A vikingeknek fizetett sarcból nőtt ki Anglia egyik legfontosabb adója
Amikor II. (Tanácstalan) Ethelred 978-ban, alig tízévesen elfoglalta az angol trónt, az ország hosszú évtizedek óta nem tapasztalt komolyabb viking támadást. A nyugalom azonban nem tartott sokáig. Néhány éven belül ismét skandináv hajók jelentek meg az angol partoknál, és hamarosan egyre nagyobb seregek kezdték fosztogatni a királyságot. Miután a fegyveres ellenállás sorozatos kudarcokat hozott, az angolok más megoldáshoz folyamodtak: fizettek a támadóknak, hogy távozzanak.
- II. (Tanácstalan) Ethelred uralkodása alatt az angolok hatalmas összegeket fizettek a viking portyázóknak a békéért.
- A király uralma alatt kifizetett sarc összesen mintegy 84 tonna ezüstnek, hozzávetőleg 58 millió pennynek felelt meg.
- A pénz nem vetett véget a támadásoknak, de az adó beszedésére kiépített rendszer később Nagy Knut és a normann királyok kezében is fontos eszközzé vált.
A később danegeldként emlegetett sarc beszedéséhez pedig az egész országot megadóztatták. A fordulópontot 991 jelentette, amikor az angolszász sereg vereséget szenvedett a vikingektől a maldoni csatában. Az Angolszász krónika szerint még ugyanebben az évben 10 ezer fontnyi ezüstöt fizettek a támadóknak, hogy békén hagyják a királyságot. A következő évtizedekben azonban újabb és újabb viking seregek érkeztek, az összegek pedig rohamosan emelkedtek.
1002-ben már 24 ezer, 1012-ben pedig 48 ezer fontnyi ezüstöt kellett előteremteni. A becslések szerint Ethelred uralkodása alatt összesen mintegy 240 ezer fontot fizettek ki a viking portyázóknak és skandináv zsoldosoknak. Ez körülbelül 84 tonna ezüstnek, illetve 58 millió korabeli pennynek felelhetett meg. A korszak nyugat-európai államai közül valószínűleg egyetlen másik sem rendelkezett olyan szervezett adóztatási rendszerrel, amely képes lett volna újra és újra ekkora összegeket beszedni.
Az ezüst egy része végül visszajutott Skandináviába. Ennek ma is kézzelfogható bizonyítékai vannak: Ethelred pénzei nagy számban kerültek elő skandináviai kincsleletekből. Maga az angol pénzverés is igen fejlett volt, az uralkodó ezüstpennyeit számos pénzverdében állították elő, a British Museum gyűjteményében több, Ethelred uralkodása idején vert példány is fennmaradt.
A danegeldet hagyományosan Ethelred gyengeségének bizonyítékaként értelmezték, hiszen a pénzfizetés ellenére a viking csapatok tovább fosztogatták az országot. Évszázadokkal később Rudyard Kipling is ezt a képet erősítette meg híres versében, amelynek üzenete szerint aki egyszer fizet a dánoknak, az többé nem szabadul meg tőlük.
Csakhogy a helyzet ennél összetettebb volt, mert a viking támadók nem alkottak egységes hadsereget. Ha az angol király megegyezett az egyik portyázó csapattal, attól egy másik vezér flottája még ugyanúgy megjelenhetett a partoknál. Ráadásul Ethelred sem kizárólag pénzzel próbálta megvédeni országát: flottákat szervezett, hadseregeket mozgósított, és skandináv zsoldosokat is alkalmazott. Már Nagy Alfréd is kötött olyan békét a 9. században, amelynek része volt a vikingek kifizetése.
Ethelred végül nem tudta megakadályozni Anglia meghódítását, és 1016-ban meghalt, miközben London körül Nagy Knut dán herceg seregei harcoltak. Knut hamarosan Anglia királya lett, ám érdekes módon esze ágában sem volt felszámolni elődje adórendszerét. Uralkodása kezdetén 82 500 fontnyi danegeldet szedetett be, ebből 10 500 fontot csak Londontól.
A korábbi sarc mellett időközben kialakult az úgynevezett heregeld is: ebből eredetileg a király szolgálatában álló skandináv katonák és flotta fenntartását finanszírozták. A rendkívüli viking sarcból így fokozatosan rendszeresebb, földre kivetett adóztatás fejlődött ki. A heregeldet Hitvalló Eduárd 1051-ben megszüntette, ám maga a földadó nem tűnt el végleg.
Ez is érdekelhet
Amikor Hódító Vilmos 1066-ban elfoglalta Angliát, ő is felismerte az angolszász állam pénzügyi rendszerében rejlő lehetőségeket. Uralkodása alatt ismét rendszeresen vetettek ki hasonló földadót, és ezt később ugyancsak danegeldnek nevezték, majd utódai is éltek ezzel a lehetőséggel.
A vikingeknek fizetett ezüst tehát önmagában nem hozott tartós békét Ethelrednek. Az összegyűjtésére létrehozott rendszer azonban jóval hosszabb életűnek bizonyult, mint azok a seregek, amelyek miatt eredetileg megszületett. Ami a 10. század végén egy kétségbeesett védekezési módszernek tűnt, végül hozzájárult a középkori angol királyság egyre szervezettebb pénzügyi és katonai rendszerének kialakulásához.
