Utóda uralkodása „festette véresre” I. Mária megítélését

A történelmet a győztesek írják. Ez a kissé közhelyes megállapítás azonban gyakran nagy igazságokat hordoz: I. Mária angol uralkodónő esetében például kijelenthetjük, hogy a „véres” jelzőt, amellyel az utókor felruházta, éppen a vele szemben álló, az Anglia feletti uralmat megszerző Erzsébet, illetve az őt támogató politikai, egyházi és gazdasági elit aggatta rá. Az 509 éve, 1516. február 18-án született, hitbuzgó katolikus Mária többek között azzal veszítette el a lelkek feletti háborút, hogy idejekorán és utód nélkül elhalálozott, így Anglia trónját féltestvére, a protestáns szellemben nevelt Erzsébet örökölte.

A fiúgyermek volt minden baj forrása

Mária VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin házasságából született. Gyermek- és kamaszévei egészen 1527-ig gondtalanul teltek, ekkor viszont nagyot fordult vele a világ.

Apja, aki szinte betegesen vágyódott egy fiúörökös után, eltaszította magától feleségét, a királyné ugyanis képtelen volt neki fiút szülni. Henrik új kiválasztottja a karrierjét Katalin udvarhölgyeként kezdő Boleyn Anna lett.

Henrik beleszeretett Annába, aki jóval fiatalabb volt feleségénél, így a gyermekáldás biztosnak látszott. VII. Kelemen pápa azonban felforgatta Henrik terveit, és megtiltotta a királynak a házasságkötést, sőt kijelentette, hogy az esetleges új frigyből születő gyermekeket törvénytelennek kell tekinteni.

Henrik azonban nem hátrált meg, nemes egyszerűséggel szakított Rómával és a katolicizmussal, létrehozta az anglikán egyházat, amelynek élére saját magát nevezte ki. Ezek után létrejöhetett a kívánt frigy Boleyn Annával, aki 1533-ban világra hozta leányát, a későbbi Erzsébet királynőt.

Erzsébet születése után a tizenhét éves Mária kegyvesztett lett, hercegnői címét elvették, és udvarhölggyé fokozták le. A megalázott lány azonban nem tört meg, apját nem volt hajlandó elismerni egyházfőnek, és katolikus hitét sem tagadta meg.

Henrik pedig hiába várt a fiúgyermekre, azt ugyanis Boleyn Anna sem tudta megadni neki. A király végül 1536-ban, háromévnyi házasság után megunta a várakozást és hűtlenség, felségárulás, illetve vérfertőzés vádjával kivégeztette a királynét.

Egy évvel később Mária még távolabb került a tróntól. Henrik harmadik felesége, Jane Seymour ugyanis végre fiút szült, aki 1547-ben, Henrik halála után, VI. Eduárd néven, mindössze kilenc évesen trónra lépett.

Eduárd azonban nem sokáig élvezhette a koronát, mert 1553 februárjában megbetegedett, és egészsége nem állt helyre. A kamasz uralkodó pár hónappal később elhalálozott, ám mielőtt az árnyékvilágba költözött volna, féltestvéreiről, Máriáról és Erzsébetről tudomást sem véve, első unokatestvérét Jane Grey-t nevezte meg utódjául.

Jane Grey, I. Johanna néven mindössze kilenc napig uralkodott, ugyanis Mária, aki vér szerint a legközelebb állt a trónhoz, erős támogatókra lelt, így 1553 júliusában az ő fejére került a korona.

Mária nem fogta vissza magát

Mária országlása – elsősorban katolikus hite miatt – konfliktusokkal terhelt volt. A királynő ugyanis Anglia jövőjének zálogát a katolicizmusban látta, ezért megpróbálta visszaterelni hazáját Róma kötelékébe.

Első lépésként 1554-ben egybekelt a katolikus V. Károly német-római császár fiával, Habsburg Fülöppel. Fülöp népes spanyol udvartartást hozott Londonba, amely nem csekély állami pénzt emésztett fel.

Az emelkedő költségek az angol főrendeknél kiverték a biztosítékot. Eközben a királynő a parlamenttel erősíttette meg a pápai főséget Anglia felett.

A katolikusok visszatérése az államhatalomba a protestánsok kegyetlen üldözésével párosult. A probléma csak az volt, hogy az új tanok VIII. Henrik vallásreformjának köszönhetően erős táptalajra találtak Angliában.

A protestantizmus a ködös Albionban nem elszigetelt jelenség volt, hanem a társadalom jelentős rétegének hitvallásává vált, így a protestáns prédikátorok és vezetők máglyahalála egyre nagyobb elégedetlenséget szült.

Mária eközben komoly magánéleti válságon is átesett. A királynő képtelen volt teherbe esni, ami súlyos lelki teherként nehezedett rá. Férje, miután a hosszú évtizedekig uralkodó apja, V. Károly lemondott a trónról, II. Fülöp néven elfoglalta a spanyol trónt, és nemigen vágyott vissza Londonba, az idősödő, meddő hitveséhez. Amikor 1557-ben mégis meglátogatta az immár 42 éves asszonyt, és úgy tűnt, Mária teherbe esett, végül kiderült, hogy hasában valójában ciszta nőtt.

Az egyre magányosabb Mária ennek ellenére férje oldalán belépett a francia-spanyol háborúba, aminek az lett a következménye, hogy az angolok végleg elvesztették utolsó kontinentális, francia földön lévő birtokukat, Calais-t.

A külpolitikai kudarc, a katolikus Spanyolországgal ápolt szoros, de nem kifizetődő kapcsolatok, illetve az erőszakos rekatolizáció következményeként Mária körül kezdett elfogyni a levegő.

Kenyértörésre azonban nem került sor, mert a gyermek- és felnőttkori csalódásai miatt keserű, bizalmatlan, súlyos depressziótól gyötört és legyengült Máriát végül 1558. november 17-én örökre elragadta az influenza.

A gyermektelenül meghalt királynőt az 1543-as trónöröklési törvény alapján féltestvére, a protestáns Erzsébet követte a trónon, akinek uralkodása alatt Anglia kereskedelmi és tengeri nagyhatalommá emelkedett. Erzsébet trónra emelésével a katolicizmusnak befellegzett Angliában.

A közel 300 embert megégető Máriára ráaggatták a „véres” jelzőt. Bár utóda a hatalmának konszolidálása végett „vörösre festette” Máriát, a hithű katolikus királynőnek azonban nagy érdeme volt abban, hogy elindítsa Angliát a világhatalommá emelkedés felé vezető úton.

Uralkodása alatt ugyanis ösztönözték a földrajzi felfedezéseket, átdolgozták, korszerűsítették a hajózási törvényeket és megreformálták a hadsereget is.