Nem a technológia, hanem az érzelmi kötődés teszi vonzóvá a digitális múzeumokat

A háromdimenziós modellek, valamint a virtuális és a kiterjesztett valóság egyre fontosabb szerepet kapnak a múzeumi kiállításokban, egy új japán kutatás szerint azonban önmagukban nem elegendők a látogatók érdeklődésének fenntartásához. A szakemberek arra jutottak, hogy a digitális tárlatok sikerében elsősorban az számít, képesek-e érzelmi kapcsolatot teremteni a látogatók és a bemutatott kulturális örökség között.

A múzeumok világszerte egyre gyakrabban alkalmaznak digitális technológiákat, amelyek segítségével a látogatók a hagyományos kiállításoktól eltérő módon ismerhetik meg a műtárgyakat és a történelmi helyszíneket. A háromdimenziós rekonstrukciók, a virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) lehetővé teszik, hogy az érdeklődők akár otthonról is bejárjanak egy-egy kiállítóteret, vagy a múzeumban olyan részleteket fedezzenek fel, amelyek a hagyományos bemutatási módszerekkel nem lennének megfigyelhetők.

A technológiai fejlődés következtében a múzeumi kiállítások a tárgyak egyszerű bemutatása helyett egyre inkább a látogatói élményekre helyezik a hangsúlyt. A Tokiói Tudományegyetem kutatói ezért friss kutatásukban azt igyekeztek feltérképezni, hogy milyen tényezők ösztönzik leginkább az embereket a digitális kulturális tartalmak felfedezésére és az interaktív programokban való részvételre. 

A 2026. június 18-án az ACM Journal on Computing and Cultural Heritage című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányt Yaotian Ai egykori doktorandusz, Xinru Zhu docens és Kayoko Nohara professzor készítette. A kutatók egy japán regionális múzeum, a Ryushi Emlékmúzeum digitális kiállítását vizsgálták, amely a művész műtermét és a családi buddhista szentélynek otthont adó épületet mutatta be háromdimenziós formában.

A virtuális rekonstrukciót fotogrammetriai eljárással és egy iPad LiDAR-érzékelőjének segítségével készítették el, így a látogatók digitálisan is megismerhették az eredeti helyiségek kialakítását és részleteit. A szakemberek ugyanakkor nem csupán azt vizsgálták, mennyire találják hasznosnak vagy könnyen kezelhetőnek a résztvevők az új technológiát, hanem azt is, hogy a digitális bemutató mennyire tűnik hitelesnek, illetve milyen érzelmeket vált ki az érdeklődőkből.

A kutatás során négy, a technológia használatával kapcsolatos tényezőt különítettek el: a digitális kiállítás hasznosságát, kezelhetőségét, a közösségi részvételre gyakorolt hatását, valamint az élményszerűségét. Emellett a hitelesség három formáját is értékelték: az eredeti műtárgyak történelmi értékét, a digitális környezet élethűségét, valamint érzelmi kötődést kiváltó jellegét.

Az adatgyűjtéshez kérdőívet használtak, amelyben a látogatóknak többek között arról kellett nyilatkozniuk, hogy a digitális kiállítás segítségével jobban megértették-e a bemutatott tárgyakat, felfedeztek-e új információkat, illetve érthetőnek találták-e az ismertetőket. A résztvevők az egyes állításokat ötfokozatú skálán értékelték, ahol az egyes a teljes egyet nem értést, az ötös pedig a teljes egyetértést jelentette.

A 266 látogató válaszainak elemzése alapján az érzelmi hitelesség bizonyult a digitális kiállítás iránti érdeklődés legerősebb befolyásoló tényezőjének. Azok a résztvevők, akik személyesebb kapcsolatot éreztek a múzeummal és az általa bemutatott kulturális örökséggel, nagyobb valószínűséggel élvezték a digitális élményt, vettek részt az interaktív tevékenységekben, és osztották meg tapasztalataikat másokkal.

A kutatás részeként készített interjúkból az is kiderült, hogy sok látogatót a korábbi tárlatvezetésekre emlékeztetett a digitális bemutató, miközben könnyebben el tudták képzelni, milyen lehetett az élet a rekonstruált helyiségekben. Ez a személyesebb élmény tovább erősítette a múzeumhoz fűződő érzelmi kapcsolatukat, ami a kutatók szerint fontosabbnak bizonyult a puszta technológiai újdonságnál.

Az eredmények alapján a kisebb, regionális múzeumoknak különösen érdemes olyan digitális kiállításokat kialakítaniuk, amelyek a helyi történetekre, a közösségi emlékezetre és a kulturális identitásra építenek. A kutatók szerint a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező intézmények ezzel növelhetik látogatóik érdeklődését.

Yaotian Ai hangsúlyozta, hogy a sikeres múzeumi digitalizációhoz nem elegendő a látványos és jól működő technológia, hanem olyan élményekre van szükség, amelyek a helyi történeteken és emlékeken keresztül megszólítják a látogatókat. A tanulmány így arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális eszközök legnagyobb értéke nem feltétlenül a műtárgyak élethű megjelenítésében, hanem a kulturális örökséghez fűződő emberi kapcsolatok elmélyítésében rejlik.