Tell Abraq titkai: bronzkori elosztóközpontból szentély

Egy friss régészeti kutatás új fényt vet Tell Abraq jelentőségére az ókori Perzsa-öböl világában.

Tell Abraq dombja az Egyesült Arab Emírségek nyugati partvidékén régóta a Perzsa-öböl legfontosabb régészeti lelőhelyének számít. A legújabb ásatások és az Umm al-Quwainben dolgozó Olasz Régészeti Misszió (IAMUQ) friss vizsgálatai azonban az eddigieknél is pontosabb képet nyújtanak a régió jelentőségéről.

Monumentális épület a homok alatt

A legmeglepőbb új leletek egyike egy B-I jellel ellátott épület volt, amelyet a Kr. e. 14. század végén – 13. század elején emelhettek. A kutatócsoportot vezető Michele Degli Esposti, a Lengyel Tudományos Akadémia munkatársa szerint ehhez fogható építményt eddig még nem találtak Arábiában. A monumentális lelet jelentőségét növeli, hogy a falakat rendkívül kemény habarccsal kötötték össze – ennek az építéstechnikai eljárásnak pedig egyetlen regionális párhuzama sem ismert.

Importkerámiák és hengeres pecsétek

Az épület belsejében a régészek jelentős mennyiségű importált kerámiát találtak. Ezeket a régióban elterjedt sűrű, homokos agyagból készítették. Két ilyen edényen különleges pecsétlenyomatok is fennmaradtak, amelyek egyértelműen bizonyítják a tálak külföldi eredetét. 

Az, hogy Tell Abraq távolabbi területein viszonylag kevés importkerámiára bukkantak a kutatók, azt sugallja: a B-I épület újraelosztó központként működött. Nem kizárt, hogy kaszita vagy elamita érdekeket képviselő külföldiek irányították a helyet. Más szóval: a B-I nem egy egyszerű raktár volt, hanem olyan kereskedelmi állomás, amely felügyelte a Délkelet-Arábián áthaladó áruforgalmat.

Szakrális újjászületés

A késő bronzkori fellendülés után Tell Abraq kereskedelmi tevékenysége látványosan visszaesett. A II. vaskor (Kr. e. 1100–600) idején a lelőhelyen csupán háztartási tevékenységek nyomait találták meg a régészek – mindez azt bizonyítja, hogy a település jelentősége ekkoriban már jóval kisebb volt.

Évszázadokkal később azonban gyökeres változás történt: Tell Abraq szentéllyé alakult. A Kr. u. 1–3. századra a dombot már nem házak vagy műhelyek uralták, hanem egy B-III jelzésű kultikus épület és a hozzá tartozó szabadtéri oltár. Ebből az időszakból hellenisztikus stílusú agyag-és bronzfigurákat, helyben vert bronzérméket, kőszobrokat és egy arámi nyelvű feliratot tártak fel a kutatók.

Tell Abraq ma: ablak az ókori globalizációra

Tell Abraq egy olyan lelőhely, amely közel három évezredet átfogó leletanyagot kínál. A Perzsa-öbölre néző, szerénynek tűnő domb az ókori globális hálózatok egyik kulcsfontosságú csomópontja volt, amely napjainkban is számos érdekességet tartogat a kutatók számára.