Középkori hajómaradvány lehet egy konstanzi pince mennyezete
Egy 1244-re datált németországi pince mennyezetét vizsgálva a szakemberek egy szinte teljesen egyben maradt középkori hajótestet azonosítottak. A stuttgarti műemlékvédelmi hivatal (LAD) bejelentése rávilágít a középkori építészet újrahasznosítási gyakorlatára, egyúttal ritka lehetőséget kínál a korabeli hajóépítési technikák szárazföldi tanulmányozására.
- A stuttgarti műemlékvédelmi hivatal szakemberei egy 1244-ből származó konstanzi pince födémjében egy középkori teherhajó csaknem érintetlen testét azonosították.
- A több mint huszonöt négyzetméteres famennyezet tizenkilenc, eredeti sorrendjében megőrzött deszkából áll, amelyek még a korabeli vízszigetelő anyagot is tartalmazzák.
- A szárazföldi lelet egyedülálló lehetőséget biztosít a korszak hajóépítési technikáinak, valamint a középkori faanyag-újrahasznosítási gyakorlatnak a vizsgálatára.
A Boden-tó partján fekvő Konstanz történelmi belvárosában, a Konradigassén található alagsor történeti és szerkezeti elemzése során a kutatók rendhagyó födémszerkezetre figyeltek fel. Aline Kottmann, az intézmény középkori régészetért felelős vezetője szerint a több mint huszonöt négyzetméteres felületet nem hagyományos építészeti gerendák borítják, hanem legalább tizenkilenc, faszegekkel és vasszegekkel rögzített hajódeszka.
Az épületelem különlegességét az adja, hogy a fadarabokat nem elszigetelten, hanem eredeti hajóépítési illeszkedésüket és sorrendjüket megtartva építették be a pince mennyezetébe. A 13. vagy kora 14. századi vízi jármű szétbontott teste olyannyira egyben maradt, hogy az illesztéseknél használt vízszigetelő tömítőanyag is megőrződött.
Az európai középkor gazdasági és építészeti gyakorlatában elterjedt volt az anyagok másodlagos felhasználása, a faanyagokat életciklusuk végéig igyekeztek hasznosítani. Alexandra Ulisch, a LAD víz alatti roncsokat kutató projektjének munkatársa rámutatott, hogy bár a szétszerelt hajók épületfaként történő újrahasznosítására Európa-szerte vannak példák, a konstanzi lelet folytonossága egyedülálló.
Az egykori teherhordó vitorlás feltehetően a tó medencéjében dokumentált 14. századi, lapos fenekű hajókhoz hasonlított. A szakemberek legalább négy egykori javítás nyomát is felfedezték a deszkákon, köztük egy fecskefarkú illesztést, amelyhez eddig nem találtak közvetlen párhuzamot a régió középkori hajóroncsai között.
Ez is érdekelhet
A kutatócsoport 2026 augusztusában fotogrammetriai eljárással, több száz felvétel alapján milliméteres pontosságú háromdimenziós modellt készített a mennyezetről. A digitális rögzítés lehetővé teszi a faanyag görbületeinek és a szerszámnyomoknak a részletes utólagos elemzését. A deszkákból vett minták dendrokronológiai vizsgálata jelenleg is zajlik, az eredmények várhatóan pontosítják a fák kivágásának idejét, ezáltal a hajó építésének és szétszerelésének korszakát.
A lelet legfőbb tudományos értéke a hozzáférhetőségében rejlik, mivel a száraz, jól megvilágított térben található faanyag logisztikai korlátok és búvárexpedíciók nélkül biztosít lehetőséget az ismételt, roncsolásmentes vizsgálatokra, alapvető adatokat szolgáltatva a közép-európai hajózástörténethez.
