Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban

1830-ban az Egyesült Államokban egy lóerő és gőzerő közötti küzdelem jelezte a világnak, hogy az ipari forradalom örökre megváltoztatta a közlekedést, olvasható Christopher Klein history.com-on megjelent cikkében.

Bizonytalan találmány

Az ipari forradalom korai szakaszában az Egyesült Államokban 1830-ban létrejött Baltimore és Ohio Vasút sínjein még ló vontatta kocsik közlekedtek. A társaság és befektetői tudták, hogy csak gépi erővel fog tudni működni tervezett 380 mérföldes (kb. 610 kilométeres) vonala a Maryland állambeli Baltimore és a Nyugat-Virginia állambeli Wheeling között. 1868-ban a Marylandi Mechanikai Művészetekért Intézetben tartott egy előadást az intézmény egyik alapítója, John H.B. Latrobe, aki arról mesélt, hogyan jelezte elő egy állat és gép között tartott verseny a jövő irányvonalát a közlekedésben.

Brit mérnökök kételkedtek abban, hogy gőzmozdonnyal legyőzhetők-e a meredek emelkedők és éles kanyarok a tervezett vonalon, amely a Patapsco folyó mellett futott. A pénzüket féltő befektetők egy autodidakta feltalálóhoz és üzletemberhez, a 39 éves New York-i Peter Cooperhöz fordultak. Coopernek nem volt túl sok tapasztalata a vasutakkal, de valódi feltalálói elmével rendelkezett. „Volt egy természetes ügyességem dolgok kieszeléséhez” – emlékezett vissza a Boston Herald című lap 1882. július 9-i számában.

Korábban saját maga készített egy dupla bojlert New York-i ragasztógyárához, és gőzgéppel működő méteráru-vágógépet és hajóvontató szerkezetet is tervezett már – ez utóbbit azért utasították vissza az Erie-csatorna kezelői, mert a lovas vontatók és takarmányosok munkáját vette volna el. Még egy önringató bölcsőt is szabadalmaztatott, melyen volt egy ventilátor a rovarok elűzésére, és egy zenegép, amely altatót játszott.

„Azt mondtam az igazgatóknak, hogy úgy hiszem, össze tudnék dobni egy mozdonyt” – mondta Cooper, akinek különleges anyagi érdeke fűződött ahhoz, hogy a Baltimore és Ohio társaság sikeres legyen: Baltimore városa mellett mintegy 3000 hold földet vásárolt, amelyen keresztül a társaság vasútvonalat tervezett építeni, ezzel megsokszorozva a föld értékét. Cooper összeeszkábált egy egytonnás bemutatópéldányt mozdonyából, egy meglévő régi gőzgépből és egy műhelyben talált eldobált vasúti kerekekből. Amikor nem talált megfelelő vascsöveket a bojlerhez, szétszedett két muskétát, és ezek csövét használta fel.

A kicsiny mozdony elsőre nem tűnhetett nagy teljesítményre képesnek, de már legelső próbaútján, 1830. augusztus 24-én bizonyította erejét: sikeresen elvitt egy tucat utast hét mérföldre (11 kilométerre) Baltimore-ból Relaybe, ezzel ez lett az első amerikai gőzmozdony, amely kereskedelmi vasútvonalon üzemelt.

John H.B. Latrobe a Baltimore és Ohio társaság más vezetőivel együtt részt vett egy újabb próbaúton, amely a társaság 13 mérföld (21 kilométer) hosszú, két nyomvonalú vasútján Baltimore-ból Ellicott's Millsbe (a mai Ellicott City nevű külváros). A Latrobe által „Hüvelyk Matyi mozdonynak” keresztelt járművön hatan tartózkodtak, az általa vontatott nyitott tetejű kocsiban pedig további 18-an. Az igazgatók örvendezni kezdtek, amikor elérték az óránkénti 18 mérföldes (29 kilométeres) csúcssebességet, és a Hüvelyk Matyi azzal is lenyűgözött mindenkit, hogy gond nélkül vett minden kanyart és emelkedőt a 72 percig tartó úton.

Hüvelyk Matyi és a ló

Többen is szemtanúi voltak ennek a próbaútnak, köztük a Stockton & Stokes lovaskocsi-társaság tulajdonosai is. Miközben a szerelvény áthaladt Relayen a visszaúton, a cég kocsisai kihívták a mozdonyon utazókat, hogy járművük mérkőzzön meg az egyik lovuk által vontatott vasúti kocsival, egymás mellett a dupla nyomvonalon. Cooper belement, és a mozdony mellé állítottak egy szürke lovat, amely szintén egy vasúti kocsit húzott.

Eleinte „az egyik prüszkölése és a másik pöfékelése mérte az időt és tartotta az ütemet” Latrobe elmondása szerint, azonban a ló hamar fél mérföldes (800 méter) előnyre tett szert, míg a gőzmozdony gyorsult. Óriási fehér gőzfelhőket eregetve lassan elkezdte behozni lemaradását, és végül Cooper vaslova beérte az élő szürkét, utasai ujjongása közepette. A szürke hajtója csalódottan hajtotta le fejét, azonban a mozdony zaja egyszer csak nyüszítésbe csapott át: a gőzgép egyik kereke ledobta magáról a bőrszíjat, és a mozdony leállt.

Cooper összeégette kezeit, miközben próbálta orvosolni a hibát, mire azonban ez sikerült, már késő volt. A ló behozhatatlan előnyre tett szert, és megnyerte a versenyt. A vasúttársaság igazgatóit azonban ez nem érdekelte: teljességgel lenyűgözte őket a mozdony sebessége, ereje és kanyarodóképessége, és azonnal megkezdték minden vonaluk átállítását gőzerőre.

„Az igazi győzelem Mr. Cooperé volt” – mondta közönségének 1868-ban Latrobe. A Baltimore és Ohio Vasút 1831 januárjában bejelentette, 4000 dolláros jutalmat ajánl fel az erősebb mozdony kifejlesztésére. 1836-ra már egy tucat gőzmozdony üzemelt vonalain, a lovakat nyugdíjazták.

Valóban megtörtént?

Latrobe története igen szórakoztató, azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban megtörtént. „Nem láttam még valódi bizonyítékot arra, hogy megtörtént volna” – mondja Travis Harry, a baltimore-i B&O Vasúti Múzeum igazgatója.  „A verseny első említése bármiféle dokumentumban 1868-ból való, és hiába volt ott állítólag annyi ember, egyikőjük sem tett említést róla korabeli levelekben, naplóbejegyzésekben vagy újságcikkekben. De mivel a ló nyert, ez nem mutatott volna túl jól a vasúttársaságra nézve, így lehetséges, hogy csupán nem akarták emlegetni.”

Cooper az 1882-es interjúban szintén tett utalást egy versenyre, amely az első kísérletek után történt, de nem szolgált részletekkel. „Nem volt semmi jelentősége” – mondta. „Igen vicces volt, és a mozdony is kilépett a sebességből.”

Habár találmánya sikeresnek bizonyult, Cooper nem épített több mozdonyt. Az ezermester másfelé fordította érdeklődését: egy általa birtokolt hengermalom lett az első az országban, amely I-gerendákat állított elő, és amely a Bessemer-módszerrel gyártotta acélját. Később egy távirányítású torpedót is feltalált, valamint szabadalmaztatott egy por állagú zselatint.

1876-ban a 85 éves Cooper lett az amerikai történelem legidősebb elnökjelöltje, a földművesek és munkások érdekeit képviselő „Greenback Párt” színeiben. Találékonysága igen nagy vagyont hozott neki élete során, ennek nagy részét a Cooper Union nevű tudományos-technikai felsőoktatási intézménybe fektette, amely napjainkig ingyenes, illetve kedvezményes teljes értékű főiskolai képzéseket kínál.

A vasutak a 19. század folyamán teljességgel megváltoztatták az Egyesült Államokat és a világot, és a mai napig fontos szállítási és közlekedési eszközök az autók és repülők térnyerése ellenére. Senki sem tudja biztosan, mit hoz a jövő, azonban abba az irányba is mutatnak egyes jelek, hogy a vasúthoz hasonló kötött pályás eszközök fogják a jövő leggyorsabb közlekedését jelenteni – elég Elon Musk feltaláló Hyperloop rendszerére gondolni.