Ülő helyzetben eltemetett ókori gallok sírjait tárták fel Franciaországban

2026. március 24. 11:47 Múlt-kor

Újabb, ülő pozícióban elhantolt, nyugat felé néző ókori gall csontvázat tártak fel a kelet-franciaországi Dijon városában. A különleges, a Kr. e. 3. és 2. századból származó temetkezési rítus okait a Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) szakemberei vizsgálják.

A dijoni gall temetkezési hely feltárása

Korábban

A Josephine Baker Általános Iskola tanulói furcsa látványnak lehettek tanúi a napokban az iskolaudvar mellett: a Guardian beszámolója szerint egy ülő helyzetben lévő csontváz kandikált ki egy kör alakú gödörből. Hasonlóan a hónap elején, a közelben feltárt négy másikhoz, ez is egy méter széles, 40 centiméter mély gödör alján, ülő helyzetben, háttal a keleti falnak támaszkodva, tekintetével nyugat felé fordulva helyezkedett el, kezeit az ölében pihentetve. Tavaly további 13 csontvázat fedeztek fel körülbelül 20 méterre, ugyanazon az építkezésen. A maradványok feltehetően a Kr. e. 300 és 200 közötti időszakból származnak. Régis Labeaune, a francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (INRAP) régésze szerint az elmúlt 30 év ásatásainak tanulságaként mindenképpen megállapítható, hogy Dijon egykor jelentős gall település lehetett.

Egy karkötő kivételével – amelynek segítségével a régészek egyértelműen bizonyíthatták a lelőhely gall eredetét – a dijoni holttestek mellett nem találtak személyes tárgyakat vagy ékszereket. Továbbá, mind az öt újonnan feltárt holttest férfi volt; életkoruk 40–60 év, magasságuk pedig 162–182 centiméter közé esett – szemben egy 1992-ben felfedezett gyermek maradványaival. Annamaria Latron, az INRAP archeoantropológusa a vizsgálatok során megállapította, hogy az elhunytak fogazata rendkívül ép maradt. Emellett a csontok az oszteoarthritisz (ízületi porckopás) nyomairól is árulkodnak, ami intenzív fizikai aktivitásra utal. Figyelemre méltó, hogy a csontvázak közül ötön erőszakos beavatkozás nyomai láthatók; egyikük koponyáján egy egyértelműen halált okozó seb található.

Ugyanakkor egyelőre úgy fest, ennél többet nem is tudhatunk meg az egykori eseményekről. Kérdés, mi motiválta ezt az ősi kelta népcsoportot arra, hogy halottaik egy részét ilyen formában temessék el, és mi magyarázza a holttestek szokatlan pozicionálását. Szintén vita tárgyát képezi, hogy esetleg élve temethették-e el ezeket az embereket, illetve hogy ez a furcsa rítus a vétkesek büntetése vagy a tekintélyes személyek privilégiuma lehetett-e.

Latron szerint a régészek sajnos nem szolgálhatnak konkrét elmélettel, ugyanis a sírok felett elhelyezkedő egykori felszíni réteg hiányzik. Hozzátette: a régészet annak minden szépsége mellett olykor frusztráló szakma is tud lenni, hiszen a történelmi kirakósnak mindig lehetnek olyan darabjai, amelyek talán soha nem kerülnek elő.