Mesterséges intelligenciával rekonstruálják az osebergi viking hajósír textíliáit
Új, mesterséges intelligencián alapuló képalkotó eljárás bevonásával kísérlik meg összeilleszteni az osebergi viking hajósír erősen roncsolódott, kilencedik századi textíliáit a norvégiai kutatók. Az oslói Történeti Múzeum munkatársainak technológiai innovációja áttörést hozhat az ezeréves szerves leletek roncsolásmentes rekonstrukciójában.
- Az oslói Történeti Múzeum kutatói mélytanulási algoritmusokkal vizsgálják a kilencedik századi osebergi viking hajósírból származó, erősen megrongálódott szövetdarabokat.
- A szakemberek a reflexiós transzformációs képalkotás alkalmazásával hoztak létre digitális ujjlenyomatokat, amelyek alapján a szoftver azonosítja az összetartozó textiltöredékeket.
- A módszer sikeres tesztelése új lehetőségeket nyit az ezeréves leletek vizsgálatában, elősegítve a viking kori hitvilág és ábrázolóművészet pontosabb megismerését.
Az 1904-ben feltárt osebergi hajósír a viking kor egyik legjelentősebb régészeti leletegyüttese, amelyet az Oslo-fjord közelében azonosítottak. A tölgyfából épült hajóban a faragott famunkák és háztartási eszközök mellett felbecsülhetetlen értékű textíliákat is találtak, amelyek rituális felvonulásokat, sárkányfejes épületeket és mitológiai állatokat ábrázolnak.
A szövetek egyedülálló bepillantást engednek a viking kori kézművességbe és hitvilágba, azonban a föld alatt eltöltött több mint ezer év során az anyagok apró darabokra szakadtak, kifakultak és rendkívül törékennyé váltak. A hagyományos régészeti módszerekkel és egyszerű fényképezéssel szinte lehetetlen volt megállapítani a szálak vastagságát és a szövés pontos textúráját, így a szakemberek eddig nem tudták teljes bizonyossággal meghatározni, eredetileg hány összefüggő textíliát helyeztek a sírba.
A probléma áthidalása érdekében a kutatócsoport a reflexiós transzformációs képalkotás (RTI) technikáját alkalmazta. Az eljárás során minden egyes textiltöredékről ötven különböző, változó megvilágítási szögű felvételt készítettek, ami láthatóvá tette a hagyományos fotókon rejtve maradó felületi sajátosságokat és a fonalak fényvisszaverődését.
Az így kinyert részletes adatokból a töredékek felületének digitális modelljét alkották meg, majd a képeket betáplálták a ResNet-50 elnevezésű mélytanulási modellbe. A mesterséges intelligencia a képi információkat számszerűsítve minden darabhoz egy egyedi digitális ujjlenyomatot rendelt, ami lehetővé tette a töredékek klaszterezéses módszerrel történő, számítógépes összehasonlítását.
Ez is érdekelhet
A rendszer tesztelése során az algoritmus sikeresen azonosította és csoportosította azokat a sárkányfejes házat ábrázoló darabokat, amelyeknek összetartozását a régészek a fonalak és a mintázat alapján korábban már valószínűsítették. A szoftver emellett egy eddig nem vizsgált töredéket is a csoporthoz sorolt, új kutatási irányt jelölve ki a szakemberek számára.
A technológia megbízhatóságát a krakkói Wawel-kastélyból származó, ismert szerkezetű történelmi textíliák feldarabolt digitális felvételein is ellenőrizték. A program hibátlanul elkülönítette a lengyelországi mintákat az osebergi anyagtól, és sikeresen helyreállította az eredeti összefüggéseket.
