A zsombolyai kastély sorsa egybeforrt megálmodóival, a Csekonics családdal; a semmiből épült fel a pompa minden jegyét magán viselő épület a XIX. század közepén, és még a 80. évét sem érte meg, mikor elbontották, tégláit is széthordták. „Úgy szórja a pénzt, mintha ő lenne a Csekonics báró” – hallható néha ennek a szállóigének valamely helyi változata akkor, ha valaki két kézzel szórja a pénzt nem gondolva arra, hogy később sanyarú sorsra is juthat. A kritikus szavakat megfogalmazók talán némi irigységgel ismételgetik e mondatot, valójában nem is tudván arról, milyen életet is élt, s ki lehetett a „Csekonics báró”, azaz Csekonics Endre gróf, akinek élete valóban irigylésre méltó volt.

A Csekonics család hirtelen felívelő gazdagodását tőzsdei legenda és szájhagyomány a XX. század elejétől őrzi. A família „ősatyja”, Csekonics József ügyes katona és jó gazdasági szakember volt. Átlátta a II. József korabeli magyar lótenyésztés hiányosságait, és fiatalos-katonás lendületével, jó logisztikai és gazdasági szemlélettel átszervezte az ágazatot, megalapítva ezzel a máig őrzött hazai lovaskultúra két kiemelkedő központját: Mezőhegyest és Bábolnát. 1784-ben az udvari Hadi Tanácshoz benyújtott kérelmének jóváhagyásával „a kalapos király bizalmas embereként” szinte biankó csekket kapott az udvartól, hogy csontos, erős kancákat telepítsen Mezőhegyesre. Ménese folyamatosan válogatott lovakkal – arabs és spanyol telivérekkel – gyarapodott. A nemzetközi elismerések és a hazai politikai életben betöltött kiemelt szerepe miatt a központtól délre elterülő, és általa már hosszú ideje bérelt Zsombolyát és környékét 1807-ben becsáron vehette meg. A visszavonult dandártábornok gulyát, ménest és juhászatot alapított, és ügyes kereskedéssel elérte, hogy iparszerű állattartást alapítson, ugyanis birtokairól saját uszályán szállított jószágokkal látta el Bécset és hússal a környékét.

A família 1864-ben a grófi rangot is elnyerte, ugyanis József fia az 1863-as ínséges időben igencsak sokat tett a szegények támogatásáért. Unokája, Csekonics Endre pedig tovább öregbítette a család hírnevét. Fiatalon bejárta a világot, és az ott szerzett tapasztalatai alapján mintabirtokot hozott létre Zsombolyán. A vagyon egyre nőtt, a gabonatőzsdén nem hivatalosan, de külön jegyezték a Csekonics-árakat, hiszen a főúr ördögi szerencsével és remek spekulációkkal értékesítette gabonáját. Ybl Miklóssal 1869–1870 között ehhez méltó kastélyt, otthont, reprezentatív rezidenciát terveztetett Zsombolya-Csitón, a régi kastélytól távolabb, mivel az már nem szolgálta úgymond a család méltóságát.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2018. nyár számában olvasható.