DNS-kutatás írja át a modern ember afrikai eredetét

A kutatócsoport (amelynek eredményei a Nature folyóiratban láttak napvilágot) elsősorban a dél-, kelet- és nyugat-afrikai kortárs népességek, valamint ősi emberi fosszíliák genetikai profilját vetette össze. A bizonyítékok kulcsát a dél-afrikai sivatagos régióban élő, az emberiség genotípusához képest is kiemelkedően magas genetikai diverzitással rendelkező őslakos nama közösség 44 újrakódolt genomja jelentette.

A DNS-elemzésből a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a mai emberekben kimutatható legkorábbi populációs szétválás mintegy 120–135 ezer évvel ezelőtt történt. Ezt a dátumot megelőzően azonban az evolúció nem egyetlen "szigeten" zajlott. Legalább két (vagy több) elkülönülő, de biológiailag és genetikailag folyamatosan kapcsolatban álló ősi Homo csoport cserélt géneket évszázezredeken keresztül.

Az úgynevezett "gyengén strukturált törzs" modell szerint a szétválást követően sem szűnt meg a génáramlás a populációk között. Ez a hálózatos evolúció magyarázza a modern ember genetikai sokszínűségét anélkül, hogy – mint azt korábban a kutatók gyakran feltételezték – ismeretlen, archaikus hominidák (például a Homo naledi vagy más, a neandervölgyiekhez hasonló afrikai rokonok) jelentős genetikai beáramlásával kellene számolniuk.

Tim Weaver professzor, a kutatás társszerzője szerint az eredmények azért is fontosak, mert bizonyítják, hogy bár a korai emberi csoportok földrajzilag szétszórtan éltek Afrikában, a folyamatos géncsere miatt fizikai megjelenésükben (fenotípusukban) nem különböztek élesen egymástól.

A többközpontú afrikai evolúció

A most megerősített felfedezés az emberi eredettörténet egyik legnagyobb vitáját formálja át. Hosszú évtizedekig a "Ki a hazából" elmélet azon a feltételezésen alapult, hogy a Homo sapiens egyetlen szűk, jól körülhatárolható afrikai régióban (gyakran a kelet-afrikai hasadékvölgyben vagy Dél-Afrikában) alakult ki mintegy 200–300 ezer évvel ezelőtt, majd onnan rajzott ki a világ többi részére.

Bár a szakma továbbra is egyetért az afrikai kontinens "bölcső" szerepében, a modern DNS-vizsgálatok az elmúlt években egyre inkább egy "pán-afrikai" modellt rajzolnak ki, amelyben a klímaváltozások és a sivatagok (például a Szahara) ritmikus kiszáradása és kizöldülése miatt a különböző afrikai régiók népességei folyamatosan vándoroltak és keveredtek.

A 2023-as tanulmányt azóta további, a Nature-ben publikált DNS-elemzések is megerősítették. Ezek során ősi, akár tízezer éves dél-afrikai emberi maradványokat vizsgálva olyan genetikai változatokat találtak, amelyek ma már nincsenek jelen az emberiségben.

Ez a hálózatszerű, többközpontú (multiregionális) evolúciós megközelítés rávilágít, hogy a Homo sapiens nem egyetlen biológiai és földrajzi "szikrából" pattant ki, hanem az afrikai kontinens páratlan ökológiai és genetikai sokszínűségének kumulatív, évezredeken át formálódó eredménye.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?