Így ábrázolták a szovjet tudományos magazinok a világűrt és az azt meghódító embert

Egy magas sztélé emelkedik ki a mély kráterek szabdalta felszínből, árnyékot vetve a nem messze rendezett sorokban álló tornyokra. Az építményeket hosszú és egyenes vonalak kötik össze, amelyek egy kozmikus sakktáblaként hatnak. A föld nyugodtan vonul a fekete égbolton, mellette egy logó díszlik „Teknika-molodezsi” címmel, amely magyarra lefordítva annyit jelent, hogy „Technológia fiataloknak”. A szovjet tudományos ismeretterjesztő magazint 1933-ban adták ki először. Egy 1969-es számának borítóján a szovjet űreszköz a Luna-9 látható, amely ugyan még ember nélkül, de elsőként landolt a Holdon 1966-ban. Egészen különleges, ahogyan a szovjetek a hidegháborúban a világűrt és az azt meghódító embert ábrázolták – a propaganda szemüvegén keresztül.

Holdbéli propaganda

A fent leírt holdbéli táj egyike a 250 földönkívüli tájnak, amely a nemsokára publikálásra kerülő Alexandra Sankova által jegyzet „Soviet Space Graphics: Cosmic Visions from the USSR” (Szovjet űrgrafikák: kozmikus víziók a Szovjetunióból) című könyvben lesznek láthatóak. A szerző Alexandra Sankova az általa alapított Moskow Design Museum közreműködésével készítette el könyvét. Az „Űrgrafikák” jelentős számban jelentek meg a szovjet ismeretterjesztő tudományos lapokban, amelyeknek száma a hidegháború tetőfokán elérte a kétszázat.

A 1950-es évek közepétől egészen az 1970-es évek közepéig a kozmosz az egymással vetélkedő két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vetélkedésének a színtere lett. Bár az űrkorszak a Szputnyik-1 szovjet műhold sikeres földkörüli pályára állításával indult, a korszak végén végül az Egyesült Államok tudott elsőként embert küldeni a Holdra 1969-ben.

Az űrkorszakot megidéző szovjet illusztrációk, de még a valóságtól sokkal elrugaszkodottabb a tudománytól távol álló, suhanó csészealjakat és fura, futurisztikus szerkezeteket bemutató képek sem pusztán a szórakoztatást szolgálták, hanem sokkal inkább az emberiséget egy tökéletesebb jövőbe röpítő kommunizmus küldetését propagálták. A szovjet kozmonauták nyílt levele a fiatalokhoz a „Technika-molodezsi” egyik, 1962-es számában a következőképen hirdette az asztronauták tevékenységének fontosságát a kommunista jövőkép formálásában: „ (…) közülünk mindenki, akit fellőnek az űrbe, mélyen hisz abban, hogy munkája erősíti nemcsak a szovjet tudományt, de a szovjet embereket is, és közelebb hozza a kommunista jövő megvalósítását, amely egykoron majd az egész emberiség jövője lesz.”

Sankova szerint a tudósokat, asztronautákat és a repülőgép-mérnököket hősként kezelték, hiszen a világűr meghódítása egy rendkívül népszerű téma volt az országban. „A Szovjetunió sikerei az űrkutatásban és a világűr meghódításában a propaganda fontos eszköze volt” – magyarázta az Atlas Obscurának adott interjújában. A fantasztikum világába kalauzoló képek és rajzok azt sugallták, hogy a kulturális forradalom gondolatának nem kell a földön ragadnia.

Fantáziálás után színre lépett a tudomány

A szovjet művészek jellegzetes, egyedi szemléletét a tudományos fantasztikus világok ábrázolásában egyfelől a tudomány és a technika robbanásszerű fejlődése, másfelől a művészek és tervezők lelkesedése formálta a tudomány több területén elért felfedezések iránt. A művészek gyakran műszaki képzettséggel is rendelkeztek. Az alkotni vágyókat a nagyszámú kiadvány, könyv, kisregény és novella, illetve az 1920-as években megjelenő, majd az 1950-es és az 1960-as években dömpingszerűen a filmszínházakba kerülő tudományos-fantasztikus filmek inspirálták.

Jóval a Holdra szállás megvalósulása előtt a feltalálók és az élénk fantáziájú filozófusok meg voltak arról győződve, hogy a bolygók közti, sőt az univerzumok közti utazás, előbb vagy utóbb lehetséges lesz. Oroszországban ezek az elképzelések Konsztantyin Ciolkovszkij (1857-1935) könyvei révén széles körben elterjedtek.

Ciolkovszkij szerint nemcsak a Földön alakult ki fejlett civilizáció, hanem más planéták is intelligens életnek adnak otthont szerte az univerzumban. A modern rakétatechnika elméleti megalapozója szerint egy magasan fejlett földönkívüli civilizáció képes az anyag szerkezetét befolyásolni, csakúgy mint a természetben lejátszódó folyamatokat. Ciolkovszkij szorgalmazta az emberiség kilépését a világűrbe.

A szovjet írók színes és hihetetlen történeteket alkottak az idegen civilizációkkal való kapcsolatfelvétel formájáról, majd az 1970-es és 1980-as években a fantáziálgatás a háttérbe szorult és átadta helyét azoknak a krónikáknak és tudományos cikkeknek, amelyek már a valós űrprogramok történetével és azok eredményeivel foglalkoztak.

Egy új valóság megteremtése és az űrstílus

A szovjet grafika mindig aktív fejlődést mutatott és gyorsan reagált az országban végbemenő változásokra. Ez főképp annak volt köszönhető, hogy az állami propaganda legfontosabb eszközei a plakátok, könyvek, magazinok, brosúrák voltak. Ezeket a sajtótermékeket gyorsan és olcsón lehetett előállítani, ráadásul látványosan jelenítették meg a tartalmat, az információt pedig vizuális és könnyen felfogható módon tálalták.

A kiadók az ország egész területén kapcsolatban álltak a művészekkel és a különféle alkotó műhelyekkel, amelyek a Szovjetunió művész szakszervezetének az égisze alá tartoztak. A tudományos magazinok gyakran nyújtottak menedéket és hivatalos állást a nonkonformista, földalatti művészeknek, akik számára egy magazinnak dolgozni egyet jelentett egy új valóság megteremtésével, amelynek semmiféle, vagy nagyon kevés köze volt az embereket abban az időben körülvevő világhoz.

A mindennapi szovjet esztétikára a szabványosítás és az egységesítés volt a jellemző, amely egy tervgazdasággal működő országnál nem volt meglepő. A fősodortól eltérő dolgokat csaknem lehetetlen volt kiadni. Az űr- és hadiipar talán az egyetlen olyan terület volt a Szovjetunióban, ahol az új formák és termékek megjelenhettek.

Az világűr az 1960-as évektől kezdődően vezető motívum lett az épületek formatervezésénél. Egy úgynevezett „űrstílus” formálódott a szovjet építészetben. A házak és középületek formái bolygóközi űrhajókra kezdtek hasonlítani, de megjelentek a repülő csészealj vagy műhold alakú épületek is. A játszótereken felbukkantak az űrállomások, az idegen planéták, és az űrrakéták, az óvodák falait pedig csillagokkal és galaxisokkal dekorálták. A világűr témája megjelent a fesztiválokon és a nagyobb tömegrendezvényeken is, a dekoráció funkciója nem volt más, mint a szovjet tudomány vívmányainak dicsőítése. Az utcákon poszterek jelentek meg olyan szlogenekkel mint: „a kommunisták utat nyitnak a csillagokhoz” vagy „a tudomány és a kommunizmus elválaszthatatlan egymástól”.

Hogyan viszonyultak a szovjet emberek a fantasztikumhoz?

Lehet, hogy a Szovjetunióban létezetek valahol titkos intézetek, amelyek idegen létformák után kutattak, de ezt ma nem tudjuk bizonyítani. A szovjet emberek egyébként nem mutattak nagy érdeklődést az idegen világok felé. Sankova apja mérnök volt, és egész életében tudományos és műszaki magazinokat olvasott. Amikor megkérdezte tőle, hogy hisz-e a földönkívüliekben, azt válaszolta, hogy valószínű, hogy léteznek, de nem nagyon akar találkozni velük. Az űrkutatás leginkább a kreatív szovjet emberek rétegére volt nagy hatással. Az idegenekkel való találkozás témája aztán szépen lassan igen népszerű téma lett amelyet előszeretettel jelenítettek meg a filmvásznon és a rajzfilmekben is.

A szovjet filmstúdiók kozmonauták és tudósok bevonásával számos filmet forgattak az idegenekről és rengeteg rajzfilm is készült hasonló témában. Egyes filmek igazi „blockbusterek” voltak, több generáció gyűlt össze a szomszédoknál, rokonoknál, az akkor még ritkaságszámba menő tévékészülékek előtt, hogy a szovjet filmipar egy-egy gyöngyszemét megtekinthesse.

A szovjet alternatív világok ábrázolásának evolúciója

A magazinokban található illusztrációk az ötvenes években egyre inkább a valóság bemutatására törekedtek. A romanticizált világűr fokozatosan a háttérbe szorult, és a szárnyaló képzelet által alkotott találmányok ábrázolása helyett a legújabb kutatások alapján megismert és magyarázott univerzum képe jelent meg.  Az első mesterséges műhold fellövése után az űrszerkezet a tudományos ismeretterjesztő magazinok címlapjának állandó főszereplője lett. A képeken a legújabb fejlesztésű űrrakétákat ábrázolták és az elképzelt, de a tudomány számára egyre kivitelezhetőbbnek látszó holdra szállás realista víziói jelentek meg. A színes képek a világűrről és annak meghódításáról megjelenésükben a valódi fotográfiákkal vetekedtek.

Az emberek jelenléte ezeken az illusztrációkon kezdetben elég visszafogott volt. A művészek az űrhajósokat és a kutatókat az űrközpontok belsejébe helyezték, vagy különféle laborokban ábrázolták őket, ahol óriás képernyőkön felsejlett a Hold vagy egyéb ismeretlen planéták képe. Ezeken az illusztrációkon a világűrt meghódító emberek csak másodlagos szerepet játszanak, kiegészítő elemei a futurisztikus tájnak, egyszerű lakosai egy távoli bolygóknak. Ez alól a szemlélet alól csak a „Teknika-molodezsi” illusztrációi képeztek kivételt.

Amint az amerikai és a szovjet űrhajósok kijutottak az űrbe, a magazinok rajzain megjelentek a tevékeny asztronauták, akik éppen dokkolnak, vagy a hajóablakokon pillantanak ki az világűr végtelen mélyére, esetleg idegen planétákon alapított városok utcáin vagy vezérlőközpontok folyosóin sétálnak. Az elképzelt világ az űrben egy évtized alatt dimenziókat lépett.

Az ötvenes években az emberek még azon gondolkoztak, hogy milyen technikai feltételek kellenek ahhoz, hogy megtegyék a kezdeti lépéseket a világűr meghódítása felé, míg a hatvanas években a művészek már hatalmas csillagvárosokat, üvegházakat és űrállomásokat terveztek, ahol az emberek már éveket tölthettek egyhuzamban. A desztálinizáció, a hruscsovi olvadás korszaka nemcsak a képek tartalmában, hanem azoknak színeiben is tükröződött.  Élettel teli, élénk színekkel megfestett illusztrációk születtek, amelyeken az idegen planéták barátságos világok képét sugallták. Egy új avantgárd kör született.

Az 1970-es években egy újabb stílusváltás figyelhető meg a futurisztikus, tudományos témákat felvonultató magazinokban. A képeken általánossá válik a pszichedelikus ábrázolás, a szokatlan perspektíva, és az elbeszélés formája bonyolultabb lesz. A népszerű tudományos és műszaki magazinos magazinok nagy része azonban az egyszerűbb fekete-fehér ábrázolásokat alkalmazta és csak a címlapok borultak színekbe. A „Teknika-molodezsi” ez alól is kivételt jelentett.

A következő évtizedben, az 1980-as évek folyamán az illusztrációk szürkébbé váltak. A nagy álmodozások kora, amely az 1960-as és az 1970-es éveket jellemezte lejárt. A magazinokban megjelenő képek hideg realizmust tükröztek, az élénk színek eltűntek, a cselekmény pedig az asztronauták és a tudósok mindennapi életére fókuszált.  A nyolcvanas évek elejére az űrverseny kifulladt. Az USA és a Szovjetunió 1972-ben aláírta a világűr békés célú kutatásáról és felhasználásáról szóló egyezményt. Az űrkutatás tempót vesztett, lelassult, a Föld körüli űrmissziókról szóló jelentések mindennaposakká váltak. 

A túlélés terepévé vált

A világűr szovjet típusú megközelítése iránti érdeklődés napjainkban visszatérni látszik, pontosabban: sohasem hunyt ki igazán. Azok a témák, amelyek népszerűek voltak az 1960-as és a 1980-as években, újra aktuálisak lettek: ökológiai problémák, alternatív energia, fenntartható fogyasztás, túlnépesedés, a hulladékok újrafelhasználásának kérdése. Ezek akkoriban a futorológia tárgykörébe tartoztak, de mostanra valós problémákká váltak.

Mára az űrutazás elvesztette romantikus színezetét. A világűr ma a túlélés terepévé változott, egy olyan hellyé, ahol az emberiségre ártalmas termelés ki- vagy áthelyezhető, és ahol a túléléshez szükséges új energiaforrások megtalálhatóak.