Sikeres űrrepülése a szovjet propaganda csodafegyverévé tette Jurij Gagarint
Szabó József, Sárbogárd akkori fiatal postása 1961. augusztus végén igazán szerencsésnek érezhette magát. Tudta, hogy egy vonat megáll Sárbogárdon, egy olyan emberrel a szerelvényen, aki járt már ott, ahol még soha előtte senki: a világűrben. Szabó József boldogan aláíratta az üdvözlő távirat átvételi elismervényét, Gagarin pedig folytatta világkörüli turnéját. 62 éve, 1961. április 12-én lőtték ki a Vosztok–1 űrhajót, és vele együtt az első embert a világűrbe. Hogyan jutott el először a világűrig, később a világhírnévig Jurij Alekszejevics Gagarin?
Egyszerű kezdetek
Életpályájának első szakasza egy igazi szovjet tanmese, melyből csak később bontakozik ki a nemzeti hős képe.
Jurij Alekszejevics Gagarin 1934-ben született egy egyszerű szovjet parasztcsalád harmadik gyermekeként (összesen négyen voltak testvérek), középiskolában öntödei munkásnak tanult, és már korai tanulmányai során belépett a Komszomolba, a szovjet kommunista ifjúsági szervezetbe.
A repülés már fiatalon felkeltette érdeklődését, elsőként egy Jak–18-as gyakorló repülőgéppel emelkedett a magasba, innen pedig egyenes út vezetett – pontosabban vezényelt – a repülőképzésig, ahol 1957-ben sikeresen, első osztályú minősítéssel teljesítette a pilótavizsgát.
Karrierjének egyengetése során magánéletét sem hanyagolta el, feleségül vette Valentyina Ivanovna Gorjacsevát, akitől nem sokkal később két gyermeke – Jelena és Galina – született.
Ezután kezdődött meg életének rendkívüli szakasza: első lépésben ő is bekerült a háromezer, űrrepülésre potenciálisan alkalmasnak tekintett jelölt közé, akik közül szigorú, több körös szelekció után végül pár nappal a kilövés előtt Gagarin került kiválasztásra.
A legfontosabb szempontok a fizikai paraméterekkel, illetve a mentális felkészültséggel voltak kapcsolatosak. Az orvosok dicsérték Gagarint, aki kiegyensúlyozott teljesítményével, fókuszáltságával és memóriájával érdemelte ki a megtisztelő szerepet: ő lehetett az első ember az űrben.
A hidegháború árnyékában: ember az űrben
Nem szabad azonban elhallgatni az egyéb szempontokat sem, amelyek befolyásolták Gagarin kiválasztását. Nem vitatva alkalmasságát, sikerét egyéb – szovjet propagandához fűződő – szempontok is elősegítették. Gagarinnak a nagyszülei is bizonyítottan orosz etnikumúak voltak, illetve egy másik, valóban döntő szempont alapján is ő bizonyult a legmegfelelőbbnek a kiválasztásra: egyszerű munkáscsaládból származott.
Az ok nyilvánvaló: a Szovjetunió hidegháborús szembenállása az Egyesült Államokkal minden döntés mögött a háttérben – vagy többször az előtérben – lappangott. Hiába voltak (még) ebben a szakaszban a szovjetek sikeresebbek a világűr meghódításában – az első műhold és Lajka kutya űrrepülése is az ő érdemük volt –, mégis minden lehetőséget meg kellett ragadni, hogy a szovjet propaganda a lehető legnagyobb győzelmet arathassa az ellenség felett. Az első ember a világűrben: minden apró részletnek tökéletesnek kellett lennie.
1961. április 12. lett az a dátum, amely méltán került a történelemkönyvekbe. Gagarin, és vészhelyzet esetére kijelölt tartaléka, German Tyitov készen álltak a bevetésre. Helyi idő szerint 9:07-kor – magyar idő szerint 7:07-kor – elstartolt Bajkonurból a Vosztok–1 egyszemélyes űrhajó, fedélzetén Gagarinnal.
A repülés pályája természetesen előre meg volt tervezve, igyekeztek biztos vizek és szárazföldek felett elhaladni, nehogy bármelyik ellenséges ország szovjet provokációnak értelmezze a világűr meghódítására tett kísérletet.
Az űrhajó összesen száznyolc perc alatt tette meg a Föld körüli utat, ez idő alatt Gagarin többnyire jól viselte az űrutazással járó megpróbáltatásokat: fedélzeti naplójába jegyzeteket készített, magnetofonra mondta fel tapasztalatait. Az állami hírügynökség megvárta a sikeres startolást, mielőtt bejelentették volna a hírt, de ezután már természetesen érdekükben állt terjeszteni, hogy a világűrben is övék az elsőség.
Egy hibát azonban elkövettek a szovjetek, aminek beismerése nem történt meg azonnal. A tervezettnél magasabb pályán keringett az űrhajó, a fékezőrakéta pedig nem működött megfelelően – a leszálló- és a műszaki egység nem vált szét időben –, így a rakéta nem az előírtaknak megfelelően lassult le. A hiba ellenére Gagarin sikeresen katapultált hét kilométeres magasságban, ejtőernyője a Volga menti Szmelovka falunál, egy szántóföldön ért földet.
Úton a világhír felé
Gagarinból nemzeti hős lett. Megkapta a Szovjetunió Hőse érdemrendet és a Lenin-rendet is, majd a rezsim propagandafegyverként valóságos világsztárt csinált az űrhajósból. Rengeteg országot beutazott, de ez azzal is együtt járt, hogy szabadságában korlátozták, kíséret nélkül sehova sem mehetett, valamint minden veszélyes tevékenységtől eltiltották. Megjelenése mindenhol – a szovjet blokk országain túl is – rokonszenvet keltett, ami hatalmas presztízsgyőzelmet jelentett a Szovjetuniónak.
Természetesen Magyarország sem maradhatott ki a sorból, Gagarin feleségével együtt 1961. augusztus 19. és 22. között látogatott Magyarországra, ahol nem csak Budapesten fogadták kitörő örömmel, hanem vidéki „turnéján” – az akkori Sztálinvárosban (a mai Dunaújváros), Pécsen, Komlón – is óriási érdeklődés övezte a szovjet hős érkezését.
A Magyar Nemzet 1961. augusztus 22-i számában több oldalt szentelt Gagarin látogatásának, a vidékre tett utazásának a „Gagarin diadalútja alkotmányunk ünnepén” címet adva. Körútja során számtalan ajándékkal halmozták el (szépen mutathatott a herendi váza, vagy a komlói bányászlámpa a Gagarin család házában), illetve autogramkérők ostroma is kísérte útjukat.
Közülük is Szabó József, Sárbogárd fiatal postása bizonyult a legtalálékonyabbnak, hiszen tudta, hogy Gagarin különvonata a Pécs–Budapest távon Sárbogárdon megáll. A postás nem volt bátortalan, felugrott, és a Hazafias Népfront bizottsága üdvözlőtáviratának átvételi elismervényét aláíratta Gagarinnal.
Szintén a Magyar Nemzet idézi Gagarin szavait, aki a következőket mondta a Pécsen őt éljenző tömegnek: „Külön öröm számomra, hogy ennyi vidám arcot, őszinte szívű embert láthatok itt, mert tudom: ez a baráti fogadtatás, ez a derűs hangulat a szovjet nép iránti szeretet, a Szovjetunió sikerei felett érzett öröm kifejezője is.” Budapesten is nagy figyelem övezte a Szabadság sétahajón tartott sajtóértekezletét, valamint a Parlament kupolacsarnokában átvehette a Magyar Népköztársaság Zászlósrendjének gyémántokkal díszített I. fokozatát.
Augusztus 22-én esedékes visszautazását a rádió is közvetítette, így talán valóban nem túlzás: száznyolc perc a Föld körül a világhírnévig repítette Gagarint.
Szomorú vég
Életének rövid hátralevő szakaszában Gagarin az újabb űrhajósok kiképzésével foglalkozott, parancsnokhelyettes lett, és ugyan több űrrepülést nem hajtott végre, a repülés továbbra is élete része maradt.
A sors kegyetlen fintora, hogy halálát éppen egy repülőgép-baleset okozta. 1968. március 27-én – miután több, mint egy éve nem repült –, oktatóval szállt fel egy kétüléses MiG–15UTI gyakorló vadászrepülőben. A repülőgép röviddel a felszállás után lezuhant, és mindkét pilóta életét vesztette.
Sokáig nem tisztázták a tragédia kiváltó okát, csak 2012-ban nyert megerősítést az a teória, miszerint egy másik, tesztelési fázisban lévő vadászgép meghibásodott, így túlságosan közel kerülve Gagarinék gépéhez turbulencia alakult ki, aminek folyamán nem sikerült a géppel épségben landolni. A szovjet vezetés azért tarthatta titokban az esetet, mert a nemzeti hősük ilyen szerencsétlen, baleset általi halála a nemzetközi megítélés szempontjából negatívan hatott volna az ország megítélésére.
Ez is érdekelhet
Nem csak Gagarin halálával kapcsolatban születtek összeesküvés elméletek. Vannak teóriák, melyek szerint már mások – kevésbé szerencsés szovjet űrhajósok – jártak a világűrben, csak az utazás végkimenetele nem volt publikálható a Szovjetunió számára. Megint mások szerint Gagarin nem is járt a világűrben, ő csak egy szerepet játszott el, mert a vezetés erre alkalmas karakternek találta.
Ezek a teóriák azonban sosem nyertek megerősítést. Gagarin hivatalosan a mai napig az első ember, aki a világűrben járt. Nevét város (Gzsatszk település neve ma már Gagarin), Hold-kráter, illetve számtalan emlékmű őrzi.
