Tragédiák sora kísérte végig a Pán Péter mintájául szolgáló fiúk életét

A 20. század egyik legsikeresebb regényhőse, Pán Péter érthető okokból rokonszenves a gyermekeknek – soha nem akar felnőni, és varázslatos képességeivel minden akadályt képes leküzdeni. A karakter keletkezésében nagy szerepe volt az író, J.M. Barrie barátságának egy csoport fiútestvérrel, azonban ennek a kapcsolatnak igen sötét oldalai is voltak.

Egy váratlan megismerkedés

1897-ben James Matthew Barrie skót regény- és drámaíró a londoni Kensington Gardensben sétáltatta nagy bernáthegyi kutyáját, amikor sorsszerű találkozásban volt része. Az ekkor 37 éves férfi itt ismerkedett meg az ötéves George és a négyéves Jack Llewelyn Davies-zel, valamint újszülött öccsükkel, Peterrel, akiket dajkájuk kísért. Barrie rendkívül karizmatikusnak találta a fiúkat, és közeli barátságot alakított ki az évek során a Llewelyn Davies családdal. A kisfiúk úgy váltak ismertté a világ irodalomkedvelői számára, hogy Barrie kijelentette: ők inspirálták leghíresebb műve, a Pán Péter főszereplőjét.

Pán Péter elsőként Barrie 1902-es, „A kis fehér madár” című regényében tűnt fel, és a felnőni nem akaró fiú igen nagy sikert aratott a közönség körében. A regényből hamarosan színpadi adaptáció is készült. Barrie további műveiben is szerepelt a karakter, és miután több mint egy évtizede kapcsolatban állt a Llewelyn Davies-fiúkkal, Barrie megírta a Péter és Wendy című regényt, amely a napjainkban legismertebb Pán Péter-történet.

Időközben, 1900-ban és 1903-ban Arthur és Sylvia Llewelyn Davies-nek született további két gyermeke, Michael és Nico. Barrie a későbbiekben úgy fogalmazott, Pán Péter az öt fiú különféle tulajdonságainak „összegyúrásából” keletkezett. Habár ő maga kétszer is megnősült, nem voltak gyermekei, és minden apai szeretetét a Llewelyn Davies-fiúkra fordította. Az „elveszett fiúk” igen kedvelték Barrie-t, akit csak „Jim bácsinak” hívtak. Pán Péter eredetileg az ő szórakoztatásukra született Barrie szóban előadott meséiben, sikere azonban arra buzdította, hogy meg is írja az örök gyermek és társai kalandjait.

Barrie állításai ellenére sok érv szól amellett, hogy Pán Péter létrejöttében legalább akkora szerepe volt az író saját gyermekkorának, mint a Llewelyn Davies-fiúkkal való barátságának. Barrie testvére, David még 13 évesen meghalt egy korcsolyabalesetben, így gyermekként maradt meg az író emlékezetében – a fiú, aki Pán Péterhez hasonlóan soha nem nőtt fel. A tragikus eset mély nyomot hagyott Barrie-ben, sokak szerint emiatt ő is valahol részben „gyermek maradt” annak következtében.

A tragédiák nem kerülték el a Llewelyn Davies-fiúkat sem: édesapjuk, Arthur 1907-ben elhunyt csontrákban, majd mindössze három évvel később tüdőrák következtében édesanyjukat, Sylviát is elvesztették. A nehéz évek alatt Barrie támogatta őket anyagilag, Sylvia halálát követően pedig ő lett a gyámjuk.

Egymást követő sorscsapások

Mindezzel továbbra sem szakadt vége a borzalmas eseményeknek: a Pán Péter kalandjaiban megörökített fiúk életét végigkísérték a szörnyű tragédiák. A legidősebb, George a brit hadsereg tisztjeként szolgált az első világháborúban, és 1915-ben, 21 évesen elesett a fronton Belgiumban. 1921-ben aztán az Oxfordon tanuló Michael nem sokkal 21. születésnapja előtt a Temzébe fulladt elválaszthatatlan barátjával (egyesek szerint szeretőjével), Rupert Buxtonnal együtt. Sokan úgy tartják, a két ifjú szándékosan követhetett el öngyilkosságot.

Michael volt talán a legnagyobb hatással Pán Péter alakjára, és maga Barrie is azt írta később, hogy a fiú halála „valahol az én végem is volt.” Miközben George és Michael voltak az író kedvencei, a második legidősebb fiú, John (azaz „Jack”) eddigre már jó ideje rendkívül ellenségesen viszonyult Barrie-hez, mert már édesapjuk betegsége alatt úgy látta, az ő helyét próbálja átvenni életükben. John 65 évesen, tüdőrákban hunyt el 1959-ben. Barrie ezt már nem érte meg, ővele tüdőgyulladás végzett 1937-ben.

Peter, akinek Barrie karaktere a nevét köszönhette, sosem tudott megbékülni a tudattal, hogy az egész világ őt tartja az „igazi” Pán Péternek. Emellett Barrie azzal is igencsak megsértette, hogy egyedüliként kihagyta végrendeletéből. 1960-ra – mindössze fél évvel John halála után – Peter Llewelyn Davies a mélypontra jutott. Rossz egészségi állapotban volt, és az a tudat is kínozta, hogy felesége és mindhárom fia a halálos Huntington-kórban szenvedett. Az idők során alkoholizmusba süllyedt férfi nem bírta tovább, és egy londoni megállóban a földalatti elé vetette magát.

A legfiatalabb fiú, Nico túlélte testvéreit, és 1980-ban hunyt el 76 éves korában. 1978-ban még közreműködött tanácsadóként Andrew Birkin forgatókönyvíró „Az elveszett fiúk” című dokudráma-sorozatában, amely Barrie életéről és munkásságáról szólt.

Habár az évtizedek során számos alkalommal felmerült, hogy a gyermektelen Barrie esetleg valamilyen szempontból egészségtelen kapcsolatot ápolt volna a fiúkkal, netán szexuálisan közelített volna feléjük, erre semmiféle bizonyíték nem került elő. Arthur Llewelyn Davies ugyan nem kedvelte Barrie-t, és zavarta szoros kapcsolata az ő fiaival, de nem lépett fel ellene. Sylviát ezzel szemben teljességgel rabul ejtette a kirándulásokkal és üdülésekkel, amelyeket egyre sikeresebb íróként rendezett a fiúk számára. Sokan tartják úgy, hogy az író a gyermekek anyja irányába táplált érzelmeket, erre sincs azonban egyértelmű bizonyíték.

Amikor forgatták a dokudrámát a BBC számára 1978-ban, Nico így fogalmazott az íróról Birkinnek: „Nem hiszem, hogy Jim bácsi valaha, mondjuk úgy, „neszt érzett volna az aljnövényzetben” bárki – férfi, nő vagy gyermek – iránt. Ő egy ártatlan volt – ezért is tudta megírni a Pán Pétert.” 1976-ban Michael kamaszkori barátja, az eddigre Konzervatív párti parlamenti képviselő Robert Boothby úgy nyilatkozott, Michael és az író barátsága „beteges” és „egészségtelen” volt, azonban kizártnak tartotta, hogy lett volna szexuális aspektusa.