A kis osztrák hercegnőt, amikor 14 évesen megérkezett Párizsba – hogy hozzámenjen a trónörököshöz –, csinos, de igen rosszul öltözött, egyszerű lánykának látták a kortársak. A jövendő királyné észrevette a lenéző arcokat és elhatározta: mindent megtesz azért, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Párizs legnagyobb tehetségeinek segítségével sikerült valóra váltania az álmát. A nép számára ő volt a romlás megtestesítője. Madame Deficit, így csúfolták. Azt gondolták, hogy elkényeztetett puhány, akit csak a luxus érdekel. Pedig a hozzá közel állók jól tudták: igazából a pasztellszínű, egyszerű dolgokhoz vonzódott. De királynéként nem engedhette meg magának, hogy ne a legjobbat és legdrágábbat vegye meg mindenből. Különben nem tisztelték volna az udvarban. 

A legfontosabb dolog, amivel királynéként megalapozhatta saját hatalmát, a szépsége volt. De nem a természetes és egyszerű, hanem a fényes és káprázatos, amely előtt mindenkinek fejet kell hajtania.

Marie Antoinette saját kiadásai céljára évente 120 ezer livre költőpénzt kapott – de gyakran a duplájánál is többet költött. Divatdiktátornak lenni ugyanis drága mulatság, pláne akkor, ha az ember az uralkodó felesége, és a hagyomány azt diktálja, hogy kétszer ne vegye fel ugyanazt a ruhát. Ha heti 18 pár kesztyűt és négy pár cipőt kell megvásárolnia, és naponta háromszor kell átöltöznie.

Rose Bertin – aki divatikonná varázsolta

Marie Antoinette kéthetente találkozott Rose Bertinnel, hogy megbeszélje vele, milyen színű és szabású ruhát hozzon neki. A szegénysorból származó lány 9 éves kora óta volt a divatszakmában. Varrónőként, kalapossegédként kezdte a pályáját – mint oly sokan –, de kivételes szeme, divatérzéke és üzleti tehetsége révén 25 évesen már saját boltot nyithatott, amelynek a neve Grand Mogul volt. Az egzotikus név elvarázsolta a vevőket éppúgy, mint a márványfalak és a híres vevők portréi, amelyek üzletében díszelegtek.
 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. nyár számában olvasható.