Így tévéztek a nyolcvanas évek Amerikájában

A nyolcvanas években az Amerikai Egyesült Államokban tíz emberből kilenc a három állami adó egyikét nézte, azaz az ABC-t, NBC-t vagy a CBS-t. A televíziózás aranykora sok szempontból mérföldkövet jelentett: elsöprő erejének köszönhetően milliók figyelmét ragadta meg, az igényekre reagálva – és persze azokat szülve – számos új műfaj született meg, a legjobb tükröt tartva a társadalom elé. Így mesélt a TV a nyolcvanas években Amerikában.

Milliók a készülékek előtt

A korszak egyik legmeghatározóbb televíziós műfaja a teleregény volt, mely hihetetlen tömegeket tudott a tévé elé ültetni. A Dallas új műfajt teremtett: hetente egy órában jelentkezett és 13 évig elbűvölte egész Amerikát. Olyan sokan nézték a televíziót, hogy egy váratlan, ott történt esemény egy pillanat alatt közbeszéd tárgya lett. 1980-ban mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztatta Amerikában: Ki lőtte le Jockey-t? Ez az epizód mintegy 82 millió amerikait vonzott a képernyők elé, felidézve a televíziózás régi módját, amikor az emberek összegyűltek a készülékek előtt. Egy másik, hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat, a koreai háború idején játszódó M.A.S.H utolsó epizódját együtt nézték a rajongók és együtt búcsúztatták el a műsort. A sorozat fináléját összesen 123 millióan látták egy időben. Egyes szakértők úgy vélik, a „Ki lőtte le Jockie-t?” és a M.A.S.H utolsó része volt az amerikai televíziózás kábelcsatornák megjelenése előtti utolsó hattyúdala, ezek voltak ugyanis az utolsó alkalmak, amikor ekkora tömegek néztek egyetlen adást.

A TV a legjobb tükör

A televíziózás felnőttkorát a kábeltelevíziózás hozta el. A kábeltévé, a videomagnó és a távirányító tette lehetővé, hogy a néző választhasson. A tévézéssel töltött órák száma rohamosan nőtt. Egyre népszerűbbé váltak az olyan könnyed, egyórás műsorok, mint a Magnum, a Knight Rider vagy A szupercsapat, de a sitcom műfaja is új lendületet nyert. Ekkor indult a The Cosby Show, a Cheers és az Alf is. De ezekben az időkben indultak hódító útjukra a rendőrségi és kórházi sorozatok is, mint a Külvárosi körzet vagy az Egy kórház magánélete. A műsorok készítői a nézői igények folyamatos változására reagálva újabb és újabb témákkal kezdtek kísérletezni. A közönség egyre inkább a róla szóló történetek iránt érdeklődött, de olyan morális kérdéseket boncolgattak a sorozatok, mint az AIDS vagy az erőszak kérdése.

„Régen azt mondták, kinn voltam, ma azt, láttam a tévében”

A sport a '80-as években önálló csatornákra költözött. Az összefoglalók kinőtték magukat a híradókban nekik szánt öt perces blokkokból és teljes csatornákat kaptak, ekkor született meg például az ESPN. A sportcsatornák alapítói tudták, a sikeres tévéműsor a személyiségre alapul. Az igazi sztori receptje itt is működött: minél izgalmasabb karakterű sportolók küzdöttek egymással, annál nagyobb lett a nézettség. Amikor az emberek nézni kezdték a bajnoki meccseket főműsoridőben, a televízió csak tovább szította a vetélkedést, és ez még nagyobbá tette azokat. A legsikeresebb sportolók nevéből márkanév lett, a televízió jelképet faragott belőlük és igazi sztárok lettek, ahogy az Michael Jordan esetében is történt. A nyolcvanas évek sportolói a televíziónak köszönhetően hamar példaképekké váltak. A közönségben óriási igény támadt a sport iránt és ez az időszak ezt ki is elégítette.

Az MTV-generáció

Megjelent a zenés televízió, mely a tévé és a rádió műfaját ötvözve ért el átütő sikereket. Sőt, az MTV-vel együtt színre lépett egy új generáció is, mely vizuálisan és zeneileg a csatorna hatása alá került. A 18-28 éves korosztály a csatorna alapján határozta meg magát. Ez az MTV-generáció újhullámos, vakmerő, merész és lendületes volt. Az MTV volt az első csatorna, mely elsőként nyitott az ifjúság irányába. A kommunikáció remekül működött, hisz a közönség és a csatorna jól értették egymást. Az MTV befolyásolta magát a televíziózást is, a zenecsatornának köszönhetően születhetett meg a Miami Vice is, melynek alaphangulatát a sok MTV-s kép és zene adta. Sőt, a sorozat karakterei, stílusa és a számtalan utalás a zenecsatorna ismerete nélkül szinte értelmezhetetlen lett volna.

A modern kor elektronikus gyóntatószéke

A 80-as években a TV egy másik műfajt is sikerre vitt: a modern kor gyóntatószékeként emlegetett talkshow-kat. Ebben az időben Phil Donahue uralta a terepet. Ekkor érett meg az idő a különböző női kérdéseket kitárgyalására is. Donahue hitt benne, hogy a napközben sugárzott műsorokban is beszélni kell az elvekről, az embereket foglalkoztató kérdésekről. Fontos, olykor különleges embereket hívtak meg a stúdióba, melegeket, bűnözőket, közhivatalnokokat. A nézők száma egyre csak nőtt, előkészítve az utat Oprah Winfrey előtt, aki még nagyobb hatással bírt a tévénéző társadalomra. Maga Phil Donahue szerint „a Donahue Show átrendezte a szobát, Oprah felújította az egész házat”. Oprah az őszinteségével, alázatosságával és bátorságával a kezdetektől fogva hatalmas népszerűségnek örvendett. Azokat szólította meg, akik eddig egyedül érezték magukat.

A nyolcvanas éveknek két arca volt: a változások, a szertelenség, az újdonságok kora, melyben megjelent a nyugalom, hagyomány iránti vágy. Egyesek szerint talán a nyolcvanas évek volt az utolsó korszak, amikor az emberek szerették, nézték a médiát és megbíztak benne. A televíziózás aranykoráról „A nyolcvanas évek Amerikája” című nyolcrészes műsor mesél december 12-től hétköznap esténként 22 órától a Spektrumon. A műsorban megszólaló televíziós szakemberek között a sorozat producere, maga Tom Hanks is számos izgalmas történetet megoszt a nyolcvanas évekből.