Raffello híres képe vall az ideális nőről alkotott kép kora újkori változásairól
Raffaello Fiatal hölgy portréja egyszarvúval című festményét az évszázadok során többször is átfestették, újabb és újabb jelentésrétegekkel ruházva fel az alkotást. Ezen különböző rétegeknek a felgöngyölítése ugyanakkor nem csupán művészettörténeti, hanem társadalomtörténeti szempontból is számos érdekességet tartogat: kiválóan bemutatja például, hogyan változott az ideális nőről alkotott kép a reneszánsztól az 1600-as évekig.
Az olasz mester 1505-1506 körül készített festménye első pillantásra meglepően egyszerűnek tűnik: egy összekulcsolt kezű nő ül a távolba vesző táj előtt. Ez a kompozíció erősen hajaz Leonardo da Vinci Mona Lisájára, amit Raffaello feltehetően Firenzében kezdett még el tanulmányozni. A Fiatal hölgy portréja egyszarvúval készítésekor a reneszánsz művész átvette kortársa forradalmi portréjának szerkezetét, de a saját képére formálta azt: elhagyta például a Mona Lisa nehezen megfejthető mosolyát és a ködös hátteret is.
Az ábrázolt modell gyakorlatilag az egész képet betölti – többek között ezért is olyan nehéz észrevenni a festmény alsó sarkában megbúvó apró egyszarvút, amely kulcsszerepet játszik az eredeti alkotás értelmezésében. Az egyszarvú a korban a tisztaság szimbóluma volt, amelyet a legenda szerint csak egy szűz képes megszelídíteni. E szimbolika ismeretében valószínűsíthető, hogy a festményt eredetileg eljegyzési vagy házassági ajándéknak szánták.
A szent, a kerék és az eltűnő öleb
Valójában az a nőalak, amelyet ma a Metropolitan Museum of Art falán láthatunk a Raphael: Sublime Poetry című kiállítás egyik fő darabjaként, alig hasonlít arra a figurára, amelyet a látogatók a 17. század végétől a 20. század közepéig a Galleria Borghese termeiben láthattak. Körülbelül másfél évszázaddal Raffaello halála után ugyanis a műalkotást jelentősen átalakították: az egyszarvút tüskés kerékké, az ismeretlen nőalakot pedig Alexandriai Szent Katalinná formálta át egy ismeretlen festő.
Ez is érdekelhet
Az 1930-as években röntgenvizsgálatokkal fedezték fel az egyszarvút és az eredeti alakot, majd helyre is állították azt. Az újabb vizsgálatok azonban még egy réteget azonosítottak az ismert festmény alatt, amely alapján feltételezhető, hogy maga Raffaello is módosított az eredeti elképzelésén: úgy látták a kutatók, hogy a fiatal nő ölében kezdetben egy kis, lelógó fülű öleb ülhetett, ami a házastársi hűség szimbóluma volt a reneszánsz korban. Bár nem sikerült teljesen alátámasztani ezt az állítást, egyértelműen kijelenthetjük: a festmény rétegei bemutatják, hogyan vált a hűséges feleségből a makulátlan szűz, majd az elérhetetlen szent az ideális nővé.
