Szivarozó Mickey egérrel osztotta a halált Adolf Galland, a Luftwaffe ászpilótája

„Már egészen a kezdetektől, gyermekkorom óta a repülés érdekelt a leginkább. 12 évesen repülőgépmodelleket építettem, és 16 éves koromban kezdtem vitorlázórepülést tanulni. Az elkövetkező három évben sikeres vitorlázógép-pilóta vált belőlem, és az volt a célom, hogy igazi pilóta legyek” – így foglalta össze fiatalkori vágyait Adolf Galland, a Luftwaffe egyik ászpilótája egy vele készült, 1994-es interjúban. Az 1996. február 9-én elhunyt Galland a polgári repülést célozta meg, de jött Hitler és a második világháború, így a fiatal pilóta hamarosan egy vadászgép botkormánya mögött találta magát. Gallandnak bejött a pályamódosítás, a Luftwaffe egyik legsikeresebb pilótája lett.

Üvegszilánkok a bal szemgolyóban

A vesztfáliai jószágintéző másodszülött fia húszéves korában, 1932-ben már tapasztalt vitorlázórepülőként jelentkezett a braunschweigi polgári repülőiskolába, ahová közel 4000 jelentkező közül mindössze 20 embert választottak ki.

Az intézménybe a céltudatos Galland is felvételt nyert. A következő évben – miután átvezényelték a Luftwafféhoz – már titkos pilóta kiképzésen vett részt Olaszországban. Németország ugyanis a versailles-i békeszerződés értelmében nem rendelkezhetett saját légierővel, így pilótáit csak a legnagyobb titoktartás mellett képezhette ki.

Hazatérve Galland az illegalitásban működő német légierő pilótája lett. 1935-ben gyakorlatozás közben lezuhant. A földet érést ugyan túlélte, de komoly koponyasérülést szenvedett, betört az orra és bal szemébe üvegszilánkok fúródtak, így erre részlegesen megvakult.

Galland három napig kómában feküdt, és úgy tűnt, hogy nem repülhet többé, végül azonban sikerült felépülnie, így újra botkormányt ragadhatott.

1936-ban aztán ismét összetörte a gépét, ekkor viszont az orvosok már komolyabban megvizsgálták, hogy a fiatal pilóta egészségügyileg nincs-e akadályoztatva a repülésben.

Galland azonban elszántan küzdött a „szárnyaiért”: „ A kórházban töltött idő alatt, az orvosi kivizsgálásom napjára a látásvizsgáló diagramon található minden egyes betűt és számot memorizáltam.”

A felkészülés nem volt hiábavaló, Galland 1937-ben a hírhedt Condor légió pilótájaként, a francoista erők oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban. Az ott eltöltött 15 hónap alatt értékes harci tapasztalatokra tett szert.

A Condor légió által elkövetett terrorbombázást, a baszk Guernica városának romba döntését Galland későbbi önéletrajzi művében egy téves támadásnak nevezte. Magyarázata szerint a német bombázók egy közúti hidat akartak lebombázni, de a rossz látási viszonyok miatt a városra dobták le a bombáikat.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Galland csak másodkézből szerezhette az információit, mert nem vett részt a támadásban.

Kétszer lőtték le egy nap alatt

A második világháború kezdetén, 1939 szeptemberében, a tapasztalt pilótát Lengyelországba vezényelték, ahol szárazföldi célpontokat kellett megsemmisítenie és itt bizonyíthatta a zuhanóbombázó taktika életképességét is.

Galland karrierjében a franciaországi hadjárat jelentett fordulópontot, azon belül is 1940. május 12., amikor élete első légi győzelmét aratta.

A két lelőtt Hawker Hurricane pilótái minden bizonnyal nem voltak olyan boldogok, mint a német. Az angliai csatában aztán egyik légi diadal követte a másikat, 1940. november 1-jén Galland már az 50. légi győzelmét ünnepelhette.

A Luftwaffe elit pilótája, aki egy Messerschmitt Bf 109-es vadászgéppel szórta a halált, gépének törzsére egy szivarozó Mickey egeret festetett. Galland ugyanis a szivarért és a Disney figuráért is rajongott.

Állítólag ő volt az egyetlen német pilóta, akinek a Messerschmittjébe szivargyújtót és szivartartót szereltek. Az utóbbira akkor volt szüksége, ha menet közben fel kellett vennie az oxigénmaszkot.

A Luftwaffe ászának azonban nem csak győzelmekben volt része. 1941. június 21-én a Franciaország feletti légi csatározásban ő húzta a rövidebbet; a dolog pikantériája az volt, hogy ezen a napon kétszer is lelőtték.

Az első incidenst könnyebben megúszta: „A hasára kellett letennem a gépem egy mezőn. Hamarosan értem jöttek, felvettek, és ebéd után egy újabb bevetésre indultam”– idézte fel az első fiaskót Galland.

A „délutáni műszak” azonban rosszabbul sikerült. Miután gépét egy Spitfire eltalálta, Messerschmittje zuhanni kezdett.

„A gépem lángolt, én megsebesültem. Megpróbáltam kiugrani a gépből, de a pilótafülke teteje nem mozdult, ezért a hátamat a tetőnek nyomva próbáltam azt kinyitni, miközben a gépem üvöltve a föld felé tartott. Mikor végre kinyílt a tető, akkor az ejtőernyőm hámja beakadt a rádióantennába. Küzdenem kellett, hogy kiszabadítsam magam, az ejtőernyőm szinte a földet érés pillanatában nyílt ki.”

Gallandra jellemző, hogy a két hajmeresztő „mutatvány” ellenére a két lelőtt, elvesztett vadászgép miatt sajnálkozott, illetve azért aggódott, hogy sérülései miatt nehogy földi szolgálatra osszák be.

Nem értett egyet Hitlerrel

Aggodalmai alaptalanoknak bizonyultak, tovább repülhetett. 1942 januárjában már 96 győzelemnél tartott.

Az év végén vezérőrnagyi rangra emelkedett, így ő lett a német hadsereg legfiatalabb tábornoka. 1943-ban már a forradalmian új Messerschmitt Me 262 sugárhajtású gépet tesztelte.

Galland óriási lehetőségeket látott a hadrendbe állítandó gépben, amelyet olyan vadászgépként képzelt el, amellyel nézetei szerint sikerrel lehetett volna megállítani a Németországot bombázó repülő erődöket.

Hitler viszont vadászbombázóvá szerette volna alakíttatni Willy Messerschmittel a sugárhajtású csodafegyvert. A lamentálással a náci Németország értékes időt vesztett.

Erről Galland így vélekedett: „(…) úgy hiszem, ha a 262-est sikerült volna másfél évvel korábban nagy számban vadászgépként hadrendbe állítanunk, akkor a légi háború menete megfordítható lett volna. A háború végkimenetelét persze nem tudta volna megváltoztatni egyetlen gép, de a konfliktus lezárása később következett volna be, mert 1944. június 6-án nem történt volna meg a normandiai partraszállás, vagy legalábbis nem lett volna sikeres, ha a 262-esek bevethetőek lettek volna.”

Galland szerint 300, tapasztalt pilótákkal irányított Messerschmitt 262 napi rendszerességű bevetése képes lett volna átütő sikereket elérni a levegőben.

Az 1944 áprilisában altábornaggyá kinevezett Galland, a vadászrepülők parancsnokaként egyre többször került összeütközésbe a Luftwaffe vezérével, Hermann Göringgel, aki Hitlerrel együtt gyakran támadta Gallandot és a többi vadászpilótát a német légtér elégtelen védelme miatt.

Az ellentétek odáig fajultak, hogy a Luftwaffe ászát elmozdították pozíciójából, így Galland 1945 januárjától ismét az általa szeretett szerepkörben, egy vadászrepülőgépben űzhette az ellenfeleket.

A német sztárpilóta egy sebesüléssel zárta le a második világháborút. Fogságba esett, majd két évet töltött egy angliai fogolytáborban.

Szabadulása után Argentínába távozott és az argentin légierő tanácsadójaként ténykedett. 1954-ben tért haza Németországba, ahol 1996. február 6-án bekövetkezett haláláig élt.