65 évvel ezelőtt, 1950. május 13-án a második világháború alatt katonai repülőtérként működő silversone-i pályán indult útjára a világ legismertebb autós versenysorozata. Összeállításunkban felidézzük, hogyan változtak a Forma-1-es autók az elmúlt évtizedekben.
A kezdetekkor még a háború előtt kifejlesztett, orrmotoros autókkal száguldoztak a pilóták
(Juan Manuel Fangio és Karl Kling Mercedesével, Alberto Ascari Maseratijával várja a rajtot az 1954-es Francia Grand Prix-n)
Az 1960-as évek farmotoros autóinak kialakításánál az ún. szivar karosszériák domináltak
(Graham Hill BRM-je, Jim Clark Lotusa és Ronnie Bucknum Hondája a rajtrácson az 1965-ös Holland Nagydíjon)
Az 1960-as évek második felében megjelentek a Ferrari által kifejlesztett szárnyak,amelyek a háromliteres
motorok bevezetésével együtt rendkívüli módon megnövelték az autók sebességét
(Chris Amon Ferrarijában)
A 70-es években a mintázat nélküli, ún. slick gumik mellett a hatalmas hátsó kerekek is megjelentek
(Ronnie Peterson és a Lotus 72E 1973-ban)
A 70-es évek második felében rövid időre a hatkerekű autók is felbukkantak
(Jody Scheckter hatkerekű Tyrrelljével 1976-ban)
A 70-es évek végén megjelentek a turbómotoros, szívóhatású autók
(René Arnoux Renault RS10-ét vezeti )
A Lotus mérnöke, Colin Chapman 1981-ban fejlesztette ki az ikerkasznis, vagyis két alvázas Lotus 88-at
(Elio de Angelis versenyez Lotus 88-asával)
Bár a turbómotoros autók a 80-as években végképp kiszorították az élmezőnyből
a szívómotoros járműveket, ám 1989-ben betiltották a turbófeltöltők használatát
(Ayrton Senna 1988-ban még turbómotoros McLarent vezetett)
