Jégkorszaki kőeszközök írják újra a korai emberek kreativitásának történetét
A közép-kínai Lingcsing régészeti lelőhelyén feltárt, mintegy 146 ezer éves, rendkívüli precizitással kidolgozott kőeszközök azt bizonyítják, hogy a korai emberfélék technológiai fejlődése nem a melegebb éghajlati periódusokhoz, hanem éppen a jégkorszak szigorú túlélési kényszeréhez köthető. A felfedezés egyúttal megcáfolja azt a korábbi feltételezést, miszerint a kelet-ázsiai populációk kőmegmunkálási technikái elmaradtak volna az európai neandervölgyiekétől vagy az afrikai Homo sapienstől.
A Journal of Human Evolution folyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók – Li Csang-jang professzor vezetésével – több mint egy évtizeden keresztül vizsgálták a Lingcsing régészeti lelőhelyet Közép-Kínában. A területen egy kevésbé ismert, a Homo sapiens-szel rokonságban álló emberfaj, a Homo juluensis élt a késő közép pleisztocén korban (tehát nagyjából 300 ezer – 120 ezer évvel ezelőtt), amely számos, az európai neandervölgyieknél is megfigyelhető tulajdonsággal – például szokatlanul nagy agytérfogattal – rendelkezett.
A lelőhelyen a szakértők az állatcsontok között olyan kőeszközökre bukkantak, amelyeket gondosan megtervezett előállítási folyamat során készíthettek el. Az asszimetrikusra pattintott kőeszközök révén egyértelművé vált: a Homo juluensis képviselői nem véletlenszerűen, hanem mindkét oldalnak eltérő funkciót adva állították elő fegyvereik jelentős részét.
„Nem véletlenszerűen hozták létre ezek az ősemberek a kőeszközeiket, hanem precíz tervezés, valamint a kő tulajdonságainak maximális ismerete alapján.” – mondta Csao Jücsao, a Field Museum kelet-ázsiai régészeti részlegének helyettes kurátora és a tanulmány vezető szerzője. „Az itt tapasztalt logika sok hasonlóságot mutat a középső paleolitikum korából ismert eszközkészítési technikákkal, amelyeket általában az európai neandervölgyiekkel és az afrikai emberelődökkel hoznak a kutatók kapcsolatba. Most azonban bebizonyosodott, hogy a fejlett technológiai gondolkodás nem korlátozódott Nyugat-Eurázsiára.” – tette hozzá a szakértő.
Ez is érdekelhet
A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a lingcsingi eszközök legfeljebb 126 ezer évesek lehetnek, az új eredmények azonban azt mutatják, hogy a leletek legalább 20.000 évvel korábbiak lehetnek ennél. „A pleisztocén korban jégkorszaki időszakok és melegebb korszakok váltották egymást. Eddig azt hittük, hogy a kőeszközök melegebb időszakban készülhettek, az új datálás viszont egy hidegebb időszaknak tekinthető.” A felfedezés ezzel alátámasztotta: a kreativitás és az alkalmazkodóképesség a nehéz körülmények között jelenhet meg igazán.
