Színészből lett politikusok
Két mesterségben egyaránt helytállni nem könnyű feladat, pláne akkor, ha ez a két hivatás oly távol áll egymástól, mint a színészet és a politika. Igaz, az előbbiben szerzett tapasztalat, valamint ismertség sokakat repített már a világot jelentő deszkákról a politika színpadára. Összeállításunkban hét ilyen hírességet mutatunk be.
Az isteni Lollo
„A legjobb dolog, ami a makaróni után Itáliából érkezett” – így vélekedett Hollywood a már befutott olasz színésznőről, Gina Lollobrigidáról, akinek isteni szépsége még a botanikusokat is megihlette, ugyanis egy rózsafajtát, valamint egy, az éttermekben főként dekorálásra használt, fodros levelű salátát is elneveztek róla. Lollo karrierje viszonylag tipikusan indult: falusi lány volt, a házimunkában segédkezett otthon, szépsége azonban már ekkor mindenkinek szemet szúrt.
A második világháború után nyíltak meg előtte a lehetőségek, amikor is modellnek állt. Az 1947-es Miss Itália versenyen második udvarhölgynek választották, később pedig Miss Róma lett. A festéssel és énekléssel is foglalkozó befutott szépségre hamar felfigyelt Howard Hughes amerikai milliárdos, aki Hollywoodba vitte, ám a várt filmes karrier elmaradt. Hazatérve azonban – jugoszláv származású férje fanatikus lelkesedésének köszönhetően – Lollo sorra kapta a filmszerepeket. Amikor 1955-ben A világ legszebb asszonya című filmet forgatták, a kritikusok csak ennyit fűztek hozzá: igaz a film címe. Gina fénykorában nem csupán gyönyörű, hanem kacér és kihívó is volt, s pillanatok alatt meghódította a férfiközönséget. A rossz nyelvek szerint számos filmjében elsősorban dekoratív külseje miatt szerepeltették, azonban jellemábrázoló képességei is vitathatatlanok voltak. A díva női kollégáival szinte sohasem volt jóban, s még Sean Conneryt is megutálta, akitől egy forgatás során akkora pofont kapott, hogy felrepedt a szája. Lollo haragos szívét még a száz szál vörös rózsa sem tudta megenyhíteni. Az 1970-es évektől egyre kevesebb szerepet vállaló színésznő a politika világába is belekóstolt, amikor 1999 júniusában szülővárosát, Subiacót képviselve megpróbálta megszerezni az Európai Parlament 87 fős olasz küldöttségének egyik helyét, ám ez nem sikerült neki.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
