Hitler elfeledett szövetségesei

Két részre szakította az országot a tiszaeszlári vérvád

2017. augusztus 3. 08:28 Csernus Szilveszter

A per

Az elsőfokú tárgyalás igen későn, 1883. június 19-én kezdődött meg Nyíregyházán. A több ezer néző mellett az összes jelentős magyarországi lap tudósítója jelen volt, de még külföldi újságoktól is érkeztek tudósítók. Magyarország a művelt világ figyelmének középpontjába került. Esténként a nyíregyházi távirdán égtek a vonalak, sőt még egy tiszavirág-életű napilapot is kiadtak Tisza-Eszlár címmel.

Négy személyt emberöléssel - köztük Schwarz Salamon újonnan megválasztott saktert -, hat főt bűnrészességgel, míg öt embert bűnpártolóként vádoltak. Az ország legjobb védőügyvédjeiből álló védelem kitett magáért: Eötvös Károly július 30-án híres, 7 órás védőbeszédben - a fonalat egészen az ókortól felvéve - érvelt a vérvád alaptalansága mellett. Eötvösre a per alatt önkéntes zsidó testőrség vigyázott Goldstein János vezetésével.

A vádat Szeyffert Ede ügyész képviselte, de vádbeszédével mindenkit meglepett. Kijelentette ugyanis, hogy nem hisz a zsidók rituális gyilkosságának meséjében, a feladatot pedig hivatalból vállalja. A történettudomány mai állása szerint Tisza Kálmán miniszterelnök Szeyffert kinevezésével kerülte meg antiszemitizmusáról híres igazságügyminisztere, Pauler Tivadar szerepét, segítséget nyújtván a védelemnek. A nyomozó hatóságokat és a főbírót így is a zsidókkal szembeni elfogultsággal vádolták, ráadásul a kormányfő nem akarta a világsajtó előtt a „barbár”, „ázsiai” eljárással az ország hírnevét megtépázni.

Augusztus 3-án szétröppent a távírókból a hír: a vádlottakat felmentették. A három ítélő közül a főbírónak már nem is kellett szavaznia, két társa ugyanis a felmentés mellett tette le a voksát. Nem találták kellően bizonyítottnak a vádlottak bűnösségét, így az ítélet nem volt kérdéses. A kérdésre, hogy akkor mi történt Eszterrel (ezt a bíróságnak nem volt tiszte eldönteni, az a vádlottak bűnösségét vizsgálta), Eötvös az öngyilkosságot gyanította. A magánvádló Solymosiné ügyvédje ugyan fellebbezett, de másod- és 1884-ben végül harmadfokon is megerősítették a nyíregyházi verdiktet. Ám az ügy itt még nem ért véget.

A per még el sem kezdődött, mikor 1882 nyarán tüntetések, majd komolyabb zavargások törtek ki szinte minden magyar, német- és szlováklakta nagyvárosban, köztük Budapesten is, követelve a zsidók megbüntetését. A kormány Somogyban már júniusban statáriumot hirdetett, majd a következő hónapban Tisza a röpcédulák elleni intézkedésekre adott közrendeletet az ispánoknak. A forrongások leginkább a Dunántúlra és Pozsony vármegyére voltak jellemzőek, ahol szintén statárium bevezetése mellett döntött a kormányfő.

1884-ben Berhidán már újabb vérvád terjedt a zsidók ellen, de ez a hivatalos nyomozásig nem jutott el. Az elsőfokú ítélet kihirdetése augusztusban már lángra lobbantotta Zala vármegyét, ahol nagyszámú katonasággal kellett szétzavarni a zsidó boltok ablakait betörő tömeget. A 26-i oszlatás sortüzében egy tüntető életét vesztette és többen megsebesültek.

Címkék
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6368 Ft helyett

4776 Ft

Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

6368 Ft helyett

5085 Ft

Előfizetek a magazinra
kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!