Ókori fahíd maradványaira bukkantak egy svájci folyóban
2026. június 5. 13:02
Egy mintegy 1700 éves, késő római kori híd faszerkezetének maradványait azonosították a svájci Solothurn városánál, az Aare folyó medrében - számolt be róla Solothurn kanton régészeti hivatala. A negyedik századra datált lelet az első tárgyi bizonyítéka a kutatók által már régóta feltételezett ókori átkelő létezésének, amely alapvetően újraértelmezi az egykori Salodurum erődítményének katonai és kereskedelmi jelentőségét az európai úthálózatban.
Korábban
Egy vasúti híd felújítását megelőző víz alatti régészeti felmérés során a búvárok a Wengibrücke közelében, a déli parttól mintegy tíz méterre lettek figyelmesek az iszapból kiálló faoszlopokra. A mintegy egyméteres magasságban fennmaradt, húsz centiméter átmérőjű cölöpökből vett minták laboratóriumi vizsgálata megerősítette, hogy a faanyag a Kr. u. 4. századból származik.
A régészek megállapították, hogy az oszlopok egy egykori hídpillér alapzatát képezték, amely a felső faszerkezetet és a híd pályatestét tartotta. A víz alatti, oxigéntől elzárt környezet konzerváló hatásának köszönhetően az évezredes faanyag kiváló állapotban maradt fenn, így a szakemberek úgy döntöttek, hogy a leleteket eredeti helyükön hagyják, mivel a folyómeder iszapja biztosítja számukra a legstabilabb fizikai védelmet.
A római korban Salodurum néven ismert település (amelynek kelta elnevezése folyami szűkületre utal) a birodalom egyik legfontosabb stratégiai pontján épült fel a Kr. u. 1. század elején, vélhetően 20 körül. A római állomáshely a szélesen kanyargó Aare folyó egyetlen olyan természetes szűkületét ellenőrizte, amely ideális volt a biztonságos hídépítésre.
Az újonnan azonosított átkelő szerves részét képezte annak a kiemelt jelentőségű római távolsági útvonalnak, amely Itáliából indulva, a Nagy Szent Bernát-hágón és a Svájci-fennsíkon keresztül vezetett a Jura-hegységen át a rajnai limes irányába. Az úthálózat szárazföldi maradványait már korábban azonosították, azonban a folyami átkelő pontos helyzete mostanáig kizárólag elméleti feltételezés volt.
A leletek negyedik századi keltezése egybevág a Római Birodalom késő ókori időszakával, amikor a fokozódó katonai nyomás és a politikai instabilitás miatt az adminisztráció a korábbi nyílt településeket megerősített, kisebb területű erődítményekké (castrumokká) alakította át. A régészeti bizonyítékok rávilágítanak, hogy Solothurn késő római castruma nem csupán egy védőfallal körülvett lakóterület volt, hanem egy komplex katonai védelmi rendszer, amelynek elsődleges feladata az Aare folyón átívelő stratégiai híd, és ezáltal a birodalmi csapatmozgások, valamint az utánpótlási vonalak biztosítása volt.
A hídoszlopok egy 1969-es kiterjedt folyószabályozás és mederkotrás pusztítását is túlélték, kizárólag a modern infrastruktúra védett közelsége miatt. A kantoni régészeti hivatal a jövőben további merüléseket tervez, hogy a cölöpsorok kiterjedésének feltérképezésével pontosan rekonstruálhassák a római kori híd egykori szerkezetét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Restaurálják az auschwitzi főtábor őrépületét 17:03
- Netanjahu leállította a ciszjordániai régészeti ellenőrzés kiterjesztését 15:42
- Ipari hulladékból készültek a hispániai római mozaikok fekete kövei 14:38
- Nemzetközi bűnhálózat állhat a Louvre kifosztása mögött 13:47
- Ókori fahíd maradványaira bukkantak egy svájci folyóban 13:02
- Újraértékelték az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eszmei hátterét 12:16
- Mesterséges intelligenciával fejtik meg a titkosírásokat 11:22
- Történelmi borgyűjteményt állítottak ki a csehországi Bečov várában 10:30
