Ókori vízvezetékeket és háborús krátereket azonosítottak Pompeji alatt
Kiterjedt ókori vízelvezető hálózat és második világháborús bombakráterek rejtőzhetnek az egykori Pompeji romjai alatt, derül ki a legújabb geofizikai vizsgálatokból. A Valentina Santoro vezette kutatócsoport fizikai ásatások nélkül, modern térképezési technológiák kombinálásával vizsgálta meg a város egyik legnagyobb ókori sportközpontjának területét.
- A régészek roncsolásmentes képalkotó eljárásokkal vizsgálták meg a pompeji Nagy Gümnaszion alatti rétegeket.
- A geofizikai felmérések az ókori épületegyüttes rejtett vízelvezető hálózatát és korábbi falait térképezték fel.
- A műszerek az 1943-as szövetséges légitámadásokból származó betemetett bombakráterek pontos helyzetét is kimutatták.
A vizsgálat a Nagy Gümnaszion épületegyüttesére fókuszált, ahol a szakemberek a 2021-es felszíni méréseket a 2023-ban rögzített drónfelvételekkel kombinálták. A kutatók megközelítőleg 15 400 négyzetméteres területet mértek fel roncsolásmentes eljárásokkal.
A drónok hatszáz nagy felbontású képet készítettek a növényzet és a talajnedvesség apró változásainak feltérképezésére, amelyek rejtett falakra utalhatnak. A talajradar nagyjából két méteres mélységig mutatta ki az anomáliákat, míg az elektromos ellenállás-mérés akár tíz méter mélyen fekvő rétegekbe is betekintést engedett. Az eljárások együttes alkalmazása lehetővé tette a sérülékeny romok megóvását a felesleges talajmunkáktól.
A Nagy Gümnasziont Augustus császár uralkodása alatt építették a Kr. u. 1. század elején. A hatalmas, fizikai tréningekre szolgáló komplexum közepén egy nagyméretű úszómedence helyezkedik el. A föld alatti szkennelés több hosszú, keskeny sávot mutatott ki, amelyek egyenesen a medence sarkai felé tartanak. A kutatók feltételezik, hogy ezek a csatornák a környező fedett oszlopsorokról gyűjtötték össze az esővizet, vagy éppen a medence vizének elvezetésére szolgáltak. Két további anomália egyértelműen egy már ismert északi vízvezetékkel esik egy vonalba, ami az épület városi hálózatba való integráltságát jelzi.
Az elektromos mérések egy olyan lineáris formációt is azonosítottak, amely egy üres vagy részben üres föld alatti járat lehet, feltehetően az ókori vízügyi infrastruktúra részeként. A felmérések emellett olyan eltemetett falmaradványokat is jeleztek, amelyek régebbiek magánál a sportkomplexumnál. A szakemberek arra következtetnek, hogy a területen álló korábbi épületeket szándékosan bontották le a hatalmas kiterjedésű gümnaszion megépítése érdekében. Ezek a rejtett alapozások fontos bizonyítékokat szolgáltatnak a város folyamatos építészeti átalakulásáról a vulkánkitörést megelőző évtizedekben.
A római kori infrastruktúra mellett a radarok kör és ovális alakú anomáliákat is észleltek, amelyek a közelmúlt történelméhez, a második világháború időszakához köthetők. A szövetséges légierő 1943 augusztusában és szeptemberében heves bombatámadásokat hajtott végre a térségben. A történelmi feljegyzések szerint szeptember 15. és 18. között legalább tíz bomba csapódott be a Nagy Gümnaszion területén. Bár a korabeli háborús fényképek dokumentálták a pusztítást, a becsapódások pontos helyét egészen eddig nem tudták teljes bizonyossággal meghatározni a visszatemetődött kráterek miatt.
A radaros és elektromos adatok összevetésével a kutatócsoport több lehetséges kráterhelyszínt azonosított a felszín alatt. Az egyik anomália különösen éles határokkal és szokatlanul magas elektromos ellenállással rendelkezik, ami a legbiztosabb jelölt a robbanások nyomainak igazolására.
Ez is érdekelhet
Pompeji történelmét a Vezúv Kr. u. 79-es katasztrofális kitörése határozza meg, amely vastag hamu- és tajtékkőréteggel temette be az egykor virágzó római várost. Ez a több méter vastag vulkáni réteg évszázadokon át megóvta az ókori település szerkezetét és a mindennapi élet tárgyi emlékeit az utókor számára.
A 20. századi fegyveres konfliktusok azonban a feltárt kulturális örökséget sem kímélték, a bombázások súlyos károkat okoztak az ókori romok között. A Santoro vezette kutatás rávilágít arra, hogy az archeológiai rétegek nemcsak a római kort, hanem a modern kori háborús pusztítások nyomait is magukban rejtik. Az ókori vízvezetékek és a 20. századi kráterek pontos feltérképezése segíti a régészeket a jövőbeli, célzott célzott ásatások megtervezésében. A modern technológia alkalmazása elengedhetetlen a Vezúv által elpusztított város rejtett rétegeinek megismeréséhez, miközben minimalizálja az egyedülálló műemlékegyüttes fizikai bolygatását.
