Személyes tárgyakat rejtő római faszekrényt tártak fel Pompejiben
Egy ókori lakóház restaurálása során egy kétezer éve érintetlenül maradt, személyes tárgyakkal teli faszekrényt azonosítottak a régészek Pompejiben. A lelőhely hivatalos közleménye és a Reuters hírügynökség beszámolója szerint a leletegyüttes a mindennapi használati eszközök és a féltve őrzött emlékek megmaradása révén kivételesen intim képet fest az egykori lakók életéről.
- A régészek egy ókori faszekrény nyomait azonosították egy pompeji lakóház átfogó feltárása során.
- A bútorban ékszereket, kozmetikai eszközöket, főzőedényeket és bronzérméket őriztek a katasztrófa előtt.
- A leletek egyedülálló bepillantást engednek az ókori római város lakóinak mindennapi életébe.
A bútor maradványait és tartalmát az ókori város egyik legforgalmasabb útvonala, a Via dell'Abbondanza mentén álló házban fedezték fel. Mivel a faanyag az évszázadok során jórészt elpusztult, a szakemberek a vulkáni hamuban megmaradt lenyomatok és a töredékek alapján rekonstruálták a szekrény eredeti formáját.
A polcokon a mindennapi élet legkülönfélébb kellékei, köztük bronzból, üvegből és kerámiából készült edények, valamint egyszerű főzőalkalmatosságok sorakoztak. A háztartási eszközök mellett a szépségápolás kellékei is helyet kaptak, amelyeket egy csipesz, egy apró üveg parfümös vagy kenőcsös tégely, illetve egy füstölő képviselt a leletanyagban.
A legkiemelkedőbb felfedezés egy huszonnégy apró függőből álló nyaklánc, az úgynevezett crepundia volt, amelyet az ókori római hagyományok szerint a gyermekek hordtak. A csontból, üvegpasztából, cserépből és hegyikristályból készült amuletteket védelmező céllal fűzték fel, a csörgő hang pedig a szülőknek is segített a kicsik nyomon követésében. Az apró díszek között Besz és Mercurius istenek ábrázolásai, valamint miniatűr kezek, lábak, tobozok és szőlőfürtök is megfigyelhetők. Az ilyen jellegű tárgyakat a felnőttek gyakran gyermekkoruk féltett emlékeként őrizték meg, ami különösen személyes kötődést feltételez a szekrény egykori tulajdonosa részéről.
A személyes emlékeken túl a gazdasági tevékenység egyértelmű nyomai is előkerültek a hamuból. A régészek egy fadobozban ólomsúlyokat találtak, ami arra utal, hogy a ház valamelyik lakója aktívan részt vett a helyi kereskedelemben. Ugyanitt egy kis fonott tárolóedényben harmincnyolc darab bronzérmét is azonosítottak a kutatók.
Gabriel Zuchtriegel hangsúlyozta, hogy az értéktárgyak és a szentimentális emlékek hátrahagyása drámai módon bizonyítja, hogy a tulajdonosoknak a katasztrófa pillanatában már nem maradt idejük a menekülésre és a vagyonuk kimentésére. A lelőhely igazgatója szerint Pompeji nem pusztán a nagy művészeti alkotások városa, hanem az a hely, ahol a leghétköznapibb tárgyak adják vissza a múlt emberi dimenzióját.
Ez is érdekelhet
A most vizsgált épület Pompeji központi részén helyezkedik el, és az ott feltárt feliratok alapján a kutatók feltételezik, hogy az ingatlan egy Cornelius Maximus nevű férfi tulajdonában állt. A ház utcafronti homlokzatát már több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1912-ben feltárták a régészek.
A hátsó szobák szisztematikus vizsgálatára azonban csak napjainkban, egy átfogó restaurálási és állagmegóvási projekt keretében nyílt lehetőség. Az új ásatások ismét rávilágítottak arra, hogy az ókori városlakók életkörülményei és személyes tárgykultúrája sok tekintetben meglepő hasonlóságot mutat a mai mindennapokkal.
