Napló miatt értékelik újra a spanyol polgárháború előzményeit

Szenzációs történelmi dokumentum, José Antonio Primo de Rivera, a spanyol Falange alapítójának eddig ismeretlen személyes naplója került elő a közelmúltban. A José Antonio Martín Otín történész által egy aprócska, "kantoni miniatűr" méretű határidőnaplóból megfejtett, 1936 márciusában íródott feljegyzések alapjaiban cáfolják mind a frankista, mind a baloldali történetírás évtizedes mítoszait a politikus szerepéről és az 1936-os spanyolországi katonai puccs előkészületeiről.

A madridi Ügyvédi Kamara által kiadott, mikroszkopikus és szinte olvashatatlan betűkkel teleírt füzetecskét évtizedeken át családi iratok között őrizték, anélkül, hogy bárki gyanította volna a jelentőségét. Martín Otín kutatómunkájának köszönhetően azonban kiderült, hogy a napló Primo de Rivera 1936. március 1. és 13. (vagyis a letartóztatását közvetlenül megelőző napok) közötti legintimebb politikai és magánéleti reflexióit tartalmazza.

A dokumentum legfontosabb történelmi újdonsága, hogy egyértelműen bizonyítja: José Antonio Primo de Rivera nem volt az 1936. július 18-i, a spanyol polgárháborút kirobbantó katonai puccs szellemi atyja vagy szervezője. A bejegyzésekből kiderül, hogy a falangista vezér mélyen bizalmatlan volt a tábornokokkal – különösen Francisco Francóval és Emilio Molával – szemben.

Sőt, a napló megerősíti azt a korábban csak közvetett forrásokból sejtett tényt, hogy Primo de Rivera a "véres tavasz" káoszában egy "alkotmányos puccsot" (és nem egy katonai felkelést) javasolt Manuel Portela Valladares volt miniszterelnöknek a Köztársaság "belülről történő megmentése" érdekében. A szerző március 29-i (későbbi) bejegyzésében egyenesen "disznóknak" nevezte azokat a jobboldali elemeket, akik a Falange-ot csupán rohamcsapatként akarták felhasználni egy katonai puccshoz.

A lerombolt mítoszok

A spanyol Második Köztársaság (1931–1939) 1936 tavaszán soha nem látott politikai polarizációt és erőszakhullámot élt át. Ebben a robbanásveszélyes légkörben a Népfront-kormány március 14-én tartóztatta le Primo de Riverát (egy több mint kétezer falangistát érintő razzia keretében), akit később, november 20-án az alicantei börtönben kivégeztek.

Halála után Francisco Franco rendszere (1939–1975) Primo de Riverából aszexuális, aszketikus politikai szentet és a nemzeti felkelés előfutárát faragta. A most előkerült napló azonban egy hús-vér, kétségekkel küzdő 32 éves fiatalembert mutat be. A március 13-i bejegyzés például részletesen (bár a hölgy nevét áthúzva) beszámol egy titkos szerelmi légyottról, amely miatt a politikus még a saját testőreit is kijátszotta.

Történelmi szempontból még megdöbbentőbb a napló által bizonyított, az anarchoszindikalista mozgalommal (CNT) fenntartott mély kapcsolatrendszer. A feljegyzésekben rendszeresen feltűnik Marciano Durruti (a legendás anarchista vezér, Buenaventura Durruti testvére) és Sinforiano Moldes (egy CNT-vezető, aki csatlakozott a Falange-hoz), akik közvetítőként léptek fel a két radikális mozgalom között. Ez megerősíti, hogy Primo de Rivera a Falange-ot nem az arisztokrácia és a burzsoázia konzervatív védőbástyájának, hanem egy valódi antikapitalista, nemzeti szindikalista munkásmozgalomnak szánta, amely ideológiailag és taktikailag is közeledni próbált a spanyol anarchizmushoz.

Martín Otín kutatása – amely könyv formájában is megjelenik – a napló stíluselemzése alapján arra a következtetésre is jut, hogy a Primo de Riverának tulajdonított, a július 18-i katonai puccsot támogató híres manifesztum minden bizonnyal utólagos francoista hamisítvány, mivel stílusa és logikája teljesen ellentmond az alapító legbelsőbb, leírt gondolatainak.