2014. ősz: 1989 - A szabadság kapujában

Rövid megkönnyebbülés után tartós pánik

Tóth Eszter Zsófia

„Egészen különös év volt” – vont év végi mérleget 1989-ről a Képes 7 című hetilap. A fekete tónusú címoldalon egy vasúti alagút volt látható, amelynek végén a remény jelzéseként tűnt fel 1990. Cikkünkben a képes magazinnak azokra az írásaira támaszkodunk, amelyek segítségével a rendszerváltó év hétköznapjai felidézhetők. S mert 1989-ben e sorok szerzője – 14 évesen – naplót vezetett, a korabeli emlékek felidézéséhez segítségül hívja a naplóját is.

Pillantás a Nagy Imre-temetés kulisszái mögé

Murányi Gábor

„Aki egy nappal, egy héttel, egy évvel, tíz évvel, száz évvel 1989. június 16-a után nézi a Hősök  terét,  a  temetői  szertartást  megörökítő  filmfelvételeket,  az  ne  feledje,  hogy  a gyászdemonstráció  minden  másodperce  mögött  mindvégig  annak  a  feszültsége sűrűsödött,  hogy  vajon  nem  robban-e  ki  ott  a  téren egy  új  felkelés,  nem  történik-e provokáció, nem szólalnak-e meg a fegyverek” – jegyezte fel naplójába az utódoknak szóló figyelmeztetést a közérzület rezdüléseire mindenkor érzékeny író, Sándor Iván. Az „áradó méltóság” résztvevőként ugyan őt is magával ragadta, de a lélek mérnökeként pontosan érzékelte, hogy negyedmilliónyi társának (és a tévénézők millióinak) porcikáit nemcsak a felemelő élmény járta át, hanem a fortélyos félelem is.

Az ujj nélküli apáca

Kristóf Lilla Alida

1731  és  1841  között  Vácott  a  jómódú,  főként  német  származású  polgárok  gyakran választották temetkezési helyül a Domonkos-rendi templom kriptáját. Ruhájuk színe alapján a domonkos szerzeteseket a nép fehér barátoknak, az általuk emelt templomot pedig Fehérek templomának  hívta;  ez  utóbbi  elnevezés  a  mai  napig fennmaradt  a  váciak  körében.  A templom   kriptájából,   amelyet   1994–1995-ben   tártak   fel,   kétszázhatvanöt   spontán mumifikálódott  tetem,  továbbá  mintegy  negyven  egyén  csontvázát  tartalmazó  osszárium maradt  az  utókorra.Az  emberi  maradványok  a  Magyar  Természettudományi  Múzeum Embertani  Tárába  kerültek,  míg  a  koporsók,  viseletek  és  egyéb  tárgyi  mellékletek  a  váci Tragor Ignác Múzeumban találhatók. A  kétszázhatvanöt  természetesen  mumifikálódott  emberi  maradvány  nagyobb  része polgári,  kisebb  része  egyházi  személyé  volt.  A  szerzeteseket  –  szám  szerint  tizenhetet  – egykor  a  kripta  külön  álló  részében  helyezték  el.  A  polgárok  koporsói  nemcsak  hely tekintetében  különültek  el  a  szerzetesekéitől,  hanem  a  díszítésükben  is  lényeges  eltérés mutatkozott.  A  szerzetesek  koporsói  anonimek  és  (egyet  kivéve)  díszítetlenek  voltak,  a többiek esetében a koporsó anyaga és minősége, valamint a díszítésük változatosságot mutat. A  feltárás  során  három  apáca  maradványait  is  megtalálták,  ők  egykor  nem  a  szerzetesek mellett kaptak helyet, hanem a polgárok között.

A Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolása

Pálffy Géza

Harmincöt esztendeje ismert a magyar tudomány és nagyközönség számára a Szent Korona első hiteles ábrázolása.  Ám  legfőbb  nemzeti  kincsünk  históriájának  egyik  legkülönlegesebb  rejtélyét  azóta sem sikerült  megoldani:  mikor  és  milyen  körülmények  között  keletkezett  a  magyar  korona  legkorábbi autentikus  ábrázolása?  Szerzőnk,  a  Magyar  Tudományos  Akadémián  2012  júliusában  létrejött „Lendület”  Szent  Korona  Kutatócsoport  vezetője  arról  számol  be,  miként  sikerült  megoldani  az említett rejtélyt