Napóleon hadnagyából szabadságharcos, majd török pasa – ki volt valójában Bem apó?

2019. március 14. 10:58 MTI

225 éve, 1794. március 14-én született Józef Zachariasz Bem, magyarul Bem József, a lengyel és a magyar szabadságharc hőse. Magányos ember volt, azt beszélték róla: egyetlen szerelme az ágyú.

Korábban

Birtokos nemesi családban született 1794. március 14-én Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén. A napóleoni háborúk idején tizenöt évesen állt be tüzérkadétnak, fél év múlva már alhadnagy volt. Részt vett Napóleon 1812-es orosz hadjáratában, később a varsói katonai akadémián tanított, és kikísérletezett egy új típusú röppentyűt. Egy oroszellenes összeesküvésben való részvételéért 1822-ben elítélték, ezután kilépett a katonai szolgálatból, és Lvovban gőzgépekkel kísérletezgetett.

Az 1830-31-es lengyel felkelés idején tüzér őrnagyként jelentős szerepe volt az iganei győzelemben: Osztrolenkánál tíz ágyúval szinte az egész orosz sereget feltartóztatta. E haditettéért még a csatamezőn tábornokká léptették elő, Petőfi Sándor később Osztrolenka véres csillagának nevezte. Varsót viszont már nem tudta megvédeni az orosz túlerővel szemben, és a bukás után emigrált. Párizsban matematikát tanított, könyvet írt, és túlélt egy orosz ügynökök által elkövetett merényletet. 1848 októberében Bécs forradalmi védőrségének parancsnoka lett, a város eleste és a magyar honvédsereg schwechati veresége után Pozsonyban a magyar szabadságharc szolgálatába állt.

Kossuth november 29-én őt nevezte ki az erdélyi hadsereg főparancsnokává. Bem szigorú fegyelmet követelve újjászervezte a bomlóban lévő sereget, amelynek 13 ezer katonája olykor naponta 30-35 kilométert megtéve, karácsonykor bevonult Kolozsvárra. Újév után Bukovinába kergették Karl von Urban határőreit, majd felszabadították a Székelyföldet. Bem 1849 március közepére - Gyulafehérvár és Déva kivételével - egész Erdélyből kiűzte az osztrák és orosz erőket.

Az orosz intervenció után nem tudott egyesülni Görgey Artúr és Perczel Mór seregeivel. Bár július 31-én Segesvárnál vereséget szenvedett Lüders orosz főerőitől (a csata elsősorban arról nevezetes, hogy itt halt meg Petőfi Sándor), ezt követően elfoglalta Nagyszebent, az augusztus 6-i nagycsűri ütközetben azonban döntő vereséget szenvedett. A Görgeyben nem bízó Kossuth Lajos augusztus 9-én Bemet tette meg az összevont magyar seregek fővezérévé. Még aznap vereséget szenvedett a temesvári csatában, ő maga is megsebesült. A bukás után Törökországba emigrált, ahol - részben azért, hogy a Porta ne adja ki az oroszoknak - áttért az iszlám hitre. Murad pasa néven hunyt el a szíriai Aleppóban, vélhetőleg maláriában.

A kistermetű, de vakmerő és rettenthetetlen „Bem apót” székely katonái bálványozták, jóllehet egy szavát sem értették. Bem ugyanis magyarul nem tudott, a németet is törte, főleg franciául értette meg magát. Sikerének titka a hadvezéri és szervező tehetség mellett a tüzérség kiváló alkalmazása és a csapatok gyors, éjjeli mozgatása volt, rajtaütésszerű támadásaival kerekedett felül a számbeli túlerőn. Győzelmei után kitüntetéseket, előléptetéseket és dupla ellátmányt osztott. Magányos ember volt, azt beszélték róla: egyetlen szerelme az ágyú. Hamvait 1929-ben szállították haza Lengyelországba, és Tarnówban temették el. 1956. október 23-án Budapesten, a róla elnevezett téren álló szobornál rendezték az egyetemisták tüntetését.