Régészeti áttörés: a fehér jaguár földje újra napvilágra kerül

A Sak-Bahlan régészeti feltárása rávilágít arra, hogyan őrizte meg a lacandon nép szabadságát több mint egy évszázadon át a spanyol gyarmatosítással szemben.

A lacandon nép ellenállása

A lacandon nép történelmileg Chiapas legellenállóbb maja közössége volt. Amikor fővárosuk, Lacam-Tún 1586-ban spanyol kézre került, az esőerdő mélyére húzódtak vissza, Sak-Bahlanba. Több mint száz éven át sikeresen védték függetlenségüket a hódítással szemben.

A város pontos helye évszázadokig rejtve maradt. Csak nemrégiben, a Sak-Bahlan Régészeti Projekt keretében fedezték fel újra négy kutató segítségével. A települést Pedro de la Concepción szerzetes azonosította először 1695-ben, majd elfoglalták és átnevezték Fájdalmas Szűzanyára. 1721-re a spanyolok elhagyták a várost.

Régészeti áttörés Sak-Bahlanban

Az Országos Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) bejelentette: sikerült azonosítani egy erőd maradványait, ahol a lacandonok az utolsó csatáikat vívták. A kutatásban Brent Woodfill (Winthrop Egyetem), Yuko Shiratori (Rissho Egyetem) és Josuhé Lozada (INAH) játszott kulcsszerepet.

Lozada földrajzi információs rendszerrel (GIS) dolgozott, amely magában foglalta a domborzati adatokat, a vegetációt és történelmi krónikákat. Diego de Rivas szerzetes 1698-as beszámolói alapján rekonstruálta a maja útvonalakat és kereskedelmi hálózatokat. Ezek alapján sikerült kijelölni Sak-Bahlan feltételezett helyét.

Történelmi és régészeti bizonyítékok

A terepen a kutatók olyan maradványokat találtak, amelyek igazolják a város múltbeli lakottságát. A leletek között spanyol befolyás alatt emelt építmények, köztük templomok nyomai is előkerültek. Ez alátámasztja a történeti forrásokban leírtakat.

Lozada így értékelte a leletet: „Ez sokkal több, mint régészeti lelet – hangot adunk a történelemnek, hogy elmesélhesse a maja népek sorsát, azokét, akik az elzárkózást választották ahelyett, hogy behódoltak volna.”