Régészeti szenzáció Galíciában: muszlim vezér sírja

Az elszigetelt sír Fornelos de Montes közelében új megvilágításba helyezheti az iszlám betörések történetét Galíciában. A 9. századi krónikák és a helyi szájhagyomány alapján feltételezhető, hogy a sír a legyőzött arab vezér, Malik végső nyughelye lehet. Ha ez beigazolódik, a felfedezés kulcsfontosságú régészeti bizonyítékká válik a középkori Andalúzia északi határain.

Rejtélyes temetkezés Galícia szívében

Fornelos de Montes külterületén, a Pontevedra megyei Vilán közelében régészek sziklába vájt, díszítetlen sírkamrát tártak fel. A sír néhány méterre fekszik attól a dombról, amelyhez a helyiek szájhagyománya szerint egy legyőzött muszlim hadvezér sírját kötötték. A sír helyi neve: Pía dos Mouros.

A sír távol helyezkedik el minden ismert nekropolisztól, ami meglepte a kutatókat. A kora középkorra utaló formája és elhelyezkedése egyedülállóvá teszi aban a régióban, ahol kevés iszlám eredetű temetkezést dokumentáltak.

A sír létezését a helyi lakosok régóta ismerték. A mouros (’mórok’) néphagyományhoz kapcsolódó helynevek, például a Pía dos Mouros, erősítik a feltételezést, hogy a térségben korábban éltek arab eredetű személyek. A közeli, mintegy 50 méterre fekvő lelőhely újabb adatokkal szolgálhat a környék múltjáról.

A régészeti munka a kutatók és a helyi közösség együttműködésében valósult meg. A lakosok évek óta gyűjtötték a legendához köthető tárgyi bizonyítékokat, most pedig egy szilárd alapot kaptak a feltételezéseik igazolásához.

Tipológia és datálás: 9. századi temetkezés

A sziklába vájt, téglalap alakú sír formai jegyei és elhelyezkedése alapján a 9–10. századra datálható. Nem tartalmaz kiegészítő építőanyagokat, elszigetelt elhelyezkedése pedig szokatlan a galíciai temetkezések körében.

Ez a sírtípus ritka, de ismert az Ibériai-félsziget északnyugati régióiban. Ha a formát összevetjük a térség kulturális kontextusával és az írott forrásokkal, erős a gyanú, hogy fontos történelmi személy temetkezési helyéről lehet szó.

III. Alfonz asztúriai király 9. század végén írott krónikája így emlékezik meg az eseményről: „Uralkodása harmincadik évében két káldeus sereg tört Galíciára, a Koraisz két testvére, al-Abbász és Malik vezetésével [...], de mindkettő megsemmisült, egyik Narónnál, másik az Anceo folyó mellett.”

A forrás két muszlim vezért említ: al-Abbászt és Malikot, akiket a Quraysh törzs tagjaiként azonosít. Mindkét sereg vereséget szenvedett: al-Abbász Narónnál, Malik pedig az Anceo folyónál. Utóbbit a hagyomány Fornelos de Montes térségéhez köti – ahol az Anceo nevű patak is található.

A vereség kőbe zárt nyoma

Az Anceo-i csata (Kr. u. 820 körül) része volt a keresztény és muszlim erők közti hosszú konfliktusnak a Yilliqiya nevű területen – ez volt a muszlimok Galíciára használt neve. A krónika szerint Malik a csatában vagy röviddel utána halt meg. A sziklasír közelsége arra utalhat, hogy halála után azonnali temetést kapott a helyszínen.

A feltételezések igazolásához azonban további régészeti feltárás szükséges. A jelenlegi eredmények mindössze a történelmi narratíva és a tárgyi lelet közötti összefüggések első szakaszát jelentik.

Ha bebizonyosodik, hogy a sír valóban Malikhoz köthető, a lelet az iszlám jelenlét egyik legritkább és legfontosabb régészeti bizonyítékává válik Észak-Spanyolországban. Galícia ugyanis eddig nem szolgált túl sok kézzelfogható emlékkel az andalúziai hadjáratokról.

A temetkezési hely formai jellemzői, a krónikák és a helyi szájhagyomány közötti egybeesések új lehetőségeket nyitnak a galíciai múlt kutatásában. A legenda, történelem és régészet hármas egysége egy újfajta megközelítést kínál az Ibériai-félsziget középkori történelméhez.