Ősi malomjátékot azonosítottak egy középkori orosz sütőlapáton

Egy 11. századból származó, malomjáték táblájaként is funkcionáló kenyérsütő lapátot tártak fel a Novgorodi Állami Egyetem régészei Oroszország északnyugati részén. A mindennapi használati tárgyba faragott geometriai minta a korabeli lakosság szórakozási szokásaiba enged kivételes bepillantást.

A Novgorodi Állami Egyetem szakemberei a Sztaraja Russza városában zajló Pjatnyickij elnevezésű ásatáson bukkantak a fából készült leletre. A 11. századi kulturális réteg a település ezen részének legkorábbi időszakát képviseli, amikor a középkori udvarházak építése éppen csak megkezdődött. Szergej Toropov, a régészeti kutatóközpont igazgatója a kiadott közleményben kifejtette, hogy egy viszonylag nagyméretű, valószínűleg tölgyfából faragott sütőlapát töredékét hozták a felszínre.

A tárgy megmaradt munkafelülete 30-szor 40 centiméteres kiterjedésű, amelyhez a nyél egy része is csatlakozik. A kenyértésztával érintkező elülső oldal sima és egyenletes kidolgozású, a domború hátoldalra azonban három egymásba írt négyzetet, vagyis egy malomjáték tábláját karcolták be a korabeli lakosok.

Az Oroszország területén történelmileg kilenc táncos néven ismert logikai játék a mai malomjáték klasszikus változatának felel meg. A szabályok megegyeznek a ma is ismert elvekkel, a két játékos kilenc-kilenc bábuval rendelkezett, céljuk pedig az azonos színű korongokból álló hármas vonalak kialakítása volt. A nyertes az a fél lett, aki az ellenfél bábuit kettőre csökkentette, vagy teljesen blokkolta a lépési lehetőségeit.

Toropov megfigyelései alapján a játékhoz ritkán készítettek dedikált táblákat, a mezőket gyakrabban vésték bele egyszerű használati tárgyak sík felületeibe. A figurákat a környezetben könnyen fellelhető apró kavicsok is helyettesíthették, ami lehetővé tette a gyors és kötetlen szórakozást a mindennapi munka szüneteiben.

A szakemberek szerint a játéktereket a leggyakrabban olyan tárgyakra karcolták fel, amelyek eredeti funkciójukat már elvesztették vagy eltörtek. A kutatók ugyanakkor nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy a táblát egy még aktívan használt eszközre faragták rá, feltéve, hogy a véset nem akadályozta a mindennapi munkavégzést.

A Sztaraja Russzában feltárt sütőlapát esetében a jelenlegi vizsgálati stádiumban még nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az eszköz a vonalak belevésése előtt vagy után tört-e el. A jó állapotban megőrződött, fából készült játéktáblák ritkának számítanak a régészeti leletanyagban, ami a jelenlegi felfedezést a régióban is kiemelkedővé teszi.

A malomjáték a világ egyik legrégebbi asztali logikai játéka, amelynek legkorábbi ismert, hasonló geometriájú tábláit az ókori Egyiptomban azonosították a Kr. e. 1400 és 300 közötti időszakból. A kelet-európai térségben a játék megjelenésének pontos dátuma bizonytalan, de a Kijevi Rusz korai központjaiban, Novgorodban és Sztaraja Ladogában már a 9. századi rétegekből is kerültek elő hasonló leletek. Ezek a legkorábbi oroszországi játéktáblák egy időben bukkantak fel az észak-európai viking kori emlékekkel. A régészek szerint ez a kronológiai párhuzam nem a véletlen műve, hanem a korszak kiterjedt és intenzív nemzetközi kereskedelmi kapcsolatait bizonyítja a Baltikum, Skandinávia és a keleti szláv területek között.

Sztaraja Russza a középkori novgorodi államalakulat egyik legfontosabb gazdasági központja volt, amely elsősorban a sólepárlásból származó bevételeinek köszönhetően virágzott fel a térségben. A város és a tágabb régió régészeti jelentőségét a talaj sajátos, oxigéntől elzárt nedves közege adja, amely kiválóan konzerválja a szerves anyagokat. Ennek a geológiai adottságnak köszönhetően maradtak fenn azok a nyírfakéregre írt levelek, faeszközök és bőrtárgyak, amelyek nélkül a középkori orosz hétköznapok megismerése szinte lehetetlen lenne.