Bár úgy tartjuk, a magyar ember szereti a jó ételeket, a minőségi gasztronómiát, konyhánk sokat vesztett egykorvolt minőségéből és rangjából. Elég csak arra gondolnunk, milyen negatív töltete van az „asszonynak a tűzhely mellett a helye” mondatnak vagy a „fakanálforgatás” kifejezésnek. Pedig  a  főzés  egészségügyi,  sőt,  kulturális  kérdés is.  Éppen  ezért  a  konyhára  mindig  erősen rányomja a bélyegét az aktuális politikai berendezkedés. 

A Venesz–Turós szerzőpáros által jegyzett Egységes vendéglátó  receptkönyv  és technológia című kiadvány    pedig    még    inkább    bebetonozta    az    újfajta    magyar    főzésstílust.    Mivel    az    állami vendéglátóiparban    kizárólag    e    kötet    leírása    és    nyersanyaghányada    alapján    lehetett    főzni, egyeduralkodóvá  vált a pörköltes, lecsós ízvilág, a  konzervek  használata, a  rántás  vagy  habarás  nélkülelképzelhetetlen  menzai főzelék. (Pedig Magyar Elek ínyesmester a  háború előtt még azt írta a magyar zöldbabfőzelékről:  „nem  malter,  de  nem  is  híg  lélötty,  becsületes,  komoly  dolog”.)  A  sokszínű, évszázadok  történelmi  hatásait  magán  viselő,  tájjellegű  fogásokban  gazdag  konyhát  felváltotta  tehát  a tömegétkeztetés, az  olcsón  előállítható,  egy  kaptafára  készülő  ételek  világa.  Ilyen  viszonyok  között  ért minket a rendszerváltás.

A műanyag 1990-es évek

A  kapitalizmus  termékei  persze  már  1990  előtt  is  feltünedeztek.  Az  1980-as  évek  második  felében váltak  népszerűvé  például  a  hamburgerezők,  melyek  között  voltak  egészen  kis  pavilonok  (például  a Budai   Skála   mögötti   bódé),   magyar   önkiszolgáló-hálózat   (az   első   City   Grill   éppen   a   patinás bevásárlónegyedben,   a   Váci   utcában   üzemelt),   majd   1988-ban   megnyílt   egy   híres   amerikai gyorsétteremlánc  első boltja is. A kereslet alakulását mutatja, hogy két évvel később ugyanez a vállalat már a Nyugati pályaudvar mellett, majd vidéki városokban nyitott üzleteket, legnagyobb riválisa pedig az  Oktogonon,  az  egykori  Savoy  kávéház  helyén  rendezkedett  be.  Egészen  újfajta  étkezési  kultúra, eldobható poharak és dobozok, váltakozó kombinációban elérhető, kísérőajándékkal ellátott menük és a gyorséttermi  dolgozók  szigorú  hierarchiáját  vonzónak  mutató  álláshirdetések  váltak  mindennapjaink részévé ezzel. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2014. ősz számában olvasható.