Mit csinál a pápa az első munkanapján?

Egy új pápa első lépései sokat elárulnak arról, milyen lelkületben és irányvonal mentén kívánja vezetni az egyházat. XVI. Benedek latin nyelven mondta el teológiailag megalapozott programbeszédét; Ferenc ezzel szemben közvetlen hangvételű üzenetet küldött a hívőknek - Twitteren. A világ kíváncsian várja, hogy a tegnap megválasztott XIV. Leo milyen intézkedéseket fog hozni első pápai munkanapján: követi-e Ferenc útját, vagy a konzervatív értékrendet képviseli. 

A pápaság története során sokat változott az „első munkanap” fogalma. Ma, a megválasztás elfogadásának pillanatától pápa a pápa, aki egyben Róma püspöke, és teljes hatalommal kormányozza az egyházat. De nem mindig volt ez így. Akadt olyan időszak, amikor csak azután lett valakiből Szentatya, hogy ebben megerősítették vagy éppen beiktatták, netán megkoronázták. Ezért nem is igazán a választást követő első nap történéseit tartja számon az utókor, hanem azt, hogy hivatalba lépését követően milyen fontos döntéseket hozott.

Vértanúk, intrikák 

Az első századok a vértanúk koraként vonultak be az egyháztörténelembe. Az idő tájt ugyanis Róma minden püspöke mártírhalált halt, így a választás elfogadása egyben azt a programadó döntést is jelentette, hogy az új pápa a hitről való tanúságtételnek ezt a drasztikus formáját is el kell fogadja, ha üldözői kezébe kerül. Azokat a keresztényeket ugyanis, akik a kényszer hatására sem tagadták meg a hitüket, legtöbbször kivégezték. A kor pápáinak döntéseit leginkább a római császárság keresztényüldözései határozták meg, illetve az első évezredet jellemezte a hittel kapcsolatos alapvető tanítások tisztázásának szándéka is.

A gyorsan növekvő és erősödő egyházban az e világi hatalom birtokosai is meglátták a lehetőséget. A népvándorlás korának római egyháza végül szinte teljesen a nagy családok hatalmi érdekeinek fogságába került. Joggal nevezik hát ezt az időszakot saeculum obscurumnak, vagyis sötét századnak. Amikor 891-ben Formózusz került a pápai trónra, egyik első dolga az volt, hogy német-római császárrá koronázza a spoletói származású III. Guidót.

Kiásatta a sírból, perbe fogta, elítélte

A feljegyzések szerint a pápa példás életű és népszerű egyházfő lehetett, azonban rossz politikus: az őt hatalomra segítő spoletóiak ellenfeleivel igyekezett jó viszonyt ápolni, ami azután megpecsételte a sorsát: egyik utóda, a szintén spoletói VI. (VII.) István hamarosan kiásatta sírjából az elhunyt Formózuszt, perbe fogta és elítélte elődjét. Ez volt a híres-hírhedt hullazsinat. A furcsa időszak VII. Gergely 1073-as megválasztásával ért véget. Az ő első dolga éppen az lett, hogy nekilásson a középkori egyház teljes reformjának.

A reneszánsz időszakot követő újabb reformkorszak egyik nevezetes egyházfője 1555 és 1559 között a vaskezű IV. Pál pápa volt, akitől a bíborosok a megújulás folytatását remélték, ő azonban – meglepetésre – nem azt az első döntést hozta, hogy folytatja az 1545-ben elkezdődött trienti zsinatot, inkább más eszközökkel kormányzott. Az egyházképet egészen a XX. századig meghatározó zsinati folyamat végül csak az ő halála után, 1562-ben kezdődhetett újra.

Szombathely titkai

A francia forradalmat követő évtizedek ismételten átrendezték Európa hatalmi térképét. VI. Piusz pápa 1799-ben francia földön, száműzetésben halt meg. A bíborosok nem tudtak mind összegyűlni Velencében az 1799–1800 fordulóján tartott konklávéra, amely osztrák fegyverek védelme alatt három hónapig tartott. Érdekesség, hogy a pápaválasztáson részt vett Herzan Ferenc bíboros, aki nem sokkal ezután szombathelyi püspök lett. A konklávé alkalmával használt és valamiért el nem égetett szavazócédulák némelyike ma is a Szombathelyi Egyházmegye féltett kincsei közé tartozik. Az ekkor pápává választott VII. Piusz, megkoronázása után rögtön hajóra szállt és Rómába sietett, hogy birtokba vegye a Szentszéket. Néhány év múlva azonban ő is francia fogságba esett. Csak 1814-ben vonulhatott be újra az örök városba, ekkor magyar huszárok kísérték oda.

Nincs vétójog!

A pápaság nagy jelentősége miatt a világi hatalmak az első századok óta beleszólást követeltek a választási folyamatba. Utoljára az 1903-as konkávé alkalmával került sor katolikus uralkodó vétójára: I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király nevében a krakkói hercegpüspök emelt politikai kifogást Mariano Rampolla del Tindaro bíboros ellen. Így végül nem őt, hanem Giueppe Melchiorre Sartót választották pápává, aki X. Piusz néven uralkodott, és az egyik első dolga volt az őt hatalomra segítő vétójog (ius exclusivae) eltörlése.

A kétharmad bevezetése

1914-ben megválasztott utódjának, XV. Benedeknek a világpolitika alakulása miatt nemigen lehetett fontosabb feladata pontifikátusának kezdetén, mint a békéért imádkozni és arra buzdítani. Hasonló helyzetben vette át az egyház kormányzását 1939-ben XII. Piusz, aki a következő nagy világégés küszöbén ugyancsak a békéért emelte fel először a szavát.

XVI. Benedek pápa, ha nem is az első munkanapján, de megváltoztatott egy, a konklávéra vonatkozó fontos rendelkezést: bármi történjen is, a bíborosok attól kezdődően legalább kétharmados többséggel tudnak érvényesen új pápát választani.

Az eljárást szabályozó 1996-os apostoli konstitúció lehetőséget biztosított ugyanis arra, hogy bizonyos idő elteltével könnyítsenek ezen a szigorú feltételen. Igaz, 2005-ben XVI. Benedek megválasztásakor nem alkalmazták ezt a lehetőséget, mégis az egyik első dolga volt ennek a „kiskapunak” az eltörlése: az egyház egysége érdekében fontos, hogy a frissen pápaságra emelt személy mögött mindig minősített többség álljon.

Twitter-üzenet a Vatikánból

XVI. Benedek pápa első tényleges munkanapjának reggelén szentmisét mutatott be a bíborosokkal, amelynek keretében elmondta „programbeszédét”, a tőle megszokott módon, latin nyelven. Az idők gyors változását jól jelzi, hogy néhány év múlva Ferenc pápa a megválasztását követő napon a Santa Maria Maggiore bazilikába ment, hogy Szűz Máriához imádkozzon, majd elküldte első üzenetét – a Vatikán Twitter-fiókjából.

A pápaság története során mindig fontosak és jelképesek voltak az első döntések. Jól jelzik azt, hogy az egyház a társadalom szövetébe és mindennapi történéseibe illeszkedő valóság, de azt is, hogy eredeti célja minden emberi gyengeségen túlmutatva az örök célok szolgálatában áll.