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc alatt tevékenykedő katonaorvosok elsőként használták az altatást harci körülmények között, vagy, hogy Picasso világhírű, Guernica című képét a szorító határidő miatt egy torreádor halálát bemutató, félkész festménye átdolgozásával alkotta meg (ezért van egy bika és egy ló is a képen).

A tankönyv szemmel láthatóan törekszik a modern kor követelményeinek való megfelelésre. A Rá@dás néven futó, a törzsanyagot online elérhető szemelvényekkel kiegészítő rovata jó kezdeményezés, és a szerzők az egyes fejezetek végén többször is javasolják, hogy a diákok bizonyos témáknak nézzenek utána az interneten. Bár az új média nyújtotta lehetőségeket talán jobban ki lehetne használni, az ebbe az irányba tett lépések mindenesetre ígéretesek.

Külön említést érdemel a Történészszemmel című rovat is, amely izgalmas, eddigi tankönyvekben kevésbé, vagy csak rendkívül felületesen érintett témák (a háború hatása az orvostudomány fejlődésére, feminizmus, amerikai rabszolgák helyzete, Meidzsi-restauráció, alkoholtilalom, ír kérdés stb.) segítségével igyekszik fejleszteni a tanulók történeti gondolkodását. A fent említett blokk mellett az egyes tankönyvfejezetek végén található kérdések is lehetőséget adnak a vitára, fejlesztik a gyerekek problémamegoldó képességét.

A tananyag megértését nagyban segítik a nemzetközi politikai összefüggéseket, hatalmi törekvéseket, történelmi folyamatokat ábrázoló, a tankönyvben meglehetősen nagy számban elhelyezett színes térképek. Ugyancsak ezt a célt szolgálják az összehasonlító – például a parlamentáris demokrácia, a hivatásrendi állam és a modern diktatúra, vagy Trockij és Sztálin ideológiája közötti különbségeket szemléltető táblázatok és többek között a gazdasági világválság bonyolult folyamatának értelmezését segítő, vagy a revíziós törekvések sokszínűségét bemutató – ábrák, diagramok és adatsorok is.

A korabeli Magyarország helyzetét nemzetközi összehasonlításban szemléltető vizuális elemek, mint például a magyarok és a nyugati polgárok életszínvonalának különbségeit bemutató statisztikai ábrák, vagy a numerus clausus kapcsán az európai zsidóság egyetemi oktatását korlátozó rendelkezéseket ábrázoló térkép szintén közelebb vihetik a diákokat a távoli korok megértéséhez.

A tizenegyedik évfolyamnak készült kísérleti történelemtankönyv Történészszemmel című rovatának Budapest ostromáról szóló szemelvénye

A tankönyvekben sajnos benne maradtak ügyetlenül megfogalmazott mondatok is, valamint kisebb pontatlanságok (bár az usztasáknak kétségkívül nagy szerepük volt Sándor jugoszláv király meggyilkolásában, a merényletet nem a horvát szélsőjobboldali csoport, hanem egy macedón terrorszervezet tagja követte el), de ezek nem zavarják meg az összképet.

Bár sokan attól féltek, hogy a tankönyvek a jobboldal történelemszemléletét fogják tükrözni, a szerzők igyekeztek a történészek és értelmiségiek között általában éles vitát kiváltó témákat (őszirózsás forradalom, Károlyi Mihály szerepe, tanácsköztársaság, Horthy-korszak, holokauszt) tárgyilagosan bemutatni. Egyes szövegrészletek persze vitára adhatnak okot (a zsidó származású politikusok tanácsköztársaságban játszott szerepének taglalása, Kamenyec-Podolszkij Rá@dás rovatban való tárgyalása, Horthy magyar zsidóság deportálásában játszott szerepének értékelése), a kurzustankönyv bélyeget még a legérzékenyebb témákat taglaló kísérleti tankönyvekre sem lehet rásütni.

A diákok olvashatnak a Horthy-korszakban a vidéki Magyarországon elrendelt nyílt szavazásról, amely Európában már sehol sem volt példa, emellett a szerzők számot vetnek a rendszer politikai berendezkedésének autoriter jellegével, a magyar zsidóság deportálása kapcsán pedig kitérnek a magyar kormány, valamint a csendőrség szerepére is.

Bár örömteli, hogy szerzők kiemelték a nyilasok 30-as évek végi megerősödésének a kormánypolitikára gyakorolt hatását, ez esetben azonban talán kissé túlzásba estek: a tanulóknak a tankönyvet olvasva az lehet a benyomásuk, mintha a jelzett korszakban a magyar politikai vezetés egyetlen célja a nyilasok visszaszorítása lett volna. Továbbá vannak rosszabbul sikerült térképek is, mint például a Köztes-Európa két világháború közötti etnikai viszonyait szemléltető térkép, amelynél a határvonalak jelölve vannak, az egyes államok nevei azonban nem, amely meglehetősen átláthatatlanná és értelmezhetetlenné teszi a térképet.

A kísérleti tankönyvek persze nem hibátlanok, de szép grafikai kivitelezésüknek, szemléletes térképeiknek, izgalmas témákat boncolgató, újszerű rovataiknak, és nem utolsó sorban a többek között tananyagfejlesztőként bevont Paksa Rudolfnak, valamint a munkához tudományos szakértőként hozzájáruló ifj. Bertényi Ivánnak köszönhetően garantált magas szakmai színvonaluknak köszönhetően a diákok többsége valószínűleg szívesen fogja majd kézbe venni a példányokat.