Középkori város és gall település nyomaira bukkantak Franciaországban

2026. augusztus 31.-Múlt-kor

Egy mindössze 750 négyzetméteres franciaországi ásatási területen több mint 1500 év településtörténete rajzolódik ki. A régészek gall kori település, római kori épületek, középkori házak, pincék és egykori fémmegmunkáló műhelyek nyomait tárták fel, amelyek jól szemléltetik, hogyan alakult át ugyanaz a dombtető évszázadokon át, egészen a középkor végéig.

Összefoglaló
  • A franciaországi Montbellant-dombon több mint 1500 évnyi, egymásra épülő településmaradvány került elő.
  • A feltárások során gall kori, római kori és középkori épületek, pincék, valamint egy fémmegmunkáló műhely nyomait is azonosították.
  • A lelőhely segít rekonstruálni, hogyan fejlődött a vaskori oppidumból a későbbi középkori Tonnerre városa.
A mindössze 750 négyzetméteres ásatási terület több mint másfél évezred településtörténetét őrizte meg (Forrás: Jérôme Berthet, Inrap)

A franciaországi Tonnerre város Montbellant-dombján végzett régészeti feltárások különleges képet rajzolnak ki egy település hosszú fejlődéséről. A mindössze 750 négyzetméteres ásatási területen a kutatók több mint két méter vastag régészeti rétegsort tárnak fel, amely az i. e. 1. századtól egészen a késő középkorig követi nyomon a domb történetét.

A lelőhely különlegessége, hogy ugyanazon a helyen egymás fölött maradtak fenn a gall, a római és a középkori korszak emlékei. A régészek ezért rétegről rétegre haladnak vissza az időben, hogy rekonstruálják Tonnerre korai fejlődését.

Az eddigi egyik legjelentősebb felfedezés egy nagyméretű középkori épület, amely több helyiségből állt. Az egyik helyiségben egy kőlépcsővel megközelíthető, mészkőbe vájt pince került elő, közvetlen közelében pedig egy még régebbi, római kori föld alatti építmény maradványait is megtalálták. A feltárás jól szemlélteti, hogyan épültek egymásra az egyes korszakok, miközben a régebbi épületeket részben átalakították vagy új funkcióval látták el.

A középkori rétegek alatt római kori épületek falai, udvarrészek és jelentős mennyiségű kohászati salak is előkerült. Ez arra utal, hogy a közelben egykor fémmegmunkáló műhely működhetett, vagyis a település nemcsak lakóhelyként, hanem ipari központként is szolgált.

A legmélyebb rétegekben már a vaskor végének nyomai bontakoznak ki. Kerámiák, érmék, gödrök és más objektumok igazolják, hogy a dombtetőn már az i. e. 1. században szervezett gall település – egy oppidum – állt, amelyre később a római, majd a középkori város épült.

A kutatók szerint a lelőhely legnagyobb értéke éppen az, hogy ugyanazon a helyszínen, megszakítás nélkül követhető nyomon egy település több mint másfél évezredes fejlődése. A mostani eredmények a tavalyi, közeli feltárásokkal együtt egyre teljesebb képet adnak Tonnerre korai történetéről és arról, miként alakult át a gall kori erődített település középkori felsővárossá.