Még a közönség mozgását is megtervezték az ókori teoszi színházban
Egy új régészeti tanulmány szerint az Égei-tenger partvidékén fekvő Teosz ókori színházában nem csupán az épület minőségére, hanem a közönségszervezésre is odafigyeltek a tervezők. A kapott eredmények egyértelműen alátámasztják: a római kori építészek nemcsak a látványosságot, hanem a praktikusságot is szem előtt tartották.
Ceyda Eroğlu régész az Arkeoloji Dergisi folyóiratban közölt tanulmányában kifejtette: az épület közönségtere két nagy építési fázis során olyan logikus változtatásokon ment keresztül, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a színházat a hatékonyabb közönségszervezési elveknek megfelelően alakították át.
Teosz a mai Sığacık közelében, az Urla-Çeşme-félsziget déli oldalán fekszik. Az ókorban a város szorosan kötődött Dionüszosz – a bor és a mámor istenének – kultuszához. A település színháza a Kocakir-hegy déli lejtőjén állt, egy Dionüszosz-szentély közelében. Az épületnek 84,60 méter átmérőjű közönségtere volt a kutatók feltételezése szerint. Az alsó ülőhelyeket a természetes lejtőnek támasztva könnyen fel tudták építeni az építők, a felső helyek azonban mesterséges alépítményt igényeltek. Ez a helyzet pedig felvetette a kérdést az alkotókban: mégis hogyan lehetne elérni, hogy a közönség szabályozottabban, ne pedig rendezetlenül vonuljon be az épületbe?
Az első építési fázis során (Augustus uralkodása idején) a bejutást több útvonalon keresztül oldották meg. A nézők egy része az orkhésztra (itt foglaltak helyet a zenészek) felé vezető oldalbejáraton, míg mások az ülőhelyek mellett lévő bejáraton keresztül jutottak be. Ezután az ambulacrumba (az ülések mögötti boltíves átjáróba) irányították az embereket, ahonnan nyolc vomitoria (kisebb folyosó) nyílt az alsó és a felső ülőhely-zónát elválasztó vízszintes folyosó felé. Ez a megoldás lehetővé tette a közönség szabályozottabb mozgását a színházban.
Ez is érdekelhet
A második fázis alatt a színház alaprajzát teljesen átvariálták: a pulpitumot (a színészek által használt emelvényt) a zenekar felé tolták, a scaena (színtér) pedig zártabbá vált. A korábban sokat használt oldalsó bejáratot eltüntették, helyette a közönség áramlását a nézőtér egyik támfalának segítségével oldották meg.
A tanulmány a kis-ázsiai színházépítészet valamennyi ismert példájával összehasonlította a teoszi építményt. Vizsgálata során Eroğlu az alábbi következtetésre jutott: a parodoi (a nézőtér és a színpad közötti folyosó) 54 színházban jelent meg, míg az analemmaták között/mellett (tehát a nézőteret határoló támfalak) lévő bejáratok csak 17, a két-három méteres cavea-falakon (tehát színházi nézőteret tartó falakon) lévő átjárók pedig csak 30 színházban fordultak elő. Mivel Teosz esetében ezt a három rendszert kombinálták, ezért fejlettségben kiemelkedett a többi hasonló épület közül.
