Ősi indián táborhely nyomára bukkantak Észak-Karolinában

Az Appalachian State Egyetem kutatói Észak-Karolinában egy 14 000 éves ősi indián táborhely maradványait tárták fel. Kőeszközök, kerámiák, tűzhely és tárológödör mesélnek a térség legkorábbi ismert lakóiról.

A feltárás kezdete

A Blackburn–Vannoy-birtokon végzett ásatás nem véletlen lelettel indult, hanem a tulajdonos család kezdeményezésére. A birtokon korábban is kerültek elő kőeszközök, amelyek felkeltették a régészek figyelmét. A hivatalos kutatás dr. Alice Wright antropológus vezetésével kezdődött, és célja a lelőhely múltjának feltárása volt.

Leletek a paleoindián kortól az erdei korszakig

Az ásatások során több tucat lándzsa- és nyílhegy, kerámiatöredék, egy tárológödör és egy tűzhely maradványai kerültek elő. A leletek döntő része a késő archaikus (8 000–3 000 évvel ezelőtt) és az erdei korszakból (3 000–1 000 évvel ezelőtt) származik. A kutatás azonban ennél jóval korábbi nyomokat is feltárt: a legősibb tárgyak kora eléri a 14 000 évet, ami a paleoindián korra utal, és a térség egyik legkorábbi emberi jelenlétének bizonyítéka.

Anyagok és eszközkészítés

A kőeszközök többsége kvarcból, kvarcitból és riolitból készült, amelyek a Piedmont vagy a Mount Rogers vidékéről származhatnak. A tűzkőből és jáspisból faragott darabok valószínűleg a mai Virginia területéről érkeztek. A pattintott kvarcszilánkok arra utalnak, hogy a közelben kőbánya is működhetett. Egyes eszközöket törés után újraformáltak, így például a sérült lándzsahegyből kaparót készítettek.

Kik élhettek itt?

A lelőhelyet több ezer éven át vadászó-gyűjtögető közösségek használták. Bár a mai Észak-Karolina területén később a cseroki és a katauba törzs ősei is éltek, a régészeti bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a Blackburn–Vannoy-birtok szezonális táborhelyük lett volna. A most feltárt leletek sokkal korábbi, nomád életmódot folytató népcsoportoktól származnak.

A törzsek későbbi sorsa

A cseroki nép a délkeleti Appalache-hegység egyik legnagyobb őslakos közössége volt, ám az 1830-as „Indian Removal Act” (kitelepítési törvény) nyomán több ezer társukkal együtt erőszakos áttelepítésre kényszerítették őket nyugatra. Ez az út, amely a „Könnyek útja” néven vált ismertté, éhínséget, betegséget és ezrek halálát hozta. Néhányan azonban a hegyekbe menekültek, és leszármazottaik ma is Észak-Karolinában élnek, az Eastern Band of Cherokee Indians közösségében.

A katauba törzs – bár a 18–19. században járványok és földvesztés sújtotta – szülőföldjén maradt. 1941-ben egyezséget kötött Dél-Karolinával, amelyben több ezer hektár területről mondott le. Szövetségi elismerésüket csak 1993-ban nyerték vissza, hosszas jogi harc után. Ma saját rezervátumban élnek, és híres fazekasságuk a közösség kulturális örökségének egyik alappillére.

A táj és az ember története

Dr. Wright szerint a lelőhely értéke nem csupán a tárgyak korában rejlik. A kutató így fogalmazott: „Ahogyan a táj formálja az emberek életét, az végigvonul a történelemben. Ez segít abban, hogy a közös múltunkra gondoljunk ezen a tájon.” A Blackburn–Vannoy-birtok feltárása nemcsak Észak-Karolina őstörténetét gazdagítja, hanem az egész délkeleti régió emberi történetének mozaikjába illeszt egy újabb fontos darabot.