Tragédiával végződött a negyven éve először fellőtt Challenger története

Az űrhajó egy 19. századi tudományos expedíció parancsnoki korvettjéről kapta a nevét, és a Columbia 1981-es fellövését követően a NASA második űrsiklójaként állították hadrendbe. A repülőgép a szerencsének, no és persze az űrkutatási hivatal szűkös büdzséjének is köszönhette forgalomba állítását, hiszen eredetileg csak földi tesztelésre tervezték.

Az illetékesek csak azt követően döntöttek a Challenger Space Shuttle-programba való állításáról, amikor rájöttek, hogy éles beüzemelése olcsóbb lenne, mint az utolsó küldetését már 1977-ben véghez vivő Enterprise korszerűsítése.

Az utolsó küldetés legénysége. Hátsó sor, balról jobbra: Ellison Onizuka, Christa McAuliffe, Greg Jarvis és Judy Resnik. Első sor, balról jobbra: Michael J. Smith, Dick Scobee és Ron McNair

A Space Shuttle az Egyesült Államok ember szállítására is alkalmas űrprogramjának az elnevezése volt 1981 és 2011 között. A küldetéseket olyan szárnyas űrrepülőgépek fejlesztésével hajtották végre, amelyek egy hordozórakéta segítségével hagyták el a Földet, majd visszatérve egy hagyományos siklórepülő mintájára végezték el a landolást. A program során a Columbia, a Challenger, a Discovery, az Endeavour és az Atlantis nevű űrsiklók összesen 135 küldetést hajtottak végre. A program harminc éve alatt két űrrepülőgép szenvedett balesetet: a Challenger 1986-ban, a Columbia pedig 2003-ban. A két balesetben összesen 14-en vesztették életüket.

Hároméves működése alatt a Challenger tíz küldetésen vett részt, több mint 62 napot töltött az világűrben, és közel ezerszer kerülte meg a Földet. 1983-as debütálása után a Challenger gyorsan kiszorította az élről a Space Shuttle-flotta zászlóshajóját, a Columbiát, mivel alkalmazása során a legtöbbet használt űrrepülőgéppé vált, míg ezalatt a Columbiát a NASA egyre ritkábban vetette be.

A Challenger számos polgári műhold útjára bocsátásában is részt vett, 1985 során pedig három egymást követő Spacelab-küldetést hajtott végre, amelyek közül az egyik az első német legénységgel végrehajtott űrrepülési küldetés volt.

A népszerű űrsikló egyéb rekordokat is magáénak tudhatott: a Challenger által a világűrbe juttatott utasok között volt az első amerikai női űrhajós, az első afroamerikai űrhajós és az első kanadai űrhajós is, és fedélzetéről hajtották végre az első amerikai női űrsétát.

Az irányítóközpont a tragédia idejében

A Challenger 1986. január 28-án, a tizedik, jubileumi repülése során 73 másodperccel a felszállás után váratlanul felrobbant. Ez volt minden idők egyik legtragikusabb űrkatasztrófája. A hétfős legénység, köztük Christa McAuliffe, aki az első civil lett volna az űrben, a baleset során életét vesztette. A 14 kilométeres magasságban bekövetkezett robbanás során az űreszköz darabokra hullott, a nagyobb egységek saját kondenzcsíkot húzva távolodtak el a katasztrófa helyszínétől.

A nem sokkal a tragédia után összehívott vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a túl nagy hidegben indított űrjármű egyik szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművében az egyik tömítés nem volt képes visszatartani a nagy nyomás alatt lévő égő gázt, amely a hajtóműből kiszivárogva a Challenger külső tartályának szerkezeti meghibásodását és a keringő űrhajó szétesését okozta.

A 38 éves Christa McAuliffe-t több mint 11 000 jelentkező közül választották ki a Tanár az űrben nevű program keretében. A szerencsés kiválasztott 1985 nyarától fogva vett részt NASA Lyndon B. Johnson nevét viselő űrközpontjában, és az előzetes tervek szerint a világűrben iskolásoknak mutatott volna be kísérleteket, valamint ugyanott tartott volna meg két tanórát is. Napjainkban nemcsak számos amerikai iskola és egyéb oktatási intézmény őrzi a nevét, hanem egy kisbolygó és egy holdkráter is.  

Az űrrepülőgép egyik roncsdarabját éppen a használaton kívüli Minuteman rakétasilóba helyezik

A baleset során a legénységi kabin egyben vált le a darabjaira hulló űrjárműről, és mintegy 20 km-es magasságig emelkedve visszahullott az Atlanti-óceánba vizébe. A tragédiában szörnyethalt legénység maradványait csak hónapokkal később sikerült kiemelni, és csak április végén szállították őket végső nyughelyükre.

2004-ben George W. Bush elnök posztumusz kongresszusi kitüntetést adományozott a Challenger és a Columbia baleseteiben elhunyt mind a 14 legénységi tagnak. A Kennedy Űrközpont Látogatói Komplexumában 2015 júliusában nyílt meg az Örökké emlékezve című kiállítás, amelyben a Challenger törzsének egy 3,7 méteres, a tengerből kiemelt darabja látható.

A NASA Űrközpontjában található emlékligetben minden űrhajós tiszteletére ültettek egy-egy fát, valamint hét aszteroidát neveztek el a legénység tagjairól: 3350 Scobee, 3351 Smith, 3352 McAuliffe, 3353 Jarvis, 3354 McNair, 3355 Onizuka és 3356 Resnik.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Anno

• A kataklizma, ami elhozta a portugál gyarmatbirodalom végét
• Az elektromos jelzőlámpával világelső lett a forgalmi káosz legyőzésében Cleveland városa
• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Bosszúvágy, pénzhiány, hatalmi intrikák: a keresztesek pusztítása Konstantinápolyban
• Patton tábornokot előbb az amerikaiak, majd a szovjetek próbálhatták meg eltenni láb alól
• Végső elkeseredésében választotta a halált az első világháború utolsó percében elesett katona