Geofizikai módszerekkel vizsgálták meg a pompeji Cicero-villát
Modern, roncsolásmentes geofizikai eljárásokkal vizsgálták meg a régészek a nagyközönség elől ma is elzárt, föld alatt fekvő pompeji Cicero-villa maradványait. A felmérések a 18. századi ásatások után visszatemetett épületegyüttes meglepően jó állapotára és eddig ismeretlen részleteire világítottak rá.
- A pompeji Cicero-villa területén olasz régészek végeztek roncsolásmentes felméréseket az idei év során.
- A föld alatti vizsgálatok az egykori épületegyüttes vártnál jobb megőrződési állapotát mutatták ki.
- A szakemberek a műemlék teljes háromdimenziós digitális rekonstrukcióját is tervezik a jövőben.
A 2026-os kutatási szezont a Villa of Cicero Project keretében, a Pompeji Régészeti Parkkal együttműködésben hajtották végre a szakemberek. Az expedíció során talajradart, elektromos ellenállás-tomográfiát, magnetometriát és Lidar-technológiát is alkalmaztak a Porta Ercolano kapun túl fekvő, jelenleg gyümölcsfákkal és szőlővel beültetett területen.
A műszerek segítségével a kutatók megállapították, hogy az egykori rezidencia falai helyenként mindössze ötven centiméterrel a jelenlegi felszín alatt húzódnak. A rögzített anomáliák egy rendkívül összetett építészeti struktúrát mutatnak, amely udvarokból, szobákból, nyitott terekből és oszlopcsarnokokból áll, egy kör alakú nyom pedig egykori szökőkútra utalhat. A nyugati szektorban észlelt jelek további épületek, esetleg egy teljesen új villa jelenlétét is feltételezik a Cicero-villa és a szomszédos Diomédész-villa közötti területen.
A geofizikai adatok nagyrészt megerősítették azt az alaprajzot, amelyet Francesco La Vega építész készített a 18. század végén. A történelmi dokumentáció egy két teraszon elterülő, tágas lakóterekkel, nagy perisztüllel és egy hosszú, fedett folyosóval, úgynevezett kriptoportikusszal rendelkező villát ír le. A jelenlegi kutatócsoport célja nem csupán az ókori romok feltérképezése, hanem a korai Bourbon-kori ásatások módszertanának megértése is a visszatemetett talajrétegek és a fennmaradt archív térképek összevetése révén.
A projekt következő fázisában a szakemberek egy olyan háromdimenziós digitális modellt hoznak létre, amely a virtuális térben egyesíti az építészeti elemeket a freskókkal és a mozaikokkal. A fizikai ásatásokat a jövőben csak a legfontosabb területekre korlátozzák, hogy megóvják a sérülékeny falakat az időjárás viszontagságaitól.
Az épületegyüttes korai feltárása több megszakítással zajlott az 1748 és 1779 közötti időszakban. A korabeli régészeti gyakorlatnak megfelelően a munkálatok elsődleges célja a királyi gyűjtemények gyarapítása volt, így a legértékesebb freskókat és mozaikokat egyszerűen leválasztották a falakról, a kifosztott termeket pedig földdel temették be.
A megmentett alkotások között szerepeltek a menádokat, szatírokat, kentaurokat és puttókat ábrázoló falfestmények, amelyek reprodukcióit nyomtatásban is kiadták. Ezek a kiadványok alapvető szerepet játszottak az európai neoklasszicista stílus elterjedésében a képzőművészet és az iparművészet területén. Az ásatásokat 1764-ben személyesen is megtekintette Johann Joachim Winckelmann művészettörténész, aki nagy elismeréssel nyilatkozott a felszínre hozott kincsekről.
A villából származó legértékesebb leletek közé tartozik két híres mozaik, amelyeket ma a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban őriznek. Az utcai zenészeket, illetve egy varázslónő tanácsadását ábrázoló jelenetek kivételes minőséget képviselnek a római kori mozaikművészetben. Mindkét alkotást a szamoszi Dioszkuridész látta el görög nyelvű szignójával, a művek pedig az apró mozaikszemek, a tesszerák mesteri alkalmazásával és festményszerű hatásukkal tűnnek ki a hasonló leletek közül. A varázslónőt ábrázoló képet 1764. május 8-án emelték ki a földből, éppen Winckelmann látogatása idején, ami tovább növelte az épület korabeli hírnevét a tudományos körökben.
Ez is érdekelhet
A város északnyugati határán fekvő terület az ókorban a tehetős római polgárok reprezentatív elővárosi rezidenciáinak adott otthont. A Cicero-villa elnevezés a 18. századi felfedezés idején ragadt az épületre, és pusztán hagyományokon alapul, a történészek ugyanis semmilyen írásos vagy tárgyi bizonyítékot nem találtak arra, hogy az ingatlan valaha is a híres római szónok, Marcus Tullius Cicero tulajdonában állt volna. Bár az államférfinak valóban volt birtoka Pompeji környékén, annak pontos helye a mai napig ismeretlen a kutatók előtt.
A Vezúv Kr. u. 79-ben bekövetkezett kitörése a város többi részéhez hasonlóan ezt a villanegyedet is vastag vulkáni hamu- és tajtékkőréteggel borította be. A tragédia konzerválta az épületeket, a jelenlegi geofizikai vizsgálatok pedig bizonyítják, hogy a föld mélye még évszázados kutatás után is őriz érintetlen római kori emlékeket.
