Kizárólag nőket temettek egy dél-afrikai őskori temetőbe

Két női Homo naledi koponya, a „Neo” koponya a Lesedi-kamrából (balra) és a DH3 koponya a Dinaledi-kamrából (jobbra). Ezek a legnagyobb és legkisebb ismert Homo naledi koponyákat képviselik. Fotó: Rising Star program

A Johannesburg közelében fekvő Rising Star-barlangrendszerben feltárt leletegyüttes kutatását Lee Berger professzor, a National Geographic Society szakembere vezette. A barlang rendkívül nehezen megközelíthető, mélyen fekvő kamráiban több tucatnyi nő, valamint nőnemű csecsemő, gyermek és tinédzser maradványait azonosították.

A holttestek nemét Palesa Madupe, a Koppenhágai Egyetem Globe Intézetének kutatója erősítette meg a fogakból kinyert ősi fehérjék elemzésével. A szakértők megállapították, hogy a halottakat valószínűleg szintén nők szállították a végső nyughelyükre, mivel a faj hímjei becslések szerint 15-50 százalékkal nagyobb testalkatúak voltak, így fizikai méreteik miatt aligha férhettek át a barlang rendkívül szűk (helyenként csúszva járható) anatómiai akadályain. Az utat a mélybe ráadásul tartós fáklyákkal vagy a talajon rakott tüzek sorozatával kellett megvilágítaniuk.

A régészeti bizonyítékok egy szigorúan nemekre épülő kulturális identitás meglétére utalnak a Homo naledi társadalmában. A kutatás rávilágít arra a tényre, hogy a faj hímjei régészetileg jelenleg teljesen láthatatlanok: eddig egyetlen hím egyed maradványát sem találták meg, így társadalmi szerepük és temetkezési helyük továbbra is ismeretlen.

Bár az emberi történelemben a halál utáni nemi szegregáció rendkívül ritka – eltekintve az apácakolostorok temetőitől vagy néhány egyedi lokális hagyománytól –, a dél-afrikai leletegyüttes egy hosszú időn át fenntartott, tudatos rituális gyakorlatot dokumentál. A hamarosan publikálásra kerülő további eredmények arra is utalnak, hogy a faj nőtagjai geometriai motívumokat hoztak létre a barlang falain, több mint öt négyzetméternyi felületen.

A felfedezés alapjaiban írja át a paleoantropológia eddigi konszenzusát a kognitív képességek fejlődéséről. A Homo naledi a modern emberhez (Homo sapiens) képest 54-63 százalékkal kisebb, nagyjából egy csimpánzénak megfelelő térfogatú aggyal rendelkezett. Ugyanakkor a koponyaüregek lenyomatainak vizsgálata kimutatta, hogy az agy belső szerkezete – különösen a frontális lebeny – az emberi struktúrákhoz hasonló komplexitást mutatott.

Lee Berger szerint a fehérjevizsgálatokkal igazolt kulturális összetettség, a temetkezési rítusok, a tűzhasználat és a művészeti tevékenység azt jelzi, hogy a fejlett kultúrához nem volt feltétlenül szükség nagy agytérfogatra, sokkal inkább az agy felépítése játszott döntő szerepet. Ez a felismerés az emberi evolúció korábbi szakaszainak, például a több mint kétmillió évvel ezelőtt élt, a Homo naledihez hasonló agymérettel rendelkező Australopithecusok intelligenciájának és viselkedésének teljes újraértékeléséhez vezethet.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. világháború

• Első világháborús lövészárkokat találtak VIII. Henrik egykori rezidenciájánál
• Első világháborús szellemflotta nyugszik a Mallows-öbölben
• Első világháborús magyar hadifoglyok sírköveit állítják ki Kazahsztánban
• Raszputyin valós és vélt szerepét elemzi Antony Beevor új könyve
• Történészek Trianonról és a nemzeti traumák 21. századi értelmezéséről
• Első világháborús Frommer Stop pisztoly került elő Kecskeméten