Oscar-gála rivaldafény nélkül – Az első díjátadó meglepő kulisszatitkai

2025. május 16.-Múlt-kor

„Arra jutottam, hogy a filmrendezőket akkor tudom leginkább irányítani, ha medálokat akasztgatok a nyakukba. (…) Ha mindenféle kupákkal és díjakkal halmozom el őket, akkor a nyakukat fogják törni azért, hogy a kedvemre tegyenek.” Louis B. Mayer, producer és a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik alapítója, így foglalta össze ironikusan, hogy miért találta ki az Oscar-díjat. A jeles esemény 1929. május 16-án debütált a Los Angeles-i Hollywood Roosevelt Hotelben.

Oscar-gála rivaldafény nélkül
Oscar-gála rivaldafény nélkül

Az első Oscar-gálát, amelyet a kaliforniai székhelyű Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (Academy of Motion Picture Arts and Sciences [AMPAS]) szervezett, még elkerülte a rivaldafény.

Az volt az első és egyben az utolsó olyan est, amely sem televíziós (ez érthető, hiszen akkor még nem is volt), sem rádiós közvetítést nem kapott.

Belépő öt dollárért

A díjátadóra meghívott 270 vendég mindössze 5 dollár fizetett a belépőért (ez ma kb. 70 dollárnak megfelelő összeg) és nem izgult azon, vajon kié lesz az elismerés, ugyanis a győzteseket nagyjából három hónappal korábban már kihirdették.

Az 1959-es Oscar-gálát már egészen más díszletek között rendezték (Wikipédia/ UCLA Library / CC BY 4.0)
Az 1959-es Oscar-gálát már egészen más díszletek között rendezték (Wikipédia/ UCLA Library / CC BY 4.0)

Mi több, a 12 kitüntetettnek negyedórás ünnepléssel kellett beérnie. Ennyi idő kellett ugyanis az AMPAS igazgatójának, Douglas Fairbanks-nek ahhoz, hogy átadja a 24 karátos arannyal bevont, britanniumból készült szobrokat, amelyeknek abban az időben még nem is volt nevük. Az anekdota szerint 1931-ben, az Akadémia könyvtárosa, Margaret Herrick, jegyezte meg: „nahát, hogy hasonlít Oscar bácsikámra". De a becenév csak 1939-ben vált hivatalossá.

A némafilmek búcsúja

A visszafogott díjátadó egyben a némafilm szimbolikus búcsúpartijává vált, hiszen akkor még csak azokat, illetve az elkészítésükben közreműködő szakembereket és színészeket díjazták.

Bár A dzsesszénekes című úttörő hangosfilmet már 1927 végétől játszották a mozikban, és figyelemre méltó sikere volt a közönség körében, a Filmakadémia nem engedte megmérettetni a versenyen. Az ítészek ugyanis azt gondolták, hogy a néma- és a hangosfilmeket nem lehet egy kalap alá venni, így rendkívül etikátlan lenne egymás ellen versenyeztetni őket.