Új kőeszközöket tártak fel a sajóbábonyi őskőkori lelőhelyen
Több mint ezer újabb pattintott kőeszköz került elő a sajóbábonyi őskőkori lelőhelyen zajló legújabb ásatások során, ahogy az az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének legfrissebb beszámolójából kiderül. A magyar és francia kutatók nyolcadik éve tartó együttműködése alapvető adatokat szolgáltat a neandervölgyi és a modern ember kárpát-medencei megtelepedésének pontosabb megismeréséhez.
- A sajóbábonyi Méhész-tetőn több mint ezer pattintott kőeszközt tártak fel a magyar és francia egyetemek munkatársai az idei ásatási szezonban.
- A leletek megerősítik, hogy a középső paleolitikum végén a neandervölgyi emberek mellett a modern Homo sapiens is megfordult a területen.
- A korábbi és jelenlegi ásatási szelvények helyzetének tisztázása lehetővé teszi az őskőkori telep teljes körű, átfogó tudományos elemzését.
A Bükk hegység lábánál, Sajóbábony közelében fekvő Méhész-tetőn az ELTE paleolitos kutatócsoportja és a Lille-i Egyetem hallgatói jelenleg is végzik a feltárási munkálatokat. A francia Külügyminisztérium és a Budapesti Francia Intézet által is támogatott projekt idei szezonjában a szakemberek rendkívüli időjárási és talajviszonyokkal szembesültek, mivel a gyorsan kiszáradó, megkeményedő agyagos föld jelentősen megnehezítette a bontást.
A nehézségek ellenére a munkálatok első két hetében feltárt és dokumentált pattintott kőlelet érdemben gazdagítja az őskőkori telepről rendelkezésre álló eddigi információkat. Az idei szezon legfőbb tudományos eredménye, hogy a kutatóknak sikerült pontosan azonosítaniuk és összekapcsolniuk a 2019 és 2026 közötti francia-magyar kutatások, valamint az 1986-os, 1991-es és 1997-es ásatások szelvényeit, megteremtve a teljes lelőhely átfogó térbeli elemzésének alapjait.
A lelőhely a középső paleolitikum, azaz a korai kőkorszak végén a neandervölgyi emberek fontos szálláshelye volt. A területen a Bábonyien kultúraként azonosított leletanyag a legjellemzőbb, amely egy Franciaországtól a Kaukázusig húzódó, kiterjedt európai technikai tradíció szerves részét képezi.
Ez is érdekelhet
A neandervölgyi csoportok a telepen készítették el mindkét oldalukon megmunkált, úgynevezett bifaciális szerszámaikat, amelyek előállítását a helyszínen maradt nagyszámú kőszilánk bizonyítja. A nyersanyagbeszerzés tudatos hálózatára utal, hogy a szerszámokhoz szükséges szürke metariolitot a Bükkszentlászló környéki bányákból, míg a különféle limnoszilicit kőzeteket a Tokaji-hegységből, elsősorban Korlát és Arka térségéből szállították a megtelepedés helyszínére.
Az újabb feltárások rétegtani és tipológiai eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a Méhész-tetőn a neandervölgyi populáció mellett a kontinensre később érkező modern ember, a Homo sapiens is megfordult. Jelenlétüket az Aurignacien kultúra korai felső paleolitikus jegyeit magukon viselő pengék és leütött szilánkok támasztják alá. Ezek az eszközök egy speciális, pettyes tűzkőből készültek, amelynek egyetlen ismert geológiai előfordulási helye a lengyelországi Świeciechów környékén, a jelenlegi ásatási helyszíntől mintegy négyszáz kilométerre található.
