Több mint fél évszázada megoldatlan Finnország leghírhedtebb gyilkossági ügye

Halál a tóparton

1960. június 4-én két 15 éves lány, Maila Irmeli Björklund és Anja Tuulikki Mäki útnak indult Espooból sátorozni. Velük tartottak 18 éves barátaik is, Seppo Antero Boisman és Nils Wilhelm Gustafsson is. Egy jól ismert kempinghelyszínre mentek a közeli Bodom-tó partján. Az első nap délután felállították sátrukat, és minden a legnagyobb rendben volt. Arra azonban, ami a hajnali órákban történt, máig nincs egyértelmű magyarázat.

Az egyetlen túlélő, Nils Gustafsson az elkövetkező év során több százszor mesélte el, mire emlékezett. Az általa mondottakat számtalanszor forgatták ki és változtatták meg a sajtóban, de az ő beszámolójának tényei ugyanazok maradtak. Június 5-én valamikor hajnali négy és hat óra között Björklundot, Mäkit és Boismant halálra döfték és verték ismeretlen tárgyakkal a sátor falán keresztül, kívülről. Az elkövető Gustafssonra is rátámadt, állkapcsát és több arccsontját eltörte, továbbá agyrázkódást is okozott neki. Gustafsson elmondása szerint egy fekete és élénkpiros ruhás támadóra emlékezett.

A brutális gyilkosságok helyszínét, az összedőlt sátrat először egy csoport madarakat figyelő kisfiú pillantotta meg reggel hat óra körül. Állításuk szerint egy szőke férfit is láttak éppen távozóban, de nem mentek közelebb. A holttesteket délelőtt 11 körül fedezte fel egy helyi ács, Risto Sirén. Mäki és Boisman hullája a sátorban feküdt, Björklundé, valamint a sérült Gustafsson azonban annak tetején. A három holttest közül Björklundé volt a legrosszabb állapotban – deréktól lefelé meztelen volt, és láthatóan halála után is több szúrás érte. Sirén azonnal értesítette a rendőrséget, akik dél körül értek a helyszínre. Eddigre az áldozatok már legalább hat órája halottak voltak.

A tetthelyen számos furcsaságot találtak, amelyek még rejtélyesebbé tették az ügyet. Az áldozatok motorjaihoz való slusszkulcsok például eltűntek, de a járművek továbbra is a helyszínen voltak. Gustafsson cipője is hiányzott, a lábbeliket körülbelül 500 méterre a sátortól találták meg, ruhájának néhány darabjával együtt. A rendőrök számos hibát is vétettek a helyszínelés során – nem zárták le a környéket, nem vették hivatalos jegyzőkönyvbe a talált tárgyakat, és első érkezésük után egy időre távoztak is, amit követően kíváncsiskodók hada forgatta fel a tetthelyet. Hogy korrigálják mulasztásukat, a rendőrök a hadsereghez fordultak segítségért az eltűnt tárgyak felkutatásában, ezzel azonban csak még jobban megváltoztatták a helyszín állapotát – a tárgyak nagy része pedig sosem került elő.

1. Halál a tóparton
2. Szóba jöhető gyanúsítottak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején